Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.22. IZ Járatlan terepen haladunk előre 1 Beszélgetés Szabad Györggyel, az Országgyűlés elnökével Hamarosan kát esztendeje lesz, hogy megkezdte működését a szabadon választott Országgyűlés. Ez Indokolta, hogy a négy esztendőre választott parlament első félidejének elteltével beszélgessünk elnökével, Szabad Györggyel.- Elnök úri Kél esztendő távlatából visszatekintve, hogyan értékeli, mekkora lépés volt a legújabb kori magyar történelemben aj 1990. óin választás?- Annak idején, amikor az egypártrends'zer viszonyai között érdemleges változás lehetőségére nem mertem gondolni, meghatározó jelentőségűnek két követelmény teljesüléséi tartottam: egyfelől Magyarország függetlenségének helyreállítását, és általa azt, hogy rólunk, nélkülünk többé döntés ne születhessél^ másfelől azt, hogy függetlenné váló országunk többpárti parlamentáris demokráciaként szerveződjék újjá. Ezeknek a hajdani .álmoknak' a megvalósulását a történelem kedvező fordulatai tették lehetővé - végre nekünk, magyaroknak is annak folytán, hogy voltak közöttünk, akik idejében felismerték az elhatározó jelentőségű kezdeményezések szükségességét, és mertek is élni a lehetőségekkel. Az 1987 ősze és 1990 tavasza közötti lépéssorozat nyomán vált lehetővé az a történelmi fordulat, amely a szabad választásokban, a pluralista parlament működésének megkezdésében és a neki felelős kormány megalakításában csúcsosodott ki.- S vajon tncghozla-e mindez az álmoknak", a reményeknek a Irteljesülését is?. '- Tudom, hogy sokan felszisszennek majd, hiszen jelenleg a megújulásnak a kínjait érzik legfőképpen, mert kérdésére bizony - a folyamat egészére vonatkoztatva azt - igenlően válaszolok: igen, teljesedöben vannak az. „álmok", a remények. De mindjárt hozzá kell lennem - cgyben-másban magamat ismételve -, hogy még „álmomban" sem tételeztem fel, hogy varázsütésként és még kevésbé azt, hogy kínoktól mentesen megy végbe megújulásunk. A nehéz szülés nem mond azonban ellent annak, hogy megújulásunk tényei, sót - mint annyi személyes példáját ismerjük valamennyien - az újszülött felnövekedésével járó örömök ne tudnák majd feledtetni világrahozójával a vajúdás gyötrelmeit. (Folytatás az .‘jjádalon) (Folytatás az 1. oldalról)- Sokan teszik fel a kérdést, vajon nem valamiféle mindenáron való megújulási törekvés maga a sok szenvedés okozója?- Nem! Sokkal inkább igaz érinek a gyakran szónokinak érzett kérdésnek a fordítottja. Éppen a régi rendszer sokban elfedett, de gyógyíthatatlan és kiteljesedő válsága csiholta, ösztönözte a megújulási törekvéseket. Jól tanúsítja ezt közvetlenül a régi rendszer „reformálását' célul tűző megannyi - végül is sikertelenségre kárhoztatott - kísérlet éppen nálunk, közvetve pedig az a tény, hogy ahol a megújulást törekvéseknek útját állva még tovább éltették a régi rendszert, ott mindenütt válságjelenségeknél is több, drámai csattanókkal kísért pénzügyi csőd, sőt gazdasági Összeomlás következett be, anarchisztikus fejlemények közepette.- Mindazok, akik feladatot, vállaltak a megújulásban (és ezeknek hajdan szűk köre - reményem szerint - hovatovább a nemzet túlnyomó többségévé tágul), ha nem is voltak illúzióik, még a feltételezettnél is terhesebb örökséghez jutottak. Nem tehették azonban azt, amit minden józanul mérlegelő örökös megtehet, amikor a közjegyzőhöz fordulva visszautasítja a hagyatékot, rádöbbenve, hogy ráfizetést termelő vállalatot, korszerűtlen gazdaságot, rogyadozó épületet, üres pénztárat, fizeletlen számlák tömegét, egyben roppant adósságot örökölt, s jgyanakkor tőle várják egyí. '*1 az örökhagyó által kiváltságoltak nemritkán hangosan követelőzve kedvezményeik fenntartását és folyósítását, másfelől megrázó sérelmüket feltárva az általa mellőzöttek, sőt kifosztottak jogos kárpótlásukat.- Jó néhány országban a törvényhozás, illetve a kormányzat nem is merte vagy nem tudta vállalni a nehéz örökséget. Közép- és Kelet-Európa története az évtizedforduló óta ezért is bővelkedik drámai fordulatokban.- És a miénk?- Gyötrelmes a miénk is nagyon. Roppant terheket visel népünk nagy többsége, és annál nehezebben viseli, minél inkább látja, vagy feltételezi, hogy a teherelosztás még korán’sem arányos és az átalakulásnak is vannak vámszedői. Meg nem is könnyű megértenie, hogy az idegen érdekekhez alkalmazkodva konstruált és egyébként is elavult termelési szerkezet elkerülhetetlenül szükséges átalakítása munkanélküliséggel jár.- S talán még nehezebb megértenie, hogy nem folytathatjuk a hitelekkel fedezett hajdani (a fizetési kötelezettséget most a mi nyakunkba zúdító) „kedvezményes" lakásépítési és ártámogato politikát, rr.ert nem akarunk mi is a terheket felelőtlenül utódainkra hárítva kibújni a kényszerű és népszerűtlen intézkedések vállalásának feHőssége alól.- Bcszélhctünk-e vajon az eltelt két évben elért eredményekről?- Igen, de természetesen csak viszonylagos eredményekről. Járatlan terepen kell előre haladnunk, biztos útjelzők, egyértelműen hasznosítható példák nélkül. Kialakítottukprogramunkat és legjobbjaink állandóan törekszenek az önkorrekcióra is. így haladunk előre, óvatosan, de következetesen. Előrehaladásunk korántsem ballépések nélküli, de egyensúlyunkat egy pillanatra sem vesztettük el. Lehet kevesellni, lehet kifogásolni, amit két év alatt elértünk. S akinek szerepe volt a teljesítményben, annak nem szabad megbántódni emiatt. Helyes, ha buzdításnak fogja fel, még helyesebb, ha maa is elismeri, visszatekintve, ogy lehetett volna ennyi idő alatt talán még messzebbre is eljutni és főként még több támogatást szerezni bizalom ébresztésével népünktől. De indokolt kimondani azt is, aligha véletlen, hogy az idelátogató szakemberek, a régió fejlődésének adatait feldolgozó kutatóintézetek, a nemzetközi szervezetek és az üzleti lehetőségeket mérlegelő érdekeltségek egyaránt a mi teljesítményünket látják a legjelentősebbnek a diktatúrát felszámoló országoké közül és a mi fejlődésünket ítélik a legbiztatóbbnak. Reméljük, igazuk van és igazuk lesz.- Kétségtelen, hogy mindebben le nem becsülendő szerepe volt a szabadon választott magyar Országgyűlésnek. Hiszen a magyar törvényhozás ebben a két esztendőben nem öncélúan vitázott csupán - amint azt tréfacsinálók állítják és amint sokan mások is a közvetítésekből szerzett töredékes ismereteik alapján hiszik -, hanem ténylegesen igyekezett eleget tenni alkotmányos feladatának. Jogi remekművek alkotására nem telt idejéből és erejéből, de a két esztendő alatt megalkotott közel kétszáz (felerészben új, felerészben átdolgozott) törvény és másfélszáz országgyűlési határozat nem csak mennyiségileg figyelmet érdemlő teljesítmény, hanem meghatározó jelentőségű hozzájárulás is Magyarország megújhodásához. Igazán hatékonnyá azonban csak akkor válik az Országgyűlés munkája, ha az új jogszabályokat nem fitymálja, hanem - legalább addig, amíg nem születik jobb náluk - szerszámként hasznosítja az ország népe közös jelenünk és közös jövőnk érdekében Mailír Éva