Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
ez a folyamat fokozatosan leértékeli a külföldi adósságterhet. Makrogazdaságilag aronhan külön elemezendő, hopy miközben a kereskedelmi mérlegadatok ilyen jól alakulnak, miként növekedhet meg ilyen hihetetlen mértékben az ország belső adóssága, Emlékeztetni szeretném arra, hogy amikor a Németh-kormány átadta a kormánymdnt. a belföldi adósság ezer milliárd összegű volt. Ma a duplája! Ez elképesztő. Meg akkor is, ha az infláció az utóbbi években úgy alakult, ahogy. E jelenség mögött persze sokfele gazdasági történés mutatható ki. Közben jelentős volt a külföldi tőkebeáramlás, megnőttek a devizatartalékok. S itt egy pillanatra meg kell állnom. Amennyire örvendetesnek tartottam, hogy a Kupa-program sok vonatkozásban visszatérést jelentett a Németh-konnány gazdaságpolitikájához, annyira elkeserít az; nem csupán nem azt teszik, amit hirdetnek, hanem közben észre son veszik, hogy változtatni kellene. Mivel nincs termelés, érthetően elmaradnak a bevételek is. Bz áttételesen hat a költségvetés kiadási oldalára is. Mindez öngerjesztő, negativ spirálként működik. Ilyen helyzetben az az. alapkérdés; meg tudja-e mozdítani a gazdaságpolitika a gazdaságot? Ez lett volna - szerintem - a gazdaságpolitika alap dilemmája már tavaly is. O Ezek szerint ön a „növekedjünk ne növekedjünk" vitában az élénkítés pártján van? • Sokíéle élénkítés képzelhető el. A mesterséges, makrogazdasági módszerekkel törlénő, beavat közős élénkítést ellenzem. De azt hiszem, hogy a monetáris politikán mindenképpen változtatni kellene. O Jól esik ezt öntöl hallani, akit a magyar monetáris restrikció atyjának tartanak. • A monetáris restrikció alkalmazása idején szükséges - és úgy vélem ma is helyes - döntés volt. Ám idővel váltani kell. Már körülbelül egy éve finoman próbálgatni kellene a pénzügyi kötelékek differenciáit oldását. Vonatkozik ez. a kamatpolitikára, az. adópolitikára. A relatív forrásszűkének cs inflációs nyomásnak a vállalkozói szférában valójában az az oka, hogy az állam a költségvetési deficit finanszírozásához a forrásokat elvonja. A bankok nem tudják kihelyezni a tőkéjüket, s a termelés helyett inkább a költségvetést finanszírozzák. Ez. egy ördögi kör! Szakmailag egyébként nincs rosszul megcsinálva, csak hatásait tekintve ördögi. Hiszen a bankok olyan kényszerpályára kerültek, hogy nincs is más módjuk, minthogy az államháztartás hiányát toldozzák-foldozzák. Ráadásul ennek sincs élénkítő hatása, mert az állam nem költ beruházásokra. Miközben azt mondják, ma is restriktiv a pénzpolitika, én ennek valós jeleit nem látom. Az. az. ország, amelyben kétszáz, milliárdos költségvetési hiányt cl lehet fogadtatni, az. nagyon is expanzív gazdaságpolitikát folytat. Igaz. az irányát én nagyon rossznak tartom. S nem is hiszem, hogy ezen egykönnyen változtatni lehet. O Mennyire ítéli tartósnak a fizetési és a kereskedelmi mérleg aktívumát. illene azokat a tagadhatatlan eredményeket, ahogyan az infláció felgyorsulását sikenill megállítani a pénzügyi kormányzatnak ? • Nagyon nehéz megítélni. A fizetési mérleggel én ebben az összefüggésben nem kívánok foglalkozni, hiszen aktívuma egyértelműen a külföldi tőkebeáramlás függvénye. Ma a politikai konszolidáció jeleit észlelik a külföldi partnerek, akkor a töke továbbra is jönni fog Magyarországra Ma az ellenkezőjét tapasztalja, akkor leáll A mostani, politikailag disszonáns hangok egyelőre csak clbizonytalanitották a befektetőket: szerencsére komoly hatása még nincs. De a kérdések megszaporodtak. F.zt a saját tapasztalatom, a partnereimmel folytatott tárgyalások is alátámasztják. O t?e eg)vll lehet e élni tartósan ekkora ködtségvetési hiánnyal, anélkül, hogy példáid ne változzék az infláció trendje, illetve ne növekedjék a külföldi államadósság? • Ennek a kérdésnek az egyik érzékeny pontja a megtakarítások mibenléte. Van cmögött kényszertakarékosság és van egyfajta félelem a középrétegekben a lecsúszástól. Az. ö elbizonytalanításuk - s ez nagyban folyik - alaposan megcsappanhatja ezeket a tartalékokat, akár úgy is. hogy a konvertibilitásról elhangzó rosszul tálalt, vagy hibásan értelmezett hír hallatán a betéteiket pánikszerűen kiveszik a bank ok írói. A másik Achillcs-ponl a külföldi befektetők pénze. Ez igazából nem arra való, hogy ebből a költségvetés hiányát tömjék be. Nos, kétségeim vannak a tekintetben, hogy 1993-ben ezt a hiányt a megtakarításokkal pótolni lehetne. Szinte biztos, hogy nőni fog a külföldi hitelfelvétel. Ám közben folytatódik a nagyipar összeszűkülése, ami növeli a munkanélküliséget és ezáltal az. állami kiadásokat Ez pedig felpörgetheti ismét az inflációt, holott a mostani pénzügyi kormányzat talán Icgrokonszcnvcscbb törekvése, hogy következetesen korrlába kívánja tartani az árszínvonal növekedését. Egyébként ami az. 1993. évi költségvetés irányelvei alapján látható, az non ad okol derűlátásra. Először is; nem hiszem, hogy megalapozott a CíDI’ háromszázalékos növekedése. Másodszor nem hiszem, hogy a megtakarítások, együtt a kamat- és a hitelpolitikával bárminemű élénkülést lehetővé lesznek. Ezért tartanám reálisabbnak a zéró növekedés tervezetét. ' > Is hct. hogy rosszul emlékszem, tie azért az önök idejéhm nem volt a költségvetési terv és o költségvetési lény között ekkora nagyságii tévedés, mint ami most. szinte évről évre bekövetkezik. • Nem hinném, hogy a folyamatok erőszakolnák meg a gazdaságpolitikái Sokkal inkább arról lehet szó. hogy megint csak a vágyakat tervezik, és nem a realitásokból indulnak ki (Ebből a hibából mi is épphogy kezdtünk kinőni...) 1991-ben és tavaly is olyan gazdasági növekedésre tervezték a bevételeket, amelynek az égvilágon semmi reális alapja non volt. ( ) A politika erőszakolta meg a pénzügyi kormányzatot, avagy a pénzügyi vezetés ment a kisebb ellenállás irtinyóha ? • „Szerencsésen" találkoztak a törekvések. S ez. folytatódik a mostani vitákban is. amikor mindenki a kívánatos „fordulatra” apellál. Ami viszont csak akkor következhet be. ha a már említett alapkérdéseket - elsősorban az állam szerepét meghatározó államháztartási reformot radikálisan megoldják. Egyébként a költségvetés úgy rossz, ahogy van A mozgástér eleve meghatározott ekkora hiány esetén. S azt az érvelést miszerint non a tervezés volt rossz, hanem a bevételek maradtak cl - nem szabadna elfogadni, mert pontosan arra utal. hogy a kormányzatnak nincs ereje saját döntéseinek, törekvéseinek megvalósítására. S nem is lehel, mert nem létező teljesítménynövekedésre, rosszul becsüli fel a bevételeket, miközben a tisztázatlan állami szerepek, a hibásan működő intézmények, no meg a koalíciós nyomás miatt eleve túlköltekezik. ( ) Reszeljünk egy pikáns témáról, a feketegazdaság teljesítmény és állami hevételtorziló jelenlétéről Napi tapasztalat, hogy miként szövi át az élet majd minden területét a fekete szürke gaz dóséig Mi is az olaszosodén irémvába megsülik ? • biztos, hogy a feketegazdaság elnyeli a teljesítmények és a bevételek jelentős részét, (iondolja meg. hogy tavaly 16 százalékkal csökkent az ipar termelése és hét százalékkal az energiafogyasztás. Á különbség lehet hogy „lemerült" a mélybe. Nyilvánvalóan a gazdaság tényleges teljesítménye jobb a statisztikákban kimutatottaknál, de a feketegazdaságban jelenik meg S mivel általában a mcgfoghatatlanabb szolgáltató szektor erősödik, a tendencia lehet, hogy még erőteljesebb. Ami gazdaságilag, politikailag, morálisan egyaránt veszélyes. ( ) Mit lehet tenni ellene? • fin voltam pénzügyminiszter is, úgy hogy egyben biztos vagyok: ha a termelést, a vállalkozást érintő adók és a közterhek ilyen magasak maradnak, akkor semmit. E.n inkább csökkcnlcném ezeket az adókat és a végső fogyasztást adóztatnám meg látszólag most a pénzügyi kabinet ebbe az irányba kíván lépni, de egyáltalában nem vagyok biztos, hogv a kétkulcsos áfa végül úgy megy át a parlamenten, hogy az hoz is valamit a konyhára, s hogy nem fognak méginkább hozzányúlni a személyi jövedelemadókhoz. <} Tegye a kezét a szivére, mint erpénzügyminiszter pontosan tudja, hogv a leggyorsabb eredményt a költségvetés centralizációjával lehel elérni. • Rövid távon igen, de hosszabb távon óriási árat fizet érte a társadalom. Ráadásul ennek a gazdaságpolitikának nincs bázisa. Miszen a nagytőke, s a vállalkozói középrétegek elégedetlenek vele. a bérből élő állampolgárok szintén, a koalíciós partnerek úgy érzik, hogy a „kemény" pénzügyi intézkedések miatt nem Togják megnyerni a következő választásokat, tehát nem ndnak-adhntnnk hozzá politikai támogatást. Én egyébként a kétkulcsos áfa ügyel szimbolikusnak érzem. A kormánynak cl kellene tudni dönteni, hogy a piacpazdasáp
