Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-02 / 8234. szám

Tallózó, 1992.márc.26 BODÓCZKY BÍRÓT FENTRŐL BUKTATTÁK MEG Nálunk is kinevezte az igazságügy-miniszter a megyei bíróság új elnökét. A történtek igazi vesztese az eddigi elnök, dr. Bodóczky László lett. S nem mellékes, bogy talán e döntésben szerepet játszott politikai előélete is: meredek tvü bírói karrierjét politikai szerepvállalása törte meg: 1985 és 1989 között az MSZMP várost elsó titkáraként tevékenykedett. — Ebben személyi okok játszottak közre — emlékezik vissza —, soha nem politizáltam különösebben. Volt megyei elnökünk, akkor töltötte be 60. életévét, shogy még maradhas­son, félreállítottak a szakmából. Jóformán azt sem tudták, ki vagyok... Egyébként itt nem én voltam az egyetlen szenvedő alany, hanem egy igen lehetséges kolléga is számba jöhetett vol­na, de ót is leblokkolták. — Meglátásom szerint az éppeq akkor el­vállalt funkció az. amely utólag igen kedve­zőtlen színben tünteti fel Önt... — Gondolkodási időt kénem, de egyszerű­en nem volt más választásom. A bíróságon közölték, hogy ha nem vállalom a kinevezést, rövid úton módot találnak majd arra, hogy bebizonyítsák: nem vagyok alkalmas elnökhe­lyettesnek sem! — Érzése szerint mennyiben kompromit­tálta Önt e funkciója? — 1990-ben ténem vissza a megyei bíró­ságra, és máig elnökként itt dolgoztam. A kol­légák fogadlak, és visszatérésem után kiálltak mellettem. Két újságcikkben is közölték, hogy alkalmasnak tananak e posztra. — Ezzel nyilván elismerték az Ön szakmai felkészültségét — Én most is vállalom, hogy a pánnál dol­goztam, hiszen felnőtt ember vagyok, a fele­lősség az enyém. De ott is megpróbáltam de­mokratikus módszereket érvényesíteni. Az időközi országgyűlési és helyi választásoknál nem engedtem, hogy más körzetben lakó párttagokkal töltsék meg a jelölőgyűlésen a termed illetve, hogy szavazzanak a listára ke­rülésről. — Ez volt a közismert vattizás, mikor a pártembereket „felülről” aktivizálták a biz­tos győzelem érdekében? — Pontosan. Ebbe nem mentem bele. így kerülhetett listára Debreczeni József, s a helyt tanácstagi választásokon is így lehetett, hogy az ellenzékiek megnyerhetek a választást. — Egyes pártvezetők mesés vagyonra tet­tek szert hivataluk révén. Kinyújtotta-e Ön felé is adakoző kezét a párt? — Nézze, én a mai napig 72 négyzetméte­res lakótelepi lakásban élek. Három gyerme­kem közül az egyik már kész ügyvéd, a másik kettő egyetemre jár. Mellesleg két nagyobb gyermekemet elsőre nem vették fel az ejye- • lemre. Pirulás nélkül mondhatom: hivatalom­on Is a város érdekei vezettek. Hobbim a sport, városi pártvezetőként is megtettem ér­te, amit törvényes eszközökkel lehetett. Kecs­kemétnek ez idő tájt többszörös kupagyőztes férfi röplabda NB 1-es férfi és női kosárlabda-, OB I-es vízilabdacsapata volt, s mellette úszásban több ifjúsági és serdülő EB-bajnok, csúcstartó, meg a cselgáncsozók között olim­piai helyezitek. De gondoskodtunk az atlé­KECSKEMÉTI LAPOK, MÁRCIUS 20. ták és súlyemelők méltó egzisztenciális hátte­réről is. Ebben az időszakban épült két új tornacsarnok, az új gimnázium, a Margaréta Otthon, az ifjúsági lakótelep. Beindult a Kecs­keméti Tavaszi Napok rendezvénysorozat, és nemzetközivé lett a Kerámia Kísérleti Stúdió, kiadtuk Pócs Péter plakátjai!, felállították a Széchenyi- és a Hunyadi-szobrot. Nem vélet­len az sem, hogy itt tudott kibontakozni a reíormkommunista-mozgalom, és itt lett or­szággyűlési képviselő Nyers Rezső, kong­resszusi küldőit — az akkori keményvonal ellenében — Nyers és Pozsgay. — Az Ön által említettek akkoriban nem éppen a párt üdvöskéihez tartoztak. Hogy Kecskemét fórumot adott nekik, gondolom, nem váltott ki osztatlan örömet a „fehér ház­ban”?... — Kisebb kellemetlenségek mindig adód­lak. Egyébként is nehezítene a munkánkat, hogy a megyeszékhelyen a megyei PB árnyé­kában kellett tevékenykednünk. Nem örültek annak sem, hogy az országban itt valósult meg elóször egy új, a IL világháború áldozatainak emelt emlékmű, és személyi kérdésekben — említhetem itt a tanácselnök, a színházveze­­lés, a városgazdálkodási vállalat vezetőjének kinevezését — is ütköztünk a konzervatív vo­nalat követó megyei vezetéssel. — Voltak-e kellemetlenségei, miután mint egykori párttitkár, sőt exponált vezető, visszatért régi munkahelyére? — Igen, de nem belső, hanem külső táma­dás ért e két év alatt. Az egyik fülöpszállási MDF-es önkormányzati képviselő bepana­szol! pártja országos vezetőségénél. E panasz kivizsgálását sajátságos módon, nem a minisz­terünkre bízták, hanem belügyminisziériumi vonalon kének tájékoztatási egyes polgári és büntetőügyek állásáról; ezt követően ezen ügyekben a bíróság elfogultságot jelentett be. — Mennyiben igazolta az Ön két év alatt végzett munkáját a szavazás, mely az új me­gyei bíró kinevezésére volt hivatott ajánlást tenni? — Az összbírói énekezleien 79-en veitek részt, az érvényes szavazatok száma 78 volt. Az alkalmasság kérdésében való állásfoglalás 62 igen, 13 nem és 3 tartózkodás volt — tehát gyakorlatilag a négy pályázó közül én kaptam meg a szavazatok 80 százalékát. — Hogyan élte meg, hogy a megyei összbí­rói értekezlet határozott állásfoglalása elle­nére, mégsem Önt nevezte ki Balsai igazság­ügy-miniszter? — A szavazást erkölcsi győzelemként éltem meg, azzal együtt, hogy a rendszerváltással — politikai előéletemet figyelembe véve — fel­merüli bennem: nem biztos, hogy ezt a tisztet nekem kell betőltenem. A pályázatom is csak azért nyújtottam be, mert úgy éreztem, hogy a munkatársaim — akik kiálltak értem —, megérdemlik, hogy a közösen elkezdett mun­kát együtt fejezzük be. — Ezzel együtt: amint azt országosan töb­bek is kifejezésre juttatták — az 59/A. § (4) bekezdése szerint, ha a miniszter nem fogad­ja el a testület javaslatát, úgy új pályázatot kell kiírnia — vagyis nem jogosult önkénye­sen dönteni. Mindezeken túl, Dekem olyan érzésem van, mintha a pályázati rendszert csak azért találták volna ki, hogy az önké­nyes kinevezések sorozatát a demokrácia tö­rékeny mázával nvakonöntsék... — Á miniszter úr önkényesen értelmezte a jogszabályt, hiszen igaz, hogy az nem írja elő, hogy hány százalék alapján lekinthető valaki alkalmasnak, de a magam és kollégáim véle­ménye az, hogy nemcsak az alkalmasságról, hanem az alkalmatlanságról is véleményt nyil­vánítottunk.. ebben az esetben pedig, ezt nem vették figyelembe. Az általam elmondottakat támasztja alá dr. Bogdán Tibor, a minisztéri­um közig, államtitkára, aki ezen értekezletün­kön kifejtette; véleménye szerint nem teheti a miniszter meg, hogy olyan személyt nevez ki, aki több nemleges, mint igenlő szavazatot ka­pott, mert ez esetben a pályázó alkalmasságát nemlegesen döntötte el az értekezlet. (Ez esetben mégis ez történt. Mindazokon túl, hogy a megyei összbírói értekezlet úgy határozott, hogy kéri a minisztert: azt tekint­se alkalmasnak, aki a pályázók közül a sza­vazatok 50 + 1 százalékát eléri. Jelen esetben ezen kritériumnak csak dr. Bodóczky felelt meg, egyedül az ő kinevezését javasolták. Ér­dekes, bogy a legtöbb megyében az összbírói értekezlet állásfoglalásával ellentétesen ne­vezett ki megyei bírókat az igazságügy-mi­niszter köztük Veszprémben Horváth Ba­lázs ikertestvérét, és így egy más megyében az egyik országgyűlési képviselő feleségét!) — Volt-e politikai háttere az Ön elutasítá­sának? — Nem gondolom, hiszen mind a négy pá­lyázó párttag volt korábban. Az MDF részéről sem ért bennünket presszóra... — Úgy tűnik, Balsai igazságügy-miniszter hibázott... — Nem ez az első sajátos törvényértelme­zése a miniszternek. Sajátságosán járt el már a bírói előterjesztéseknek a köztársasági el­nökhöz történő továbbterjesztésében is: akit ő nem javasolt, azt nem is terjesztette elő. Holott álláspontom szerint, a döntés nem az övé kell legyen. De kényelmetlen helyzetbe hozott bennünket az az intézkedése is, amikor a bírósági dolgozók előmeneteléről szóló bíró­sági törvénynél az adminisztratív dolgozókat egy besorolási fokozattal vissza kellett vetni, mert nem megfelelően számították ki a PM- től igénylendő bérkeretet, s mindezért a me­gyei bírósági elnököknek kellett szégyenkezni­— Végül egy triviális kérdés: milyen a vi­szonya a frissen megválasztott új megyei el­nökkel, dr. Hemády Gyulával? — A lehető legjobb. Együtt jártunk egye­temre, és együtt jártuk végig az igazságszol­gáltatás lépcsőfokait. A közöttünk lévő vi­szony nemcsak kollegálts, hanem baráti, és szeretném elérni, hogy a közös napi munka során megfelelő támogatottságot kapjon kol­légáim részéről. S tőlem is, akt jelenleg tanács­elnökként dolgozom itt tovább. Komlós József

Next

/
Oldalképek
Tartalom