Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Magyar Hírlap, 1993.jan.16. 21 Az előrejelzésnek megfelelően alakult a tavalyi infláció Az olvasó, aki a múlt évben havonta végigkísérte az innáció alakulásáról szóló írásokat, már találkozott a most leírt gondolatok többségével. A részbeni ismétlést az éves összefoglalás indokolja. Az 1992. évi gazdaságpolitikai program fő célkitűzése — a külső egyensúly megőrzése mellett — az imláció visszaszorítása volt. A program azzal számolt, hogy az előző évi 35 százalékos növekedési ütem mintegy 10 százalékkal mérséklődik és nem haladja meg a 20-25 százalékos mértéket. Ennek elérése csak akkor látszott lehetségesnek, ha a gazdaságirányítás rendkívül következetes magatartást tanúsít mind a keresleti, mind pedig a költségoldalról jelentkező inflációs nyomás kezelése tekintetében. A cél az volt. hogy a tervezett inflációs ráta csak az elsődleges költségtényezők hatásait vegye figyelembe, és ehhez hangolja össze a keresleti oldalról meghatározó monetáris eszközöket. A kormány ennek érdekében — hosszabb távra — (de már 1992-re is) az alábbi elveket rögzítette: — A belföldi összkeresletnek a gazdaság teljesítményével összhangban álló makroszintű szabályozása, mindenekelőtt az államháztartás hiányának csökkentése, valamint a pénz relatív szűkösségét eredményező monetáris politika révén. Az állami kiás ások és a költségvetési deficit csökkentése az állam újraelosztó szerepének mérséklésével. — A vállalkozás és a verseny élénkítése, különösen a kisvállalkozások növekvő részarányán, a külföldi tőke fokozott megjelenésén és a privatizáció előrehaladásán keresztül. Ennek intézményi feltételeit tovább kell erősíteni. Mindez a termelés csökkenésének megállítása után a hatékonyságjavulás fő forrása lehet. A monopóliumok és a monopolhelyzetek felszámolása állami akciókkal, privatizációval, illetve a monopolhelyzettel való visszaélésekkel szembeni szigorú fellépés (kivételen állami beavatkozás), valamint a hatékony gazdálkodásra való kényszerítés. — Az infláció fékezését szolgáló árfolyampolitika, amely az exportösztönzés fenntartása mellett a termelési költségek csökkentése és az erőforrások gazdaságosabb felhasználása terén is követelményeket támaszt. Olyan kamatpolitika folytatása, amely lehetővé teszi, hogy a hitel és a betéti kamatok mozgásának iránya kövesse az infláció mozgásirányát. A bér-árspirál fékezése az érdekegyeztetés keretében oly módon, hogy a gazdasági szférában a bérmegállapodások a költségvetési intézményekben javasolt bérnövekedési mértéket kövessék. A hatósági áras területeken az áremelések indokoltságának szigorú elbírálása és a közszolgáltatásoknál, költségvetési intézményeknél fellépés a laza gazdálkodással szemben. Az elemzések azt mutatták, hogy a gazdaság 1991. második félévi folyamatai alapján reális esély volt az inflációs folyamai megtörésére. Ez a prognózis alapvetően arra épült, hogy 1992-ben várhatóan nem ismétlődnek az elmúlt évben kiugró áremelkedéssel járó olyan átA termelői és fogyasztói árak növekedése (az elózó hónap = 100) Hó IpurlennelSi árak Fogyasztói (beiroidi ért) árak 1992. Január U 3.2 Február OJt 2,7 Március M 1.9 Április 9.9 ÍJ Május 1.1 1.5 június 0,7 0.6 Július 0.7 0J Augusztus M 0.S Szeptember 1.1 2,4 Október 1,9 US November 1,0 1.6 December 1.0* 1.0 1991. dec = 100 14,1 21.5 * Becsült sóst meneti külgazdasági tényezők, mint az öbölválság keltette energiadrágulás, a volt KGST-külkereskedelem dollárelszámolásra helyezése és a piacváltásból eredő cserearány-veszteség. Kedvező volt az is, hogy 1992-ben is a piacgazdaságra való átállás viszonylag stabil nemzetközi árviszonyok mellett folytatódik, továbbá, hogy a fogyasztói ártámogatások túlnyomórészt már véglegesen megszűntek (a tényleges áralakulást az előző hasábban található táblázat mutatja). A múlt évről áthúzódó hatásokat is figyelembe véve az ipar (belföldi értékesítési) termelői árindexe 1992-ben (1991. évhez képest a számított 14 százalékkal szembeni várhatóan csak 10 százalékos lesz, a fogyasztói árindex pedig 123.0 lett. A kormány 1992. évi inflációra vonatkozó prognózisa tehát teljesült. A siker alapvetően annak tudható be. hogy a pénzügyi kormányzat és a jegybank (a bevezetőben említett tényezők esetében) következetes magatartást tanúsított. Elegendő utalni a gyökeresen megváltozott árfolyam-politikára, hogy a lakossági jövedelmek és a gazdaság teljesítménye között fennmaradt a viszonylagos összhang, hogy a költségvetési hiány növekedését nem „terven felüli" központi, az árakat növelő intézkedésekkel próbálta mérsékelni, illetve finanszírozni. A kiadások tekintetében szigorú magatartást tanúsított. Ezen túl kiemelkedő jelentőségűnek tanom az ÉT és a kormány közötti megállapodást, amely megfelelő összhangot teremtett a jövedelmek és az infláció között. Ennek a megállapodásnak mindenki számára pozitív hatásai megmutatkoztak. A kedvező áralakulást az is elősegítette, hogy az erős keresleti korlátok a monopóliumokat is mértéktartóbb ármagatartásra szorította. Az inflációs várakozások szempontjából is különösen fontos, hogy a kamatok — bár kissé megkésve, hiszen az árszínvonal növekedési ütemének mérséklődése már az 1991. év közepén elkezdődön — elmozdultak lefelé. Az infláció időbeli lefolyása némileg eltért az előrejelzésektől. Az előzetes
