Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Az RMDSZ-en belül nincs mód a politikai opcióra A mától kongresszusát tartó RMDSZ mozgásterének meghatározásához vissza kell témi az előzményekhez. A diktatúra megdőlése után tartott első többpárti, szabad választásokon, 1990. május 20-án az RMDSZ 7,2 százalékot szerzett, szavazatarányával a legerősebb ellenzéki párt lett. A megfigyelők szerint ennél kellemetlenebb eredményt aligha érhetett volna el: egy nacionalista érzelmektől túlfűtött parlamentben nemzeti kisebbségi szervezetként lett a legerősebb ellenzéki párt. Az 1992. szeptember 27-ci választások bebizonyították, hogy a szavazók jelentős része nacionalista. Az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) regionális jellegű etnikai párt (Erdély: 20,5 százalék. Körös-vidék—Máramaros: 21 százalék), szavazói a magyar nemzetiséghez tartoznak, politikai opciótól függetlenül. Az RMDSZ az idei választásokon ha lehet, arányában még jobban szerepelt, mint '90 májusában, azonban abszolút számokban 177 700 szavazatot vesztett. Természetes feltételezés, hogy az. RMDSZ szavazóbázisa a magyar lakosság. Elhanyagolhatóan kevés szavazatra számíthat az RMDSZ a nem magyar lakosság köréből, s a jelenlegi pártstruktúra mellett „természetes’-, hogy a romániai magyar szavazók az. RMDSZ-re szavazzanak. Az azonban már nem természetes, hogy csökken a magyar lakosságon belül az RMDSZ-szavazatok aránya. Mélypontját Temes, Hunyad és Szebcn megyékben éri el. Ezekben a megyékben csak minden harmadik magyar szavazott az. RMDSZ-re. Viszonylag jók az RMDSZ eredményei a tömbmagyarságban (Hargita, Kovászna és Maros megye), illetve a nacionalista feszültségekkel terhes megyékben (Kolozs, Brassó, Besztercc-Naszód megye). A szórványvidékekre alig jutott el az RMDSZ. s ahova eljutott, jelenlétét ott is elsősorban a román nacionalista propagandának köszönheti (Beszterce-Naszód és Fehér megye). Ahol nincs ellenséges hecckampány. ott siralmasan gyengék az eredmények. Míg Hargita és Kovászna megyében az 1977-es és 1990-es népszámlálási adatok szerint a magyar lakosság lényegesen gyarapodott, addig itt a legnagyobb az. RMDSZ szavazatvesztcsége is. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az. RMDSZ potenciális szavazóbázisának jelentős része elfordult a szervezettől. Maros, Szatmár, Bihar, Szilágy, valamint Máramaros megyében lényeges az. elvándorlás, az RMDSZ vesztesége pedig még nagyobb, itt is romlott a „hatékonysága". Kolozs, Arad, Brassó és Temes megyében jelentős a népszámlálási veszteség, azonban ennél kisebb a szavazatcsökkenés, javult az RMDSZ pozíciója. A kolozsvári táblakonfliktus főszereplői annak megfelelően cselekedtek, hogy románok vagy magyarok. Nem „a normális politikai értékduál" határozta meg viselkedésüket, nem az, hogy kormányon vannak vagy ellenzékiek, hanem nemzeti hovatartozásuk. A konfliktus összes szereplője — az RMDSZ is! — nacionalista. Azért nacionalista, mert a konfliktust a nemzeti hovatartozás szerint kezeli. A szigorúan „nemzeti szempontú” politizálás gyakran éppen nemzeti szempontból kis hatékonyságú. Azzal, hogy az RMDSZ a „táblaügyet" „magyar üggyé” tette, azt érte cl, hogy még a legnyitottabb román politikusok is csak azt tudhatták mondani, „igen, megértünk benneteket, ez a ti ügyetek”. Ellenben ha az esemény demokratikus jogokat sértő, önkényes jellegét hangsúlyozzák, azzal sokkal könynyebben találhatnak szövetségesre. A romániai magyar társadalomban a jól ismert egypártrendszer működik, azaz aki politizálni akar, annak az RMDSZ-ben kell politizálnia, ha magyarként akar politizálni, mivel az RMDSZ az egyetlen romániai magyar politikai alakzat. Az hogy mik az egypártrendszerű politikai berendezkedésnek a következményei, ismert. Ezeket a
