Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-09 / 8411. szám
Népszava, 1993.febr.4 12 Flanek Tibor ■■{A. tőke 'közérzete * ^ ' * •”* « • • .» Hogy a külföld befektetők szíveién jönnek ■Magyarországra, azt az arányok is jól mutatják, a Kelet-Európábán beruházott nyugati, illetve tengerentúli tókének mintegy a fele hazánkba érkezett Egyet politikusok az ország kiárusításától óvnak, s némely megnyilatkozásaik akár el is riaszthatnák a vállalko-' zókat. No, meg az 6 tapasztalataik sem mindig egyértelműen kedvezőek. Persze, hogy ki miért jött, arra meglehetősen sokszínű a válasz. A német befektetőket — egy nemrégiben készült felmérés szerint — leginkább a magyar piac földrajzi közelsége vonzza. Ami viszont alig mondható el sem a legnagyobb részesedéssel jelen lévő amerikaiakról, sem a japánokról, sem a távol-keletiekről. Abban viszont semmi különbség nincs a majdnem szomszédok és a távoli földrészekről érkezők Indítékai között, hogy amolyan stratégiai kiindulópontnak, ugródeszkának szánják itteni vállalkozásukat: a szűk magyar belső piac önmagában kevesek számára elegendő, tehát a térség egészében szeretnék pozícióikat kiépíteni. ...................... Es ez már csak azért is rokonszenves törekvés, mert végeredményben magyar exportot jelent. Ha például a Philips Székesfehérvár-' ról fogja videomagnókkal ellátni Európa jelentős részét, az a mi külkereskedelmünk bevételeit gyarapítja. Hasonlóképpen a magyar Suzuki, a magyar Opel Astra külföldi értékesítése legalább annyira hasznos az országnak, mint azoknak a világcégeknek, amelyek nálunk alapították vállalkozásaikat. Nem lehet kétséges, hogy a legutóbbi években a vártnál is lényegesen gyorsabban fejlődő kivitelünkben jelentős szerepük volt azoknak a tőkeinjekcióknak, amelyeket a magyar gazdaság a külföldi beruházók révén kapott Vonatkozik ez a neves nyugati cégek által részben vagy teljes egészében megvásárolt állami vállalatokra — mint például a Chinoin —, de ugyanúgy a vadonatúj külföldi és vegyes vállalkozásokra is. A magyar élelmiszeriparba befektetett külföldi tőkének is bizonyosan része van abban, hogy az Európai Közösség agrárpiacára való bejutás nehézségei ellenére élelmiszerexportunk tavaly januártól szeptemberig elérte a 2 milliárd 35Q millió dollárt — a Handelsblatt című német gazdasági lap adatai szerint —, és a bevétel 42 százaléka a Közös Piac területéről, 12 százaléka pedig az EFTA-országokból származott. Számottevő mértékben erősödtek a magyar -élelmiszer-gazdaság pozíciói a legfontosabb partnerünkké előlépett Németországban-is: az EK-ba irányuló-kivitelünk csaknem fele — 48 százaléka — ott talált vevőkre. Ha pedig így van, akkor — különösen a kormánynak és a felelős politikusoknak — nagyon kell ügyelniük arra, hogy a külföldi befektetők ne csalódjanak. Hogy minél többen meg is találják a számításaikat, s itteni közérzetüket minél kevesebb tényező zavarja. Nemcsak a vállalkozók fülét sértő megnyilvánulásokra gondolok, hanem arra Is — amit egyébként meg is fogalmaznak a nemzetközi cégek képviselői —, hogy egyelőre még sok olyan akadállyal, bürokratikus nehézkességgel kell megküzdeniük, amelyek nélkül könynyebb, kellemesebb lenne az életük, és — nem utolsósorban — az eddiginél Is dinamikusabb fejlődést tudnának produkálni. Nem ok nélkül fogtak össze a legnagyobb multinacionális cégek magyarországi képviselői, hogy együttesen Is elemezzék a magyarországi viszonyokat, a jogi és igazgatási kérdésektől a hazai bankrendszerig, illetve a vámét adórendszerig, és rámutassanak azokra a ni-no :!«£<■ ’56- 4) Ji:* I- x i'Ji.iL.-Ü: *1-, ‘ pontokra, ahol a kormánynak, illetve a törvényhozásnak változtatni kellene. Mert a kifogások kozott gyakran szerepel például az, hogy a magyar adórendszer nem elég stabil es kiszámítható, hogy a vám- és egyéb ügyek Intézése bürokratikus, hogy a bankrendszerünk nehézkes. Az egyik Jó nevű német pénzintézet, a Dresdner Bank magyarországi vegyes bankjának képviselője a minap meglehetősen ironikusan méltatta a magyar bankrendszer fejlődését, mondván: már az is előfordul, hogy egy átutalás három nap alatt a címzetthez érkezik. A más tempóhoz szokott nyugati üzletembereket nyilván az ilyesfajta „apró” botzszúságok is zavarják. Mert ha ők pontosan eleget tesznek kötelezettségeiknek, joggal várnák el, hogy ők la haladéktalanul a pénzükhöz jussanak, a pénz ne utazzon napokig, vagy ennél is tovább, és ne is üljön rajta senki. Nem kevésbé fontos, hogy a komoly aján. latokkal érkező befektetőket ne előszobáztasták túl sokáig a hivatalok, hiszen ha elfogy a türelmük, megeshet, hogy odébbállnak, másutt próbálnak szerencsét. Mert a tőkének, ha terjeszkedni akar, nincs ideje a tétien várakozásra: az elvesztegetett idő füstbe ment piacokat jelenthet. Aligha számíthatunk arra, hogy sok világcég hajlandó lesz annyi éven át kitartani, mint a Suzuki tette annak idején — igaz, az a történet még a rendszerváltás előtt kezdődött, egy egészen más világban. De a már említett . székesfehérvári Philips videomagnógyár esetében is — mér jóval túl a szabad választásokon — viszonylag sokáig bizonytalan volt, lesz-e egyáltalán az üzletből valami, teljesítik-e a befektető feltételeit — például, hogy kedvezményesen szerezhesse meg az új üzem számára a volt szovjet katonai területet —, vagy elszalasztódik ez a lehetőség Ezúttal idejében jött a döntés, és a beruházás immár valóság. De ha már Székesfehérvárnál tartunk, sokan teszik fel a kérdést, vajon nem az időhúzás volt-e az oka, hogy a sok ezer embert foglalkoztató Videotont nem sikerült világcégnek eladni. Mint ahogy például a Caola esetében a majdnem biztos vevőnek látszott nyugati partner azzal az indoklással lépett vissza annak idején — bár lehet, hogy ez csak kifogás volt —, hogy a magyar vállalat piaca Időközben beszűkült, s ezért a cég már nem . ér annyit, mint eredetileg. .. \ . : V * Persze azóta történt egy és más a Videoton, meg a Caola körül is- De a meghiúsult befektetések tanulságain elgondolkodni akkor sem haszontalan. Már csak azért sem, mert a hazai befektetői kereslet élénkítése — a Munkavállalói Résztulajdonlási Program (MRP), az Egzisztencia-hitel nagyobb mértékű kedvezményei vagy még a vitatott hiteljegy bevezetése — mellett is változatlanul fontos az ország számára a külföldi tőke, meg a vele együtt érkező korszerű technológia és vállalatirányítás. Nélkülözhetetlenek a külföldi befektetők ahhoz, hogy végre felfelé ívelő szakaszba jusson a magyar gazdaság, és ahhoz is, hogy új munkahelyek teremtődjenek, s enyhüljön a már-már elviselhetetlenül súlyos munkanélküliség. Es a tapasztalat az, hogy a külföldi . vállalkozók szívesen foglalkoztatnak magyar munkavállalókat. Az említett felmérés során egyöntetűen vonzónak mondták a magyar al■ kalmazottak felkészültségét, kvalifikáltságát és Intelligenciáját. Van tehát vonzerő, amit igazán kár volna kicsinyes dolgokkal elrontani.
