Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-20 / 8400. szám

Eldőlhet, radikalizálódik-e a szövetség

Magyar Hírlap, I993.jan.15. ^

A politikailag az atomizálódásig megosztott Romániában mindenki egyetért abban, hogy a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségének ma kezdődő brassói kongresszusa amolyan vízválasztó lesz a magyar népközösség életében. Ekkor eldől: az akaratát mindeddig érvényesíteni tudó, de az utóbbi időben teret veszítő mérsékelt szárny által kijelölt úton halad-e tovább, avagy a kisebbség elleni támadások, a magyarság által elszenvedett kudarcok által is felerősödön radikálisok kerülnek az élére. Az RMDSZ-en belül jó ideje már e két irányvonal — csipetnyi személyi elleniénél fűszerezett — küzdelmének lehetünk tanúi. A két úthoz három elnökjelölt közül kell a küldötteknek választaniuk.

Hároméves elnöksége alatt Domokos Géza — a diktatúra idején a Kriterion Kiadó igazgatójaként sikerrel alkalmazott, és most nemzetiségi szintre kiterjesztett módszert — a kis lépések, az apró győzelmek taktikáját foganatosította. amelynek lényeges elemét jelentette a célt szolgáló kompromisszum. Az általa képviselt mérsékelt csoportból olyan, rövid idő alatt tekintélyre szert tett reálpolitikusok nőttek ki, mint Tokaji György, Verestóy Attila.

Ez idő alatt az RMDSZ a romániai magyarság egyetlen jelentős politikai képviseleti szervévé erősödött, és visszhangos sikereket ért el mindkét általános választáson, illetve a helyhatósági választásokon. 1990-ben a második legnagyobb romániai pártként került a parlamentbe, de a tavaly szeptemberi voksolás után is a román társadalom ötödik legtekintélyesebb politikai tömöí rülése maradt. A román közvélemény leplezetlenül csodálja fegyelmezettségét és azt a képességét, hogy belső megosztottsága ellenére is mindenkor egységesen lép fel a külső fenyegetésekkel szemben. Parlamenti csoportjának szakértelmét, politikai, erkölcsi tartását még szélsőséges ellenfelei is kénytelenek elismerni. Sőt — ami szinte elképzelhetetlen — a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke, loan Gavra, sajnálkozását fejezte ki Domokos Géza visszavonulása miatt. Ez lehet meggondolkoztató tény is, nemcsak jó jel, hiszen arra utal. hogy a román szélsőséges nacionalistáknak valahol megfelel ez a fajta politizálás.

De ez már a másik tábor — jobb híján nevezzük így: a radikálisok — véleménye. A Tőkés László, Borbély Imre, Szőcs Géza nevével fémjelzett csoport kevesli az RMDSZ eredményeit, a romániai magyarság három év alatt kivívott jogait. Legfőbb érvük az, hogy a

magyarság képviselői a legjelentősebb kérdésekben csatát veszítettek: nem sikerült újraindítani a Bolyai Egyetemet, azaz elismertetni a magyar nyelvű felsőoktatás létjogosultságát, távoli cél maradt a nemzetiségügyi minisztérium, továbbra sincs kisebbségtörvény. A hatalom tulajdonképpen büntetlenül packázhat a kétmilliós népcsoporttal, amelyet másodlagos, megtűrt állampolgárként, ellenségként, nemzetárulóként kezel. A Domokosék által elért eredmények szerintük látszólagosak, a kis lépések taktikája a magyarság beolvasztására és elüldözésére vezet. A megoldás: az autonómia, pontosabban a kolozsvári kiáltványban is megfogalmazott belső önrendelkezés.

A romániai magyarság képviseleti szervének radikalizálódását jelzi, hogy ez a gondolat ott szerepel a brassói kongresszuson megvitatásra kerülő új programtervezetben, amely kimondja: szükség van az autonómiára, mert ez teheti lehetővé a nemzeti identitás megőrzését és a kisebbségi társadalom önszerveződését. A konkrét helyzetre lebontva a követelés a következőképpen hangzik: a tömbben élő magyarság esetében szavatolni kell a belső önigazgatást és a területi autonómiát, a szórványmagyarok számára pedig a politikai szubjektumként gyakorolt autonómiát, a kulturális autonómiát kell érvényesíteni.

Megvalósítható-e mindez a román társadalomban? Amelyet oly gyakran hatalmába kerít a szélsőséges nacionalizmus, az Erdély-féltő szenvedély, vagy pedig jól látják egyes romániai magyar politikai megfigyelők azt, hogy a radikálisok a valóságot figyelmen kívül hagyva, absztrakt nemzetben, absztrakt Romániában, absztrakt román sovinizmusban gondolkodnak, de legalábbis egy jóval civilizáltabb, európaibb Romániára szabott program mellett szállnak síkra. A radikálisok tulajdonképpen a programtervezetben megfogalmazott követelésnél is továbbmennek. Borbély Imre tanulmányában olyan önkormányzatról beszél, amely „hivatott lenne a vétójog kikövetelésére és gyakorlására olyan törvények esetében, amelyek diszkriminatívan érintik” a magyar népcsoportot, és amelyet általános és titkos népszavazással hoznának létre.

Aligha kétséges, hogy a radikalizálódással a magyarság teljesen elszigetelődne, hiszen az RMDSZ jelenlegi egyetlen szövetségese, a Demokratikus Konvenció is eltávolodna tőle, akár pusztán politikai megfontolásból (mivel már eddig is sok hívet veszített, illetve

nem nyert meg amiatt, hogy politikai ellenfelei magyarbarátnak és -bérencnek kiáltották kij, akár őszinte felháborodástól vezérelve. Számot kell ugyanis vetni azzal, hogy a legdemokratikusabb román ellenzék is a nemzeti érdekeket tekinti elsődlegesnek a demokrácia értékeivel szemben.

i Ez lenne tehát a két út, és most vegyük szemügyre a három jelöltet.

— Mina László — a már alkalmazott egyszerűsítő kategorizálás szerint — a mérsékeltek jelöltje. A brassói gépészmérnök személye csaknem teljesen ismeretlen a romániai magyarság előtt. Programja egyszerű: „kezdeményezői politikát" folytatni, jó viszonyt fenntartani minden romániai politikai erővel, függetlenül attól, ki van éppen hatalmon:

— Tőkés Lászlót nem kell bemutatnunk, személyisége már-már legendássá nőtt a romániai magyarság és külföldi körök előtt. A román közvélemény szemében azonban minden rossz megtestesítőjeként tartják számon, a sajtóban általában csak „reverendába bújt sátánként” szokták emlegetni. Győzelme esetén a románság — a demokratikus ellenzék is — végképp az ország vesztére törő. Erdély elszakításán munkálkodó szervezetként könyvelné el az RMDSZ-t;

— Markó Béla többkötetes marosvásárhelyi költő, folyóirat-szerkesztő kellő politikai tapasztalattal rendelkezik. Az utóbbi három év során az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnökeként. országos elnökségének tagjaként, a szenátusi frakció vezetőjeként tevékenykedett, jelenleg a parlament külügyi bizottságának tagja. Keményebb, mint az óvatos mérsékeltek, és higgadtabb a forrófejű radikálisoknál. Elképzelése: az RMDSZ politikáját meghatározó három szempont — az erdélyi magyar tömegakarat, a román politikai kontextus és az európai törekvések — feszültséggerjesztő összeütközésének elkerülésével megteremteni a romániai magyarság önállóságát.

Ami nagyjából a két út összebékítését, vagy ha úgy tetszik: a járható harmadik utat jelentené.

• Bogdán Tibor