Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

Forgács Pál: az elégedetlenség meglovagolása a társadalmi békét veszélyezteti A Liga-alapító lemondott tisztéről Magyar Hírlap, 1993.febr.2. 20 Stílusváltást ígér a Liga-szakszervezetek új elnöke, Öry Csabával új csapat vezetése alá kerül majd a szervezet. A hét végi kongresszus legnagyobb meglepetése azonban Forgács Pál végleges távozása volt. A nemcsak szakszervezeti körökben ismert és tisztelt vezető a tiszteletbeli elnök címét nem fogadta el, bár az új vezetőség felajánlotta neki. — Összeférhetetlen a lelkiisme­retemmel, hogy nevemet adjam va­lamihez, s közben ne tegyek eleget a feladatoknak. Sosem funkciókat vagy címeket akartam magamnak. Másrészt a kritika, amely az elmúlt két év munkáját érte a küldöttek részéről, úgy gondolom, engem is illet, hiszen Horn Gábor csak az utóbbi fél évben vezette a Ligát megbízott elnökként, ó ugyanazt az utat követte, amit én. A szak­­szervezeti együttműködés fóltétlen híve vagyok, s vallom: a szociális béke megőrzéséért mindent meg kell tennünk. Nem látom, hogy a jelenlegi viszonyok között az én szerepem meghatározó lehetne a Ligában. — Mi az a változás, amit ön már nem tud magáénak vallani? — Óry Csaba és hívei radikáli­sabbak, mint mi. A küldöttek kriti­kát fogalmaztak meg a régi vezető­séggel szemben. Nem gondolom, hogy ez rám ne vonatkozna. Ugyanakkor magam úgy látom, hogy a Liga az utóbbi időben meg­erősödött, presztízse növekedett. Másik fontos érvem — sportkifeje­zéssel élve —, hogy ,.hajrában lo­vat ne cserélj" vagy hogy „nyerő csapaton ne változtass”. Most, a szakszervezeti választás előtt nem volt szerencsés ez a személycsere, véleményem szerint, mert akár­mennyire kiválóak is az új vezetők, idő kell, amíg megismerik őket. '— Hóm Gábor semmilyen tiszt­séget sem vállalt az új vezetőség­ben. Mit tan erről? — Ő nemcsak a Ligának, de az egész szakszervezeti mozgalomnak az egyik meghatározó szereplőjévé fejlődött az utóbbi időben. A moz­galom egyik legreményteljesebb vezetőjének tartom őt, ezért is fáj távozása. Annak idején, amikor őt bízták meg a Liga elnöki feladatai­val. nyugodt voltam, tudtam, hogy jó kezekbe került a szervezet. Hóm Gábor azóta olyan tekintélyt szer­zett, amivel bizonyította: érdemes volt a bizalomra. Azt hiszem, a szakszervezeti mozgalom igen ki­Forgács Pál FOTO UliLLEB JUDIT magasló vezetőjévé nőhetett volna. Biztos vagyok benne, hogy nem­csak a Liga belügye a távozás. —Hogyan látja a Liga jövőjét? — Természetesen biztatónak, nagy gyengeség lenne, ha személy­­cserék miatt bukna el a szervezet. — Gönc: Árpád éppen a kong­resszus megnyitóján óvta a szak­­szervezeteket attól, hogy a hazai közéletben tapasztalható belhar­­cok szellemét befogadják. Lehet, hogy az elnök úr ráhibázott a Liga ügyére, lehet, hogy két tábort is je­lentenek Horn Gábor és Őry Csa­ba a köréjük csoportosult vezetők­kel? — Nem szakadásnak érzékeltem a választási eredményt. Szó sincs arról, hogy valaki ki akarna válni a Ligából. Hangsúlyeltolódás történt. Demokratikus szervezeteknél ez normális dolog. — Még néhány hét, és készen le­het a társadalombiztosítási önkor­mányzati (szakszervezeti) választás törvénye és a szakszervezeti va­gyonról szóló törvény módosítása. Ezek létrejöttében a Liga régi ve­zetősége igen komoly szerepet vál­lalt. Veszélybe kerülhetnek az elért eredmények? — Ha a szakszervezetek közötti jó viszony megromlana, s az ellenérde­kű politikai erők ezt kihasználva megtorpedóznák a törvényeket, azzal az egész mozgalom kerülne veszély­be. S mivel a szakszervezeti mozga­lom szabadsága a demokráciának ép­púgy alapköve, mint például a sajtóé, ennek maga a demokrácia látná ká­rát. Az igaz, hogy az utóbbi két évünk nem hozott látványosan nagy eredményeket, amint azt kifogásolták is a küldöttek. De valószínű, hogy az egész szakszervezeti mozgalom kárá­ra lett volna az a „radikális érdekvé­dő” politika, amelyik nem számol a mostoha politikai körülményekkel. E körülményeket és az egész országban meglévő elégedetlenséget persze meg lehet lovagolni s így népszerűsé­get szerezni, de az az út már nem a társadalmi békéhez vezet. • Ó-Varga Judit Horn Gábor: féltem a Ligát „Többen megkerestek már, hogy menjek hozzájuk, de most még senkinek sem tudnék igent monda­­■nf ’ — nyilatkozta lapunknak Hóm Gábor, a Liga eddigi megbízott el­nöke, aki az óry Csaba vezette el­nökségben semmilyen szerepet nem vállal. Az elkövetkezendő időszakban újragondolja, mit vál­laljon, és dolgozzék-e a közélet­ben. (Az iskolában, ahol tanít, osz­tatlan lelkesedéssel fogadták a meg nem választás hírét.) Horn, aki elő­ző négyéves munkájával részese volt a rendszerváltozásnak, úgy fo­galmazott: „Aki belekóstol a köz­életbe, annak nehéz lemondani ar­ról, hogy a valamennyiünket érintő kérdésekbe beleszóljon.” Ugyanak­kor sokat számít, hogy a volt elnök ‘sosem akari szakszervezeti funk­cionárius lenni, s mint megjegyez­te, ez talán néha meglátszott mun­káján is: Horn félti a Ligát, mert úgy látja, olyan folyamatok kez­dődtek, mim az országban is, melynek nyomán eltűnhet az egy­mással szembeni türelem. Ezzel az iránnyal már nem tud azonosulni, fogalmazott. Szerencsére a Liga nem párt, így a vezetőségében tör­ténő változások remélhetőleg nem rendítik majd meg. Értékelése sze­rint csapatával viszonylag jó felté­teleket tudtak teremteni a helyi ér­dekvédelmi munkához is. Kam­pányra ezért is nem jutott annyi ideje. •Ó-V.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom