Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Magyar Hírlap, 1993.febr.3. 50 meritumokkal. Az eljárás formá­lis volt. Nem érdekelte szakmai véleményünk, úgy gondolta, hogy „konstruktív” kritikái kell gyakorolnunk, azaz olyan hozzá­szólásokat várt volna szívesen, amelyek az általa elképzelteket finomítják, igazolják, támogatják. Vagyis abba a különös helyzetbe kerültünk, hogy egy egészen más elveket valló, a Pénzügyminiszté­riumból jött, nyolc hónapon át a rádióban semmilyen tájékozódás­ra nem hajló elnök néhány fős szakértői csapatának erSszakos koncepcióját kelljen valóra válta­nunk. — Múltkor az Össztűzben Csúcs László azt mondta, hogy csak udvarsepregetéssel tölthette a: elmúlt nyolc hónapot, mert ér­demi információkhoz nem jutha­tott hozzá, döntési helyzetbe nem került. Ha valóban így volt, ak­kor a tudatlanságát igazán nem róhatják fel fel neki. — Nem igaz, hogy ilyen hely­zetben volt, elképzelhető azon­ban, hogy ilyen helyzetbe laví­rozta magát. Amikor a rádióban megjelent, mindenki rokonszenv­­vel fogadta. Ezt a rokonszenvet látszott igazolni, hogy nem akart .rendet" teremteni a Magyar Rá­dióban, mint Néhlik úr a televí­zióban. Azt remélhettük tőle, hogy a rádiót egyáltalán nem is­merő emberként hajlandó tájéko­zódni. A márciusi Gombár-féle előterjesztés, amely a rádió álta­lunk elképzelt és jónak tartott szervezeti és működési szabály­zatát juttatta a kormány elé, Csúcs László közvetlen részvéte­lével született. Ez a szervezeti és működési szabályzat már tartal­mazta az ő munkaköri leírását is, egyetértett vele, támogatta és ezt aláírásával igazolta. Amikor visszautasította a kormány azt a szervezeti szabályzatot, még min­dig bizakodtunk benne, mert a három igazgatóval és az irodalmi főszerkesztővel beszélgetést kez­deményezett. Az én esetemben ez úgy játszódott le, hogy tizenöt percig arról beszélgettünk, mi­ként érezzük magunkat a rádió­ban, majd sietve elköszönt, és az­óta nem beszéltünk. Egyébként minden elnökségi értekezleten, minden igazgatói értekezleten ott volt, és nem akarom elhallgatni, hogy gyakran tanácsaival is meg­tisztelt bennünket. Ezek a taná­csok, különösen ha a saját szak­máját érintőek voltak, nagyon hasznosan szolgálták a Magyar Rádiót. Csakhogy mint minden igazi műkedvelő, ő is valami többre és másra vágyott, mint amihez igazán értett. Alkalma és módja lett volna elképzeléseiről konzultálni, kifejteni azokat, és nem csak az utolsó pillanatban, az októberi tervezet nyilvános­ságra kerülése után. A Magyar Rádióban szokássá vált, hogy minden fontos kérdést nagyobb csoportokban, nyilváno­san tárgyaljunk meg, akkor miért volt szükség arra, hogy Csúcs úr titokban, a médiumtörvényt meg­előzve már egy effajta szervezeti és működési szabályzatot, szerve­zeti felépítést, műsorstruktúrát tervezzen? Vajon miért gondolja az alelnök úr, hogy amit mi mon­dunk, az csak abban az esetben méltányolható, ha közvetlenül be­építhető az 6 elképzeléseibe? Sza­­bad-e ilyen közegben kiadni egy olyan utasítást, hogy Gombár Csabát (aki noha felajánlotta le­mondását a köztársasági elnök­nek, de az elnök még nem váltotta le) ne engedjék be a Magyar Rá­dióba? Miért alkalmaz erőszakot vagy erőszakra valló intézkedése­ket? Szabad-e a feladatot olyan emberre bízni, aki ennyire nem akart megismerkedni az intéz­mény sajátosságaival? Aki a ma­ga munkáját kizárólag a szerve­zésben, a hivatali hatalom érvé­­nyesítéséban látja. Ezért nincs bi­zalmam a rádió közvetlen jövőjé­ben. Ugyanakkor erősen hiszem, hogy Csúcs László szerepe csak átmeneti lesz. De ehhez az átme­nethez nem kívánok asszisztálni. » • V. Bálint Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom