Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-03 / 8235. szám
Népszabadság, 1992.márc.30 munkaadók és a munkavállalók képviselői között. Ha a költségvetés megszavazása előtt meg lehetne kötni egy-egy ilyen szociális paktumot, - amelynek betartására valamennyi fél kötelezettséget vállal - a folyamatok kiszámíthatóbbá válnak. Ehhez azonban erős és megbízható tárgyalófelek kellenek. Ezért is tartjuk elengedhetetlennek, hogy mielőbb rendezzék meg a szakszervezetek közötti választásokat, lezárva ezzel a jelenlegi - áldatlan - helyzetet, amelyben minden szakszervezet gyenge, és mindegyik állandó licitálásra kényszerül.- Eddig csak a kormány bírálatát fogalmazta meg. De mi az ellenzék felelőssege abban, hogy 1992 tavaszán a demokrácia ilyen súlyos veszélyeknek van kitéve? " - Bárhogyan értékeljük az ellenzék felelősségét, tisztán I kell látni, hogy mozgástere korlátozott, hiszen kisebbségben van. Szilárd demokráciákban a többség beszámítja a kisebbség akaratát: bizonyos alapelveket minden fél elfogad. A magyar kormányzó partok egyre kevésbé hajlanak az ilyen önmérsékletre.- Beszélhetünk-e akkor egyáltalán többpárti demokráciáról. ellenzéki kontrollról?- Nem szívesen válaszolnék egyszerű igennel vagy nemmel. Az alkotmányos keretek demokratikusak, szociológiai és gazda-1 sági hátterük meg nem az. Ez^ nem is olyan meglepő. Az alap-;; vető jogintézményeket egy csapásra át lehetett alakítani; a gazdasági struktúrák és a társadalmi viszonyok változása azonban hosszan elnyúló folyamat. Ezért én inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy milyen irányba tartanak ezek a folyamatok. A magam részéről ellentmondásosnak látom őket. Egyfelől példátlan hatalomkoncentráció, másfelől a meg- j szerzett jogokon alapuló, ellenállhatatlan társadalmi építkezés, pluralizálódás. Úgy gondolom, hogy most, amikor a köz- | vélemény már egyre inkább a' következő választásokra gondol, az ellenzék legfontosabb feladata az volna, hogy hihető, világos alternatívát jelenítsen meg. Talán nem is egyszerűen a jelenlegi kormányhoz képest. A magyar társadalomnak elege van a megrázkódtatásokból, a növekvő bizonytalanságból, az , egyre jobban felpörgő hiszté- ! riából. Nyugalmat, kiszámítha- j tó körülményeket, biztonságot akar. A destabilizálódás valamikor a hetvenes évek végén kezdődött. Csak olyan pártoknak fognak hinni, amelyekről komolyan gondolható, hogy rávezetik az országot a nyugodt, szerves fejlődés útjára.- Kik ajánlhatnák ezt az alternatívát? Csak a liberális pártok jöhetnek ön szerint szóba?- A választók feltehetően tisztában vannak azzal, hogy a következő parlamenti ciklusban is valamilyen koalíció fog korrhánVozni. Egyetlen párt sem lesz olyan erős, hogy egymaga alakítson kormányt. Tehát meg kell győzni a közvéleményt arról, hogy lesz másik koalíció, közös kormányprogrammal. Csak koalícióképes ellenzéknek hiszik majd el az emberek, hogy érdemes bizalmat szavazni neki. Mindenekelőtt a liberális pártok megállapodására lesz majd szükség; csakis ezen alapulhat az alternatív koalíció. Elképzelhető, hogy a két liberális párt együtt kellő többséget szerez. De nem bizonyos. Ezért gondolkodni kell azon, hogy ki lehet az esetleges harmadik partner. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi kormánykoalíció valamelyik kisebb pártját kellene megnyerni. Én erre nem látok lehetőséget. A választók - igen helyesen - úgy látják, hogy a liberális pártok tavaly a politikai centrum felé mozdultak el, míg a koalíciós pártok a jobbszél felé. Ez az együttes nem hozható össze meggyőző koalícióvá. Tehát más irányban kell a lehetőséget keresni. Ez nem könnyű dolog, mert ha ma kellene közös kormányprogramban megegyezni az MSZP-vel, valószínűleg nem jutnánk egyetértésre. Legalábbis, ha a szocialisták komolyan gondolják azt a rengeteg gazdasági követelést, amit az utóbbi időkben megtámogattak. De mégis arra kell törekedni, hogy két év múlva ne legyen kizárt az együttműködés.- Öb kritikusan szólt a leendő koalíciós partner - a szocialisták - jelenlegi működéséről. A külső szemlélőnek viszontúgy tűnik; az SZDSZ háza táján sincs minden rendben.- Én úgy látom, hogy az SZDSZ belső válsága nem állandósuló állapot, hanem gyógyulást ígérő folyamat. Első lépésben létrejött a párton belül a Liberális Koalíció; ez a fejlemény garancia arra, hogy megőrizzük szabadelvű arculatunkat. Második lépésben, Tardos Márton közvetítésével, tárgya-j lások kezdődtek a koalíció képviselői és a párt ügyvivői! testületé között. Ezek nyomán rendeződik a platformok helyzete az SZDßZ szervezeti életén belül. Érzésem szerint most már néhány hónap leforgása alatt végbe mehet a párt konszolidációja. Sokat forgok az SZDSZ helyi szervezeteiben; tapasztalom, hogy milyen erős és mennyire értékes az a mag, amely ebben a számunkra nehéz időben is kitart a szabad demokrácia mellett. Az én szememben ők a biztosíték. Tisztában vannak vele, hogy a felelősségünk milyen nagy. A következő választásokat az MDF vezette koalíció elvesztette - de ha az SZDSZ nem áll talpra, akkor nem lesz másik koalíció, amelyik megnyerje. így az MDF-koalíció bukása nem egy jobb kormány ígéretét jelentené, hanem a politikai erők széttöredezését, bármiféle kormányképes többség hiányát. Abba az irányba csúsznánk, ahol ma Lengyelország tart.- A maihoz képest egy liberális szocialista koalíció lehetősége megnyugtató megoldást ígér. De miért zarja ki egy „nagyobb stabilitás - kevesebb demokrácia” típusú fordulat lehetőségét?- Nem, nem zárnám ki ezt a lehetőséget. Háromféle mozgásirányt látok. Az optimális változat a liberális pártok vezette koalíció választási győzelme volna. A legrosszabb változat az, hogy nem lesz meggyőző parlamenti többség, és az ország kormányozhatatlanná válik. Végül, lehetséges az a változat is, hogy a politikai erők széttöredezésére válaszul összeáll valamilyen rendpárti tömörülés. Ez a rendpárt azonban nem lehetne a jelenlegi koalíció egyenes folytatódása. (Létrejöttéhez meg kellene szabadulni a jobboldali radikalxz- 1 mus táborától, amely a mai -kormánykoalíciót mindinkább magával sodorja. A mai hatalom a szó igazi értelmében még csak nem is rendpárti. Nem Tiszteli a törvényt, nem tartja be ígéreteit, nem teremt kiszámítható szokásokat. Úri-konzervatív szárnya is annál jobban lejáratja magát, minél inkább foglya a jobboldali radikális szárnynak. Ezért, ahogy világossá válik, hogy elveszti a választásokat, klienseinek az a / része, amelyik nyugodt, kiszámítható előmenetelt szeretne és semmi mást, szép csendben el fog szivárogni tőle. Körülöttük alakulhat ki egy új rendpárt. Ez tényleg a nagyobb stabilitás - kevesebb demokrácia formuláját képviselné, de nem voLnau olyan anakronisztikus, mint a mostani kormány, amelynek formulája a kisebb stabilitás - kevesebb demokrácia. Modernebb volna, technokratikusabb és törvénytisztelőbb. Félre ne értsen, eszem ágában sem volna egy ilyen rendpárt hívéül szegődni. Én a liberális alternatíva hive vagyok, és mindenféle rendpárti uralomnak ellenzéke lennék. De még ez is jobb 40 volna a káosznál, vagy annál, ami most van. Adna valami esélyt arra, hogy újra mozgásba lendüljön a megszakadt politikai fejlődés, és kijussunk a zsákutcából, ahová a mostani kormány vezette az országot. Bossányi Katalin
