Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.22. H 'Göncz elnök ’56-ról beszélt a rendőrtiszteknek Ahogyan az idő halad,: minden másképpen volt MH-tudósítás_______________ Ahogyan az idő halad, minden másképpen volt — mondta némi iróniával 1956-ról tegnap délután Göncz Árpád a Rendőrtiszti Főiskolán. A köztársasági elnök a csaknem egy éve tartó történelmi előadás-sorozat utolsó előadójaként az 1 ’56-os forradalom jelentőségéről és hatásáról beszélt a főiskola hallgatóinak, többször hangoztatva: a történelem nem ismer feketét vagy fehéret, jót vagy rosszat, s a forradalom kapcsán felvetődő számos kérdésre ma sincs egyértelmű válasz. Ezért azt tanácsolja, a különféle, egymásnak esetleg homlokegyenest ellentmondó véleményeket ki-ki saját morális szűrőjén bocsássa át, ugyanakkor igyekezzék az adott körülmények figyelembevételével ítélni. Göncz elnök maga is inkább az események részeseként, mintsem a múlt objektív szemlélőjeként beszélt 1956-ról, hangsúlyozva, az nemcsak a tudományos értékelés, hanem az utca képe alapján is forradalom volt. Forradalom, amelyet elsősorban a fiatalok vívtak, többségében olyan marginális rétegekhez tartozó munkásemberek, akiket zömében a börtön vértezett fel mindazzal, ami a korábbi rend valóban elkötelezett ellenfelévé tette őket. A forradalomról, az 1956. október 23. és november 4. közötti eseményekről ugyanis csak ma próbálkoznak többé-kevésbé egyértelműen ítélni. Ez tulajdonképpen érthető is', hiszen akadnak olyanok, akik szükségesnek tartják saját múltjuk igazolását, s ennek érdekében másként vélik látni 1956 történéseit. Szó sincs persze szándékos történelemhamisításról — jelentette ki az elnök —, mindössze annyi történik, hogy némelyek emlékképeit szubjektív szempontok befolyásolják. Pedig akkor még akár lehetett is hinni benne, hogy egy eszmerendszer kÍ7°'A,ag személyek hibájából fakadóan nem ültethető át a gyakorlatba. Később hivatkozhattak az elmaradt reformokra, míg végképp bizonyossággá nem vált: a rendszer belső lényegéből következik a pusztítás, az összeomlás. A forradalomnak tehát korántsem volt egységes ideológiai alapja — mondotta Göncz Árpád, hozzátéve: maga sohasem volt kommunista, így számára mindez akkor nem jelentette korábbi értékrendje összeomlását. Mások viszont erkölcsi válságot átélve kényszerültek dönteni: lőnek, visszalőnek vagy egyszerűen hazamennek, bár ez utóbbi volt a legkevésbé elfogadható álláspont. Különösen a fegyveres testületek tagjai kerültek nehéz helyzetbe — hangsúlyozta a hallgatóság sajátos összetételére is utalva Göncz elnök —, hiszen mérlegelniük kellett: végrehajtják-e az erkölcseikkel ütköző parancsot. Ráadásul azok sem mentesültek a felelősségre vonás alól, akik pusztán utasításra cselekedtek, mert a bíróság utóbb feljogosítva érezte magát, hogy eldöntse: mit kellett volna tenni. A forradalmi idők tehát életveszélyesek — jelentette ki az elnök. Egy kérdés kapcsán kifejtette, a Nyugat nem hagyott cserben minket, bár a SZER bizalmsa valóban irreális volt. Inkább az történt, hogy a forradalom résztvevői feledkeztek meg egy fontos szempontról: a nagyhatalmak érdekeiről. •L.K. i
