Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
Mayer Zoltán György: a magyarok világkongresszusa „egereket szült”... Miért mondott le az MVSZ főtitkára? Magyar Hírlap, 1993.febr.2. 23 A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) három hónapig hivatalban lévő, s a hét végén tisztségéből leköszönt főtitkára, Mayer Zoltán György munkatársunknak adott interjúban lemondása okait foglalja össze. — A pályázati kiírás szerint a főtitkári állás a következőket tartalmazta: a munkáltatói jogok gyakorlása, a hivatal felállítása, vezetése, a számítógépes rendszer bevezetése. Negyven jelentkező közül nyertem meg a pályázatot, igaz, később kiderült, valaki nálam is több pontot szerzett, de Timkó Iván miatt nem vállalta az állást — kezdte a beszélgetést Mayer. — Csoóril ismerte korábbról? — Nem. Tudtam, hogy jelentős költő, ennyit. Az állást azért pályáztam meg, mert korábban a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára tanácsadójaként részt vettem a felső adminisztrációban, és több éven át hallgattam jogot is Németországban. Az MVSZ-be három havi próbaidőre vettek fel, de egy hónapig nem volt szerződésem, nem volt leírva a kompetenciám, s rögtön kiderült, hogy a pályázat megtévesztő volt, mert a munkáltatói jogokat nem gyakorolhattam, az az elnöknek volt fenntartva az alapszabály szerint. De számíthattam rá, hogy előbb-utóbb megkapom, mint ez egy normálisan működő intézményben el is várható. Ezzel szemben velem együtt még hat embert vettek föl tudtom, beleszólásom nélkül. Mondhatni, fütyültek rám, holott utóbb nekem kellett velük együtt dolgozni. — Ki vette fel őket? — A tényleges elnök, Timkó Iván. Különben én már rég abbahagytam volna az egészet. Gondolja meg. az elnöknek volt négy embere, az elnöki tanácsadó Timkó Iván, a személyi titkár Stark Ferenc és két titkárnő, nekem pedig, az irodavezetőnek, akinek sokkal több diktálnivalóm lett volna, senkim se volt. Az elején ezt még nem nehezményeztem, délelőtt fogadtam azokat a kérelmezőket, akiket Csoórinak kellett volna fogadnia, délután és késő este pedig megírtam a dolgaimat. Ráértem, tudok gépelni.-f.’i*. — Miért nem vállalta végül is a főtitkári munkát? — Alapvetően azért, mert a főtitkári jogkör ma sincs meghatározva. Az a helyzet, hogy az én utasításomra nem kellett senkinek se hallgatnia. Annyi a jogom, mint a főmunkatársainknak, illetve alkalmazottainknak. — Miért nem készült el a pályázatifeltételek közt megfogalmazott szervezeti is működési szabályzat? — Azt én munkatársaimmal egyeztetve elkészítettem időben és beterjesztettem az elnökség december 19-ei ülésére. De az SZMSZ-vita helyen akkor az önök lapjában megjelent Ara Yerecyán-intetjúval foglalkoztak órákon át. Csoóri publicista, neki ez a legfontosabb. Akkor azért kineveztek egy bizottságot, aminek én is tagja lenem. Szorgalmasan üléseztünk, de nekem ez már kicsit sok volt. Dolgoznom kellen. És eleve szabálytalan volt az egész, mert a még augusztusban elfogadón alapszabályban az szerepel, hogy az SZMSZ-t a főtitkár terjeszti be és nem egy bizottság. Továbbá, a már korábban megszűnt, főtitkárt helyettesítő operatív bizottság elnökségi tagjai olyan módosítást javasoltak, szintén alapszabályellenesen, hogy ők is a közvetlen főnökeim. Mi több, ezt gyakorolni is akarták. Bejártak, íróasztalt foglaltak és végezték autonóm ügyeiket, mintha közben nem is ők vették volna fel a főtitkárt. — A most szombati ülésen sem fogadták el az SZMSZ-t? — Újból elhalasztották. Benne volt a napirendben, amit szabály szerint én írtam. Az elnökségi ülésen vettem észre egyebek közt azt is, hogy a nevemet, mint aláírót, letakarták. Az elnök mellett úgy látszik, nem szerepelhetek. Egyébként i fogalmam nincs, miért hagyták ki a szabályzatot a pontok közül, talán mert nem jut idő rá. Annyi döntési jogot tart meg magának az elnökség, hogy torlódik a munka. Több mint tzáz kérelem, pályázat eldöntetlen ezért, őszintén mondom, ha tartom magam az alapszabályhoz, semmihez nem nyúlhattam volna.- — És mit csinált? — Igyekeztem rendet teremteni a káoszban. Aktafedeleket tetettem a papírokra, hogy ne menjen szana-ezéjjel a rengeteg irat, pecséteket cisnáltattam, kitermeltem Timkó szobájából egy íróasztalt, hogy le tudjon ülni, néha házkutatásszerűen átnéztem az „ad acta” iratokat, s így jöttem rá például, hogy a miniszterelnöki hivatal államtitkára már írt. hogy átutalták a kétszázmillió költségvetési juttatás felét. Még Csoóri se kapott belőle, mondta nekem. — Mi vagy ki akadályozta a munkájában? — Az elnöki titkárság, ezen belül is a Csoóri és Timkó közötti viszony, ami semmiképp nem nevezhető munkakapcsolatnak. Csoóri őrültséggel és bűnözéssel illette Timkót tisztségviselői üléseken. Csoórinak Timkó az adat- és ötletbankja. — És Timkó ezt hogy viseli? — Ó lenyeli ezeket a kijelentéseket. Fanatikusan a puszta hatalom érdekli, és az édesség. Ha kifogy az érvekből, igen közönséges hangot tud megütni... — Más gondja a titkársággal nem volt? — Hogyne lett volna. Például Stark Ferenccel, aki Csoóri személyi titkáraként múlt év december 22-én kéretlenül megszervezett helyettem és fölöttem egy vezetői értekezletet. Amivel én azért vártam, mert nem volt elfogadott SZMSZ. Vártam a jogra. Stark úgy állította be az értekezletet, hogy azt az elnök tartja. De az elnök nem jött. A szobájában ült. Stark úr viszont a be-I osztottaimat egyenként elővette és lehetetlen tanácsokkal látta el. Engem is igyekezett elszámoltatni. Ezt követően rendszeresítette volna ezeket az értekezleteket, ami tökéletesen alapszabályellenes. Nem engedtem. És a további értekezleteket i már én szerveztem meg. Stark fellépése puccs volt. Vagy annak az előszele. — Miért nem próbálta ezt a helyzetet még idejében tisztázni? — Ez hiba volt. Hiba volt, hogy tűrtem, és csak a kollégáimnak panaszkodtam. Tartón ez múlt szerdáig. amikor is egy már általam tartón vezetői értekezletre betoppant Csoóri. aki ezt eddig soha nem tette, körülnézett és azt mondta: érzem, itt rossz hangulat van. Mi volt ez ahhoz a hangulathoz képest, amikor munkába álltam és mindenki Timkóra panaszkodott. Rettenetes az az intri■ ka, ami a szövetségnél folyik. De ; annyiféle irányzat van, hogy lehetetlen eligazodni köztük. Visszatérve az elnöki belépőhöz, abban a pillanatban, hogy ezt az erőteret azzal a mondattal létrehozta, rögtön megszóltaltak néhányan, akiket eddig megfeddiem valamiért. Például
