Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-27 / 8247. szám

A NAP INTERJÚJA Jeszenszky Gézával

A EK-nak hatékony eszközei vannak a szerb vezetőség befolyásolására

Magyar Hírlap, 1992.ápr.22.

*

Napjaink legnyomasztóbb és Földrajzilag hozzánk legközelebb eső válságáról

az ismét kiéleződőben lévő jugoszláv polgárháborúról és a magyar külpolitikának a dél-európai eseményekkel kapcsolatos lehetőségeiről kérdeztük Jeszenszky Géza külügyminisztert.

— Az Európai Közösség már többször elítélték Szerbiát, amiért a válság kezelése helyett agresszív módon törekszik saját nemzeti érdekeinek érvényesítésére. Ön egy nemzetközi konzervatív párttalálkozón szintén agresszornak minősítette a belgrádi vezetőséget. Ugyanezt a nézetet képviseli-e ön mint külügyminiszter, vagy a magyar hivatalos álláspont eltér ettől?

— Lapjuk keddi számában az önök egyik munkatársa sajnálatos módon pontatlanul fogalmazott, s ezt a fogalmazást vette át ön is kérdésében. A múlt heti bécsi hajós-kerekasztaltalálkozó nem a konzervatív pártok tanácskozása volt, hanem az Osztrák Néppárt Politikai Aka^miája által szervezett eszmecsere, amelyen különböző pártállású politikusok vettek részt. Ott volt többek köpött a Nyugat-európai Unió főtitkára, a romániai Polgári Szövetség képviselője, s az egykori Szovjetunió, illetve Jugoszlávia utódállamainak számos politikusa. A több tucatnyi résztvevő április 15-én kiadott egy többoldalas, fontos közös állásfoglalást. Az ettől független különnyilatkozatban elítéltük azokat az agresszív, jogsértő lépéseket, amelyeket az egykori Jugoszlávia „néphadserege” és a szerb szabadcsapatok Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában elkövettek. Ezeket a dokumentumokat a konferencia megszavazta, de az ilyen tanácskozások általános gyakorlatának megfelelően a résztvevők, így a Magyar Demokrata Fórum képviseletében jelen lévők: Csóti György és jómagam, valamint a Kereszténydemokrata Néppártot képviselő Surján László és Karcsay Sándor külön-külön nem írták alá. A nemzetközi életben az átfedés mellett határozott különbség áll fönn pártkonferenciák, tudományos tanácskozások állásfoglalásai és felelős kormányok tettei, nyilatkozatai között. Egyébként mindhárom „műfajban” hasonló témák szerepelhetnek, és ugyanazok a személyek is jelen lehetnek. Ettől még senkinek sem lett tudathasadásai

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az EBEÉ április J5-én konszenzussal elfogadott nyilatkozatában egyértelműen a szerb politikai és katonai vezetőséget tette felelőssé a történtekért, és komoly következményeket helyezett kilátásba, amennyiben a szerb politikában április 29-éig nem történik döntő változás. Ez a u} ilatkozat,

amely tartalmában lényegében megfelel a mi bécsi dokumentumunknak, de amely ezen túlmenően következményeket is kilátásba helyez, úgy gondolom, messzemenően bizonyítja akkori értékelésünk helyességét.

— Mi a véleménye miniszter úrnak azokról a szerb lapkommentárokról, amelyek szerint sem az Egyesült Államok, sem Európa nem képes ténylegesen befolyásolni a dél-európai eseményeket, mivel az előbbi nem érdekelt ebben a térségben, az utóbbi pedig nem rendelkezik megfelelő eszközökkel.

— Az elmúlt hét eseményei, az amerikai politika óriási aktivitása egyértelműen azt bizonyítják, hogy az USA nagyon is érdekelt a válság mielőbbi békés és valamennyi érintett fél érdekeit és akaratát figyelembe vevő megoldásában. Ennek megfelelően az amerikai vezetés nyilvánvalóvá tette azt is, hogy S/imára a tartós és elfogadható rendezés egyik alapfeltétele a Szerbiában élő kisebbségek jogainak garantálása.

Nem hiszem azt sem, hogy az Európa gazdaságában döntő szerepet játszó, s politikai életét is jelentősen meghatározó EK-nak ne lennének komoly és hatékony eszközei a szerb vezetés befolyásolására. Ezek együttes alkalmazása, beleértve az EBEE-tagság felfüggesztését és más rendkívül demonstratív politikai, valamint hatékony gazdasági lépéseket is, mindenképpen abba az irányba befolyásolnák a szerb vezetést, amelyet Európa tőle elvár a békés é., átfogó rendezés felé, amely előfeltétele annak, hogy Szerbia ismét az európai allamokközösségének elismert tagja legy en. Csodálkoznék, ha ezeknek az új állásfoglalásoknak nem lenne hatása.

— Nyilvánvaló hogy Magyarország különlegesen kényes helyzetben van, amikor a szerbiai eseményekről kell állást foglalnia. Mindazonáltal meg kell kérdeznünk, vajon felelősnek érzi-e magát a magyar kormány a vajdasági magyarság sorsáért, s meddig tud elmenni a szomszédos országban élő magyarok érdekeinek védelmében?

—Ezt a kérdését már minthogy a magyar kormány felelősnek éizi e magát a vajdasági ma gyarság sorsáért, költőinek érzem. Kormányra kerülésünk óta valamennyi délszláv ügyben elsődleges megfontolásaink közé tartozott a vajdasági magyarságért érzett felelősségünk, növekvő aggodalmunk. Ugyanakkor nagyon megnyugtató, hogy a vajdasági magyarság komoly önmegtartóztatást és felelősségérzetet tanúsító, az ottaniak érdekeit mididen erővel képviselő politikusai és á magyar kormány általában megegyezően értékelik a helyzetet. A m igyar kormány minden nemzetközi fórumon szót emelt és szót fog emelni a kisebbségi jogokért, és így magától értetődően azért, hogy a szomszédos országokban, tehát Szerbiában is, elismerjék és garantálják a kisebbségek jogait, beleértve a magyar kisebbségét is. Ez Szerbia minden lakosának érdeke, hiszen