Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-03 / 8235. szám
Pesti Hírlap, 1992.márc.31 Nehogy félreértéé legyen, ezt nem veheti akárki, ceak egyik szövetkezeti tag a másiktól. Ez nagyon praktikus, mert még mielőtt a tag kikéri a földjét, megveheti a másiknak a részarányát, és tetszés szerint kialakíthatja a birtokát. Nem tetBzéa szerint, de összevonhatja a részarányokat, és egyhelyen kérheti a birtokot. JÖN A LICIT — ÉS A BONYODALOM — Eszerint nem is lesz olyan nehéz felszabdalni a földterületet o tagok előzetes igényei,a megvásárolt, összegyűjtött részarányok szerint... — Sajnos, a kárpótlási törvény ezt a lehetőséget teljesen szétveri, bejön a licit, nem is tudom, ezt hogyan fogják szervezni, egyébként aki kitalálta, az sem tudja. Én már részarányt adok ki, 6-7 hónapig tartó munkába telik, amíg végre egy részarány magántulajdonba kerül. Nagyon bonyolult műszaki és matematikai művelet, csak integrálszámítással lehet pontosítani, hiszen jóformán négyzetméterenként kell kiszámolni az aranykoronát. És erre jön még bonyolító tényezőnek a licit. — Említette, hogy a törvény Vecsésre több jogosultat tesz, mint amennyi a helyben kárt szenvedettek száma. Nem feszültségforrás ezf — Nyilván irritál bennünket maga a törvény. Én is — például — szüleimmel és nővéremmel 130 korona kárt szenvedtem. Ezt nem kapjuk vissza, hanem adtak egy papírt, amivel elmegyünk licitálni. Csakhogy egy itteni föld, akárhogy nézzük, legalább Ötvenezer annyit ér, mint H^jdú-Bihar megyében egy jó szántóföld, hacsak ott is véletlenül nem város közeli területről van sző. De még akkor sincs közel sem olyan értéke, mint Vecsésen, mondjuk a Zrínyi utca végén. Erre tehát a törvény szerint bárki rálicitálhat, és én, az eredeti tulajdonos nem kapom meg. Ez tulajdonképpen merénylet az összes felértékelődött föld ellen. És hol értékelődött fel a föld? Ott, ahol felduzzadt a lakosság a hatvanashetvenes években/ Az itteni'• földtulajdonosok rovására igényelnek földet most itt ezek az emberek. Éppen ezért úgy látom, hogy a törvény egyértelműen azokat patronájja, akik elhagyták a szövetkezeteket. Az a szövetkezeti tag, aki helyben maradt, íme hátrányos helyzetbe kerül. A törvény különben egyéb vonatkozásokban a helyén van, csak nem elég átgondolt. MARKETING KICSIBEN — Mi várható a következő időszakban¥ — Nézze, én nem vagyok jós. A magam tevékenysége — anélkül, hogy ezt most felértékelném, vagy leértékelném — arra irányult mér régebben is, hogy rendkívül nagy mozgásteret biztosítsak a tóesz-tags ágnak. Aki piacolni akart Vecsésen, téesztagséga mellett nyugodtan piacolhatott. És ez tette lehetővé azt, hogy itt maradt vállalkozói tehetség. Ez tudniillik piac nélkül ki sem tud alakulni, az oktatási intézetekben nem lehet elsajátítani a vállalkozást. A vecsésiek viszont a piacon marketingesekké váltak, ez a társaság tehát alkalmas a gazdálkodásra, csak nem ismerik eléggé a korszerű módszereket, de ezeket is hamarosan meg fogják tanulni, mert rákényszeríti őket a piac. — Hogyan fog ez történni f Feltételezem, a tagok kikérik a birtokrészüket, megvásárolnak néhány részarányt, kialakítanak gazdaságosan működtethető farmergazdaságokat. így lesz? — Nemzeti tragédia, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása jóformán nem teszi lehetővé az optimális birtoknagyság kialakítását. A szövetkezeten belül már korábban is mutatkozott lehetőség rész erényese rékkel arra, hogy a vállalkozóbb kedvűek kialakítsanak a háztájihoz mérve “nagybirtokot". Mert ugye, a tagnak egy hold háztájija volt, bérelt mellé három pedagógusföldet, még két háztájit, tehát összejött öt-hét hold földje, ez összesen nem több, mint három-négy hektár, ezzel szemben most ha tőkeerős, harminc-negyven hektárt is kialakíthat. Ez az előzőhöz képest nagybirtok, de én tudom, nemzetközi tapasztalatból, hogy ez kö-. zel sem elég az igazi versenyhez, a mezőgazdasági üzemek száz hektárnál kezdődnek Európában. Igaz, attól függ, hogy hol vagyunk. Közép- vagy Észak-Németországban, ahol igen fejlett a mezőgazdaság, ez a helyzet. Mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a magyarok a jó mezőgazdászok, holott nem így van. Németország 11 milliárd kiviteli többlettel rendelkezik. AZ EBERT - ALAPÍTVÁNY VENDÉGEKÉNT Mind a tíz régi szövetségi államban voltam vendég, minden államban miniszter fogadott, minden államban professzor fogadott valamelyik egyetemen, és ma is élő kapcsolataim vannak, azután rengeteg barátságot kötöttem, hiszen kimentünk a gyakorlati alkalmazást megnézni, a parasztoktól kap,,tam meghívót, sokszor kint voltam éjszakákat, ott is aludtam. Én nemcsak turistaúton ismertem meg Németországot, a farmergazdaságokat, hanem az Ebért-alapítvány vendégeként komoly ismereteket szereztem. Ez az üzleti életben később igen nagy hasznomra szolgált, állandóan friss információkkal rendelkezem. Éppen ezért tudom mondani, hogy Né/V metország lenne az a színvonal, amit el kellene érnünk. De jártam Ausztráliában, ami egy másik szélsőség, ott 50-60 ezer hektáros (nem elírás) farmok vannak, nem is lehet összehasonlítani az ökológiai helyzetet, tudniillik ott nem kell egy tető sem, a farmer egy marék szénát, abrakot sem termel. Így nevel egy farmer ötezer szarvasmarhát. Ha egyszer bekerítette a területet, s megépítette a vízrendszerét, hogy az esővizet megfogja, ha kétévenként esik vagy két és félévenként, akkor neki már nyert ügye van. — Kissé elkalandoztunk... —Nemzetközi tapasztalatokból ítélve nekünk helyenként — az Alföldön különösen — nem Németország volna a kopirozni való, hanem Amerika. Ott, mármint az Alfóldön, 200-500 hektáros magánfarmok kellenének. Az Alföldet úgy értem, hogy a fővárostól 30-40 kilométerre, sőt helyileg, már Vecsésen is kellene egy 400-500 hektáros farm is, meg kisebbek is. Egészen más rendszerben dolgozik a 400-500 hektáros, mint ez a háztájiból kibővült 30-40 hektáros farmer, amely lassan átalakulhat modem mezőgazdasági üzemmé. A vállalkozóbbak meg is tudják teremteni ehhez a feltételeket, gépesíthetnek, a piacról származó jövedelmet befektethetik... A magyar gazdaságban, sajnos, nem ez a gyakorlat, nagyon kevés helyen van néhány vállalkozó kedvű ember, piacuk nincs. A vecsési gazda vetésváltásban kibírja azt, hogy a búzája, kukoricája esetleg veszteséges. De nem félek én attól, hogy veszteséges lesz tartósan, mert mindenképpen túléli ezt a kis periódust, amíg országosan a piac másként alakul.
