Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-02 / 8234. szám

Tallózó, 1992.márc.26

H'i

LEHET, HOGY A RÉVÉSZ LADIK NÉLKÜL MARAD?

VAS NÉPE, MÁRCIUS 18.

Napjaink kérdése, hogy a termelőszövetkezetek hogyan vészelik át az átalakulás időszakát. Úgy is feltehetnénk a kérdést, ki viszi át őket a túlsó partra. Mert a korántsem könnyű folyamatokat valakinek irányítani kell. S vajon van-e arra alkalmasabb gárda, mint az utóbbi időben mindennek elmondott, bemocskolt agrárértelmiség? A „zöldbárók” serege, akik továbbra is meghatározói lehetnek a magyar mezőgazdaságnak, mert szakértelmük nélkül meghal az ágazaL

Az ostffyasszonyfai tsz a megye legjobb gazdaságainak egyike. Működése megalapozott, s ezt mi sem tükrözi jobban, mim a múlt évben elért 48 millió forint nyereség. 30 százalék kiegészítő bén fizettek, a felosztott vagyonra pedig 18 százalék osztalékot. Az idén februárban 26 milliót fizettek ki a dolgozóiknak, és még maradt tartalék is.

Győrffy László, a szövetkezet 49 éves elnöke mégsem elégedett. Azt mondja, más éveken a sikeres zárszámadás után csaptak egy görbe estét. Az idei zárszámadási beárnyékolta az átalakulás kényszere, s az, hogy pillanatnyilag nem látni, mi lesz a vége.

— Hogyan érzi magát ma egy tsz-elnök?

— Nincs irigylésre méltó helyzetben. Megy az ijesztgetés, bogi- a vezetők akarják széthordani a szövetkezetek vagyonát. Ha meg azt érzékelik, hogy össze akarják tartani a szövetkezetét, akkor azzal vádolják őket, hát persze, így akarják megmenteni a munkahelyüket, hogy tovább basáskodhassanak. Ilyen is előfordulhat, de nem ez a jellemző.

— Miért bűn. ha az agrárértelmiség meg akarja őrizni eddigi pozícióit?

— Men akkor az úgynevezett gazdasági hatalom csúcsán marad. Ez pedig politikai kategória, mert gazdasági hatalom nélkül nem. létezik a politikai hatalom. Zsíros Géza, aki minket zöldbárónak nevezett, mégiscsak a békési Gabonaforgalmi Vállalat vezérigazgatója lett, a 40 milliós kfi-je, meg a képviselősége mellett.

— Aki eljut a hatalom csúcsára, a világon sehol nem akar lemondani róla.

— Ezért megy a harc. A jelenlegi politikai hatalom úgy érzi, akkor ér a csúcsra, ha a gazdasági hatalmat is magához ragadja

— Akár olyan áron is, hogy előbb tönkreteszi, mondjuk, a mezőgazdaságot?

— Igen. Bár gondolom, a következményekkel nincs tisztában. Vagy ha igen, akkor ami most zajlik, az bűn. Tudomásul veszem, hogy a rendszerváltással a módszer- és tulajdonosi váltás is együtt jár. De ha normálisan nézzük, az elsődleges szempontnak a működőképesség megőrzését kellene tekinteni. Sajnos ma a külsőségekből ítélnek, mondván, a mezőgazdaság produktuma a piacon mégiscsak megjelenik. Tavaly azért volt húsdömping, mert 200 ezer anyakocát is levágtak. Ugyanez volt a marhahúsnál is. Nem csak vágómarhákat, hanem tejelő teheneket is levágtak. Úgy néz ki, nincs itt gond, hiszen van hús bőven. Ezek csalóka dolgok. A mezőgazdaság felépítéséhez évtizedek kellenek. Tönkretenni is csak több év alatt lehet De ha leépül, elveszíti a lendületét és megáll, mint a lendkerék. S tudjuk, egy lendkerék elindításához sokkal több energia szükséges, mim a mozgásban tartásához. Aszövetkezeteknek több mint a fele veszteséges lett. A baj az, hogy a számszerű veszteségek mögött jóval nagyobb arányú vagyonvesztés áll. ^ szövetkezetek harmadánál nem az átalakulás, hanem a csődeljárás lesz napirenden. S ha ennek során a felszámolás következik, ez két évig elhúzódhat, és egyenlő a széthullással.

— Ezt a szövetkezetei nem fenyegeti ilyen veszély?

— Az átalakulással kapcsolatban mindenhol vannak gondok. Ezek egy része a törvények különböző értelmezéséből fakad. Ilyen a földalapok kijelölésének az a része, hogy

• mennyit kell figyelembe venni az alkalmazottaknál, és azoknál a tagoknál, akiknek nincs 30 aranykorona értékű földjük. Az egyik értelmezés szerint, ha van valamennyi, akkor azt ki kell egészíteni 30-ra. A másik szerint a 20 és 30 aranykoronát ki kell jelölni Mi mindkét verzióra felkészültünk, és majd akkor adjuk be a Kárrendezési Hivatalnak, ha ebben döntés születik. Nálunk is nagyobb területet igényeltek kárpót lásra, mint jogos lenne. Erről az a véleményem, hogy a jogosság elbírálása előtt ezt nem lett volna szabad közölni a szövetkezetekkel. Ha tudnánk, hogy kik adták be kárpótlási igényüket, el tudnánk dönteni 99 százalékos pontossággal, kié jogos, és kié nem. Azt is felmérhetnénk, ki akarja kivinni, és ki akar csak tulajdonjogot De ez sajnos lehetetlen, mert a kárpótlás titkosítva van. így hát a törvény szellemében, a legnagyobb körültekintéssel kijelöltük a földalapokat Ha ezt a szövetkezetekben tisztességesen csinálják, az érdekegyeztető bizottságoknak nem sok szerepük lesz. Ott lehetnek gondok, ahol több település földjei tartoznak a szövetkezethez. Előfordulhat, hogy a kijelölést nem lehet törvény szerint végrehajtani. Hogyan jelöljenek ki erdőt ott, ahol nincs ilyen művelési ág!?

— A vagyonnevesítésnek is vannak csapdái .

— Megjelennek a kárpótlási elemek. Már vagy 300 volt tag, vagy örököse jelentkezett. Számításaink szerint ez a vagyon 20-30 százalékát érintheti. Ha kiviszik, ez újabb 30 százalékos eszközcsökkenést jelent, men nem az istállókat, a silóteret, az utakat akarják majd

kivinni, hanem a mobilizálható eszközöket. Ez súlyosbítja a helyzetet.

— Mikor derülhet ki, hogy a tagság mit akar?

— Elvileg augusztus végére eldőlhet, hej^’ ki akar kilépni, ki marad, s hogy ez utóbbiak milyen formában képzelik tovább. Mi azt szeretnénk, hogy a vagyoniéloszió közgyűlésen sikerülne megegyezni a kilépőkkel, men ha nem, következik a licit.

— A tagság meg tudja akadályozni, hogy az örökösök szátbordják a vagyon rájuk eső részét

— Igen, de ehhez a vagyonfelosztást nagyon körültekintően kell előkészítem. Minden csopon érdekeinek a figyelembevételével.

— Azt beszélik, nem akar tovább tsz-elnök lenni.

— Ezt már tavaly szeptemberben bejelentenem, de úgy néz ki, nem veszik komolyan. Bizonyára azért, men ugyanúgy dolgozom, mintha nem ez lenne a szándékom. Pedig elhatároztam, április 30-án, a vagyonnevesíiő közgyűlésen leköszönök. Másnaptól csinálja más. Van rá alkalmas ember. Aztán július 15-én kilépek a tsz-ből, de addig minden erőmmel azon leszek, hogy a működőképességet megőrizzük.

— Miért lép ki?

— Hogy ne higgye azt a Józsi bácsi, hogy ő tan el Eddig ugyanis a tagoknak azt magyarázták, hogy minket, éhenkórászokat, jöttmenteket ők tanottak el. Igaz, itt Ostffyaszszonyfán még nem énünk el odáig, hogy kimondják, de bizonyára sokak fejében megfordult.

— Mi lesz az üzletrészével?

— Ha igényt tartanak a munkámra, visszahozom. Ugyanis azt tervezzük néhány társammal bőgj’ alakítunk egy csoportot. Kereskedéssel, szaktanácsadással, ha kell, könyvvizsgálói és adószakértői tevékenységgel foglalkoznánk. Menedzser akarok maradni. Ha megbíznak, akkor ennél a szövetkezetnél, de akkor már nem mint Győrffy László, hanem Győrffy Bl Ez kizárja, bogy választott vezető legyek. De mint jogi személy tagja lehetek a szövetkezetnek. Annál inkább szeretném, ha így lehetne, mert amit 16 év alatt alkottam, nem szeretném ittbagyni. De ha nem tartanak igényi a munkámra, az energiámat és tudásomat máshol hasznosítom.

Végezetük írhatnám azt is, hogy az utolsó szavaknál Győrffy Lászlónak gyanúsan csillogott a szeme. Lehet, csípte a füst, amit a több órás beszélgetés befejeztével vágni lehetett volna az irodájában. Búcsúzóul megmutatta a kihalt irodaépület folyosóján a tehenészeti telepről készAett fényképeit. Késő délután lévén, már mindenki elmem, de ő még nem indult haza. Azt mondta, kicsit körülnéz.

Pölöskei H. János