Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
kialakítása során milyen rétegeket preferál, kivel kerül szembe, kivel vállalja a konfrontációt. Mert mindenkihez „jónak lenni" arra nincs anyagi fedezet. S akkor kialakul a mostani helyzet, hogy miközben a kormány a szociális érzékenységére hivatkozik, voltaképpen senkinek sem kedvez, s minden rétegei maga ellen hangol. O Ij a ttermeli, keresztény középosztály? • Nem ideológiára várnak a vállalkozók, hanem piaci módszerekre. A nemzeti tökét politikai stabilitással cs kedvező hitelfeltételekkel lehet „helyzetbe hozni". No meg tárgyalóképes érdekképviseletekkel, amelyeket nem akar maga alá gyűrni a hatalom. O Ön a beszélgetés során az! mondta, hogy a visszaesés he volt kórlolva a magyar gazdaságba Az egymillió mimkanélküli is? • A munkanélküliség ténye igen, a mértéke, s az ebből fakadó pcrspckliválatlanság azonban egyértelműen a kormány koncepciótlanságára vezethető vissza. Nem csupán gazdaságilag tartom nagyon veszélyesnek ezt a helyzetet, hanem politikailag is Hiszen ennyi tétlenségre kényszerülő ember - még ha egy részük ilyen-olyan jövedelemhez azért hozzájut a feketegazdaságban - a legfogékonyabb talaj a demagógia, a populizmus. mindenféle szélsőség iránt. Hz periig - akár parlamentáris formát megtartva - egykönnyen diktatúrához vezet. Fgyébkénl a már említett keresztény középosztály és a munkanélküliek érdekei közelebb állnak egymáshoz, mint az első pillantásra kitetszik: konszolidált viszonyok között befektetni, vállalkozni, munkát vállalni akarnak Az ideologikus, nacionalista felhangú, a társadalom különböző rétegeit egymás ellen kijátszó politika gazdaságilag sem hatékony. O F.zek a politikai törekvések részint azért is merhetnek teret, mert a gazdaságban nem történt meg az ígért-várt konszolidáció. Kimondhotá-e. hogy mi itt a lét ? • Nem szabadna szemérmesnek lenni. Ha a gazdaság nem konszolidálható, az a demokráciára nézve is aláaknázott terület. S itt szeretném nyomatékkai hangsúlyozni, hogy reálisan nem várható, hogy két-három év alatt alapvető változások következzenek be a gazdaságban. A mostani kormányzat felelősségét én abban látom, hogy időben nem nézett szembe a helyzet súlyosságával, majd amikor felismerte az. igazi buktatókat, akkor ezek mibenlétét, a megoldás módját, idötávát, az ezzel járó feszültségeket nem tárta nyíltan a közvélemény ele, hanem - mint erről már beszéltünk - ideologikus magyarázatokat keres. Mindamellett pontosan látható az. is: ez a kabinet már semmi olyan lépést nem fog megtenni, ami tovább rontaná a koalíció újraválasztási esélyeit. Tehát sem az. 1993-as, sem az, 1994-cs költségvetéstől nem várható el, hogy ne az ígéretek uralják. Ám mielőtt teljesen pesszimista kicsengése lenne ennek a beszélgetésnek, engedje meg egy félig magán, félig közgazdász, félig üzletember-féle kijelentést. Jelesül: mindennek ellenére sem olyan rossz, a gazdarág helyzete. Ha például a privatizációt hagynák, hogy menjen a maga piaci, üzleti útján, ez önmagában sok társadalmigazdasági feszültséget kezelni tudna. Az. üzletemberekben - a kudarcok, a bccsapoltság ellenére - még nem hunyt ki az invenció, még tudnak, még szeretnének vállalkozni. Tehát, ha csak egy kicsit szabadabb lenne a gazdarág a napi politikai béklyóktól, és a pártok által kikényszerített gazdaságpolitikai félmegoldásoktól, még mindig lenne mire „építkezni". O ön jelenleg egy iindthtaeionális világcégnek, a Paribas think csoport hazai részvénytársaséigának a vezetőig. A befektetési, privatizációs tanéiesadással is foglalkozó vállalat köt földi és hazai üzletfelei mennyire veszik figyelembe az ön szakmai nniltf il ? • Tisztában vannak vele és talán ez is közrejátszik abban, hogy a konkrét témákon túl főként a külföldiekre igaz ez az, állításom - makrogazdasági elemzésekre és politikai véleményalkotásra is igényt tartanak. Leginkább ahhoz keresnek kapaszkodókat, hogy milyen önszerveződő társadalmi erők vannak ebben az országban, amelyek képesek megakadályozni a szélsőségek eluralkodását. Meg kell mondanom, hogy nekem mindenféle aggályom ellenére az. üzleti érdekeim is azt diktálják, hogy erősítsem a külföldi befektetők bizalmát. I.zcn kívül magánemberként is erősen bízom abban, hogy a politikában és a gazdaságban egyaránt a józan esz, kerekedik majd felül. < ' Ön még IWtl ben egyértelműen jelezte ■: a Németh kormány más szakértőihez hasonlóim mm vállal szerepet az éillamignzgatáshan és tudatosan választ in működési pályáinkéul az üzleti életet, a bankvilágot hitel, hogy ön most féltőitek ezik a reálszfértiMI és egy más politikai kurzusban ismét lobban tt rr/leklor/énylte kertit? • Mégegyszer nem lehel ugyanabba a folyóba lépni. Az. a szakértői kör. amely a Némellikormány idején összeállt, újra már nem toborozható Iszonyára lesznek, akik idővel politikai szerepet vállalnak, mások szakértőként tűnnek majd fel a politika színpadán, megint mások pedig már nem tudnak, nem akarnak elszakadni az üzleti világtól. I n úgy gondolom, hogy a mai átmeneti, frusztrált időszak után - amikor a szakcmlxnek kiválasztásánál megint clötérlie került a politikai megbízhatóság . a kádcrkiválaszlásnál a szaktudás és a képességek, az alkalmasrág lesz a meghatározó. Akinek lesz hozzá ambíciója még. az nyilván kap erre lehetőséget is. t i Önt nem kísérlik meg olykor olykor4’ • A hivatalosságból sohasem kérlek fel semmire, az ellenzék viszont kikérte a tanácsomat cgy-cgy szaktémában. Igazából még önmagámmal sem tisztáztam, hogy mit szeletnek csinálni? Vonzanak a makrogazdasági problémák, továbbra is érzek felelősséget azért, hogy ebben az országban makroszinten milyen gazdaságpolitikai alternatívák formálódhatnak, nyerhetnek idővel teret. Pl tudnám képzelni ezt a munkát például képviselőként. Csakhogy hol? Szerelném egyértelműbben látni, hogy például a Szocialista Pártban mennyire erősödik fel a sznciálliberális irányzat. P.z alatt én nagyjából azt érten»: társadalmilag, szociálisan érzékeny, gazdaságilag liberális. Ma ezek a törekvések, értékek az ellenzék mindhárom pártjában kimutathatók. De három pártban netn lehet az. ember, így inkább várok fO Társadalmi Szemle, 1993/1.szám.
