Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Népszabadság, 1992.ápr,22 6 Közép-Európában ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy egy radikális megoldáskeresés olymértékű társadalmi elégedetlenséghez vezethetne, amely bizonyos hatalmi formák felé nyitná meg az utat. Szerintem, és ezt számos megfigyelő is osztja, a nehézségek és a rossz szociális közérzet ellenére, Magyarországnak jó esélyei vannak, hogy a megkezdett utat végigjárja. Más kérdés, hogy oszthatjuk-e azt az optimizmust, amely szerint már ez év második felétől avagy az év végétől megkezdődhet a gazdasági fellendülés. Ez talán túlságosan optimista elképzelés; de mint politikai elvárás, viszont érthető.- Az ön megítélése szerint, mikorra esedékes Magyarország teljes csatlakozása az Európai Közösségekhez?- A közelmúltban aláírt társulási szerződésnek konkrét terminusai vannak a kereskedelem liberalizálására az EK- val. A vámkorlátok végleges lebontása tíz évet igényel. Ezt felfoghatjuk határkőnek. Megtörténhet, hogy Magyarország a vártnál korábban ér el olyan gazdasági szintet, amely ezt az időpontot előbbre hozhatja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni viszont azt sem, hogy a társulási szerződés következtében Magyarországnak számolnia kell a konkurencia megnövekedésével, piacának teljes megnyitása miatt Ami viszont a közvéleménynek is szóló üzenet: még ha tíz évről is van szó, az út immár nyitott az európai piac felé, ezen kell előrehaladni.- Térjünk rá a regionális integrációra. Több mint egy évtizede, hogy az Alpok-Adria munkaközösség megszületett. Gazdasági téren Friuli-Venezia-Giulia tartomány vállalkozói, elsősorban a kis- és középüzemek szintjén, élen járnak a joint venture megállapodásokkal. Ám az a stratégiai áttörés, amelyet De Michelis külügymi.iiszter a Trieszt- Ljubljana-Budapest-tengely szükségességében fogalmazott meg, varat magára. Olaszország politikailag, következésképp gazdaságilag és pénzügyileg mennyire elhatározott, hogy életet leheljen a közép-európai együttműködésbe? S milyen mértékben befolyásolja mindezt a német gazdasági jelenlét feltételezett növekedésétől való aggodalom?- Kezdeném a választ kérdésének utolsó részével. Németországot jelenleg erőteljesen a volt NDK integrálása foglalja le, így valóban elképzelhető, hogy még nincs jelen ebben a körzetben gazdasági lehetőségei mértékében. Ha tehát a potenciális adottságait vesszük figyelembe, kérdésével egy jövőbeni problémát feszeget. Ma én aligha tudhatok arra válaszolni, hogy évek múltán a német terjeszkedés felvet-e majd geopolitikai problémát. Ma - s teljesen egyetértek De Michelis véleményével - az alapkérdés, hogy sikerül-e megszilárdítani az európai közösség vonatkozásait. A Maastrichtban előirányzott három szakasz megvalósítása a lényeg. Mert ha ellentétes lenne az irányzat, a megosztottság és a vita jelentkezne, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az egyes országok, így Németország is, önálló, elhatárolt tevékenységi területet választ magának. Tehát az EK belső integrációs folyamatát kell gyorsítani. Meglehet, hogy Közép-Kelet-Európának ez a rangsorolás első látásra nem tetszik. Ám meg kell érteni, ha az EK magja meggyengülne, akkor a csatlakozás sem járhatna a remélt előnyökkel Ha a közösség túl hamar próbálná meg integrálni az új jelentkezőket, akkor esetleg belső szervezete felhígulna, s megszűnne az egység és a fejlődés motorja lenni. Tehát a célszerű út: egy gyors egyesülési folyamat az EK-n belül, amit kisér a kelet-közép-európai államokkal való kereskedelem párhuzamos növekedése, így kötve mindinkább azokat az európai piachoz, lerakva egyszersmind a szélesebb gazdasági integráció alapjait, amely „előszobája" a későbbi politikai kapcsolatoknak. Ami pedig a két tengelyt iilej ti, amit De Michelis említett: történelmileg kialakult az Alpoktól északra egy fejlett infrastrukturális vonal; autóutak, folyami hajózás, vasút. Az Alpoktól délre egy ilyen kommunikációs tengely részben csak lehetőség, ám komoly eséllyel. Ehhez politikai döntés kell, a nagy beruházások miatt. Olaszország érdekelt a Hexagonalekezdeményezésben tervezett autó- és vasútvonalak - Trieszt-Ljubljana-Budapest-Kijev - kiépítésében. A tervek elkészítését már eddig is finanszírozta, ám a megvalósításhoz - túl az ex-Jugoszlávia békéjén a nemzetközi tőke részvételére is szükség van. Gondolok így a Világbankra, a BERD-re. Olaszország már az autósztráda-hálózat bizonyos szakaszait a szlovéniai útrendszerhez kapcsolta. Ki kell választani a Magyarország felé vezető útvonalakat. Ugyanez a feladat hátra van a vasútvonal modernizálásával is. így felmerült egy új vonal Szlovénián keresztül, Murska Sobotától kiindulva Szentgotthárdig. Meggyőződésem, hogy Szlovéniában, Horvátoiszágban és ! Magyarországon, egy átfogó együttműködési formákon alapuló konkrét programot kellene kidolgozni. Hiszen olyan országok: ól van szó, amelyek az elkövetkező években mind erőteljesebben integrálódnak az európai piachoz. Az említett infrastruktúrák valamennyi kelet-közép-európai ország szempontjából hasznosíthatók lesz nek, korszerű alternatívát kínálnak a szárazföldi-tengeri forgalomnak. Természetes, ha Ausztria és Németország is érdeklődik a térségbeli regionális integráció, így az infrastruktúrafejlesztés iránt, s hozzájárul a Duna-Adria térségben a mind erőteljesebb együttműködéshez. Trieszt, 1992. április Ortutay L. Gyula
