Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

168 Óra, 1993.jan.26. •i o ■3-TT A nagy ember holdudvara Családi dráma Tagok legyünk vagy szabadok? Az MDF országos gyűlésének előestéjén Csurka István radikális változást sürgetett. Volt, aki föl­készült két irányzat kemény összecsapására. Vé­gül Antall József maradt az elnök, és a párt meg­békélést hirdetett. Vajon hogyan vélekedik erről az MDF néhány prominens tagja? Bethlen István­nal, Balás Istvánnal, Horváth Lajossal, Szabó Lu­káccsal és Mile Lajossal Rádai Eszter és Schranz Edit készített interjút. Közönséges hatalmi harc I -Hogyan értékeli a történteket? Milyen irányzatok csaptak össze ön szerint? BETHLEN ISTVÁN: Az a szárny, amely szerdán, több hónapos előkészítés uian a nyílt hadüzenetet megküldte Antall Józsefnek az­zal, hogy tűnjön el az MDF vezetéséből, söl az ország vezetéséből, ez a szűk csapat olyan napirendi javaslatot dolgozol! ki, melynek eredményeképpen óriási és hoss2Ú viták után, legvégül került volna napirendre a legfonto­sabb, az elnökség megválasztása. Itt nem az eszmeirányzalok harcáról volt szó, hanem kö­zönséges hatalmi harcról, személyi ambíciók­ról. I- No de a hatalmi harc meg lett hirdetve, elkezdődött, folyt, ám aztán a csatamezőn nem történt semmi. Harc nélkül visszavo­nullak volna azok, akik elindították?- Szó sincs róla, még egyszer hangsúlyo­zom: ez a csata megvolt, csak éppen nem volt látványos. I- Délután, mielőtt elkezdődött volna a gyű­lés, ön azt mondla, hogy örül Farkas Elemér Magyar Fórumban megjeleni cikkének, mert ön is egyetért azzal, hogy Antall József és Csurka István nem evezhet egy csónak­ban. Beszédében most mégis úgy fogalma­zott, hogy közösen fogunk győzni.- De éppen azt hangsúlyoztam: mindenki arra koncentráljon, amit a legjobban tud, ne akadályozza a kormány munkáját. Tehát a drámaíró ne politikai babér után próbáljon nyúlni. Az ő esetében ugyanis a drámaírói alkat nem egyeztethető össze a hidegvért kö­vetelő politikusi alkattal, azéval, aki képes hosszú távon, megbízható programok alapján működni. I- Mit gondol: ezek után is folytatódik ez a hatalmi hare? Hiszen az MDF' liberálisai­nak egy része azt szerelte volna, bogy - akár az ő kiválásuk vagy a párt kettésza­kadása árán is - legyen végre tiszta hely zet. - Nagyon jónak tartom - pedig különben nem kedvenc íróm - Lengyel László Magyar Hírlap-beli cikkét, amelyben a Bethlen-Göm­­bös halalmi harcra utal. Mert hát annak is az lelt a végeredménye, hogy Gömbös ugyan nieghátrált, és elfogadta azt, hogy besora­kozik a pán fővonalába, tehát a jobbkö­zépbe, és elhagyja szélsőjobboldali elképze­léseit, pár hónap múlva azonban előbb le kelleti mondani az ügyvezető elnökségről, újabb néhány hónap múlva pedig kivált a pártból is. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ha ezen az országos gyűlésen a Csur­­ka-szárnynak nem sikerül komoly ered­ményt elérnie - s nemcsak arra gondolok, hogy a békesség, az egység kedvéért óriási szavazataránnyal beválasztják akkor a párhuzamot folytatva, egy idő után ezek az emberek a párttól is el fognak búcsúzni. Lehet, hogy Csurka István nem fog elbú­csúzni, de politikai vezető funkcióit vissza fogja adni. Gondoljunk csak arra, hogy például a magyar országgyűlés tagjaként nagyon fontos szavazások három százalé­kán sem vesz részt. Ezt hosszú ideig nem lehet csinálni. I- No de jó ideje arról beszélnek az MDF-co belül meg azon kívül is, bogy a tagság többsége Csurka István mögött áU, s ezért is óljait kényes a miniszterelnök helyze­te, ezért kell annyira óvatosan eljárnia.- Ez az arány a legrosszabb eseiben sem érheti el a harminc százalékot. Az igazi csata különben a napirendi szavazás volt. Ez volt az, amit Csurka István és követői kiagyaltak és az elnökségen is és a választmányon is min­denáron keresztül akartak vinni. Mert ha el­képzelésük megvalósul, és csak későn ejtettük volna meg az elnökségi szavazási, akkor re­ményük lehetett volna arra, hogy az elnökség­ben esetleg többséget szerezzenek. Hetek óta erről folyt a vita, a Magyar Fórum pedig heteken át azt taglalta, hogy lehetetlen elfo­gadni az elnökség teljesen manipulativ napi­rendi javaslatát. Nagy örömömre, itt óriási többségben voltak azok a küldöttek, akik lát­ták a lelet, s a megfelelő napirend megválasz­tásával nagy vereséget mértek azokra az erők­re, amelyek egészen másfajta országos gyűlést akartak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom