Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-22 / 8244. szám

Figyelő, 1992.ápr.9. 9 A MAGYAR KORMÁNY KÉT ÉVE Felkértük dr. Szabó Tamás tárca nélküli minisztert, az MDF alel­­nökél és Tardos Mártont, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetőjét, fejtsék ki véleményü­ket a lassan félidejéhez közeledő kormányzási ciklusról. „Derűre ború” jelzi már címében a rend­szerváltás kormányának tevé­kenysége iránti nagy várakozáso­kat követő csalódottságot az el­lenzéki politikus dkke. A kor­mánypárti politikus írásának azonban nem adhattuk a „Borúra derű” címet, hiszen a helyzet sze­rinte sem örömteli Szemléletét jobban kifejezi a „Nehéz menete­lés”, a nehézségeket folyamato­san leküzdve előrehaladó kor­mányzat képe. Hogy a társada­lom melyik nézettel azonosul in­kább, az majd a négyéves idő­szak bizonyítványosztásakor, a' két év múlva esedékes választás sokon derül Iá. J A kilencvenes évtizedbe Ma­gyarország kivé­telesen szeren­csés és sajátosan szerencsétlen adottságokkal ér­kezett. Soha nem látott lehe­tőségek nyíltak meg előtte a sa­ját út kialakításá­hoz, de az örökség, a „szocialista”világ­­rendszer csődtömege, a versenyképte­len ipari és élelmiszer-gazdasági szerke­zet, az állami elosztás merev és nehe­zen mozdítható rendje, a forrás- és vál­lalkozáshiány, valamint az adósságok következtében előre felélt jövő súlyos feszültségekkel terhelte meg a demokrá­cia és gazdasági alapja, a piacgazdaság megteremtését. Az emberekben bizonyára éltek illú­ziók a csodákról. Az 1990-es kormány­­program és ennek miniszterelnöki be­mutatása a Parlamentben azonban más­ról szólt: a ránk váró nehéz menetelés­ről. Az új vezetésnek olyan konfliktu­sokkal kellett szembenéznie, amelyek megoldását az előző kormányok nem véletlenül halogatták, s amelyek felol­dása pártpolitikai szempontból öngyil­kos szerepvállalást igényelt, hiszen sok-sok értékkel és érdekkel került szembe. A verseny kihívásának érzékel­tetését, a világpiaci árak „rászabadít­sál” a hazai gazdaságra és társadalomra, az ország pénzügyi egyensúlyát helyre­állító szigort, a tulajdonlás átformálásá­nak radikális és örök vitát adó megindí­tását, az állami újraelosztás megszorítá­sát, a támogatások leépítését, s mind­azt, ami ezzel együtt jár: az átmeneti visszaesést, a súlyos munkanélkülisé­get, a politikai bizalomvesztést s a törté­nelmileg példátlan, drámai gyorsaságú átrendeződést, annak minden bizonyta­lanságával és politikai kockázatával. E! TANOK * A szabad választásokon győztes kor­mánykoalíció májusban működésének félidejéhez érkezik. Az értékelések in­dulatosak és átpolitizáltak lesznek. Né­melyekből nyíltan felszínre tör az elfo­gultság, ne adj’ isten a gyűlölet, mások rezignált szomorúsággal mondják majd nemtetszésüket, megint másoké öniga­zoló elemeket tartalmaz majd. Mind­egyik mögött ott van és ott lesz a napi aktuálpolitika, az objektivitás hiánya, s ebben nyilván e cikk írója is elmarasz­talható. A kelet-európai gazdaságok átalakítá­sának és átalakulásának elemzése, az új tanoknak, az új elméletnek szükségkép­pen megoldást kell adnia a következő feladatokra: — a politikai intézményrendszer de­mokratizmusa és a politikai stabilitás szükségessége az átmenet időszakában; — a világ politikai és gazdasági cent­rumaihoz való igazodás megvalósítása; — a piacgazdaság jogi, intézményi és egyéb feltételei megteremtése a gaz­daság és társadalom „működőképessé­gének" fenntartása mellett; — a piacgazdaság alapvető elemei­nek, a versenynek és a tulajdonosi ellen­őrzés feltételeinek a megteremtése; — a váltás makrogazdasági — egyen­súlyra, inflációra és munkanélküliségre gyakorolt — hatásaira; — a menet közben az élet által felve- ;; tett sajátos kihívásokra; — a növekedés feltételeinek megte-1 remtésére. Politikai stabilitás nélkül nincs sike­res modernizáció. Az 1989-es politikai egyeztető tárgyalások létrehozták a jog­állam fő kereteit, a választások kiosztot­ták a szerepeket, a sokat bírált paktum utáni alkotmányozás szilárd és kormá­­nyozható viszonyokat teremtett s a tör­vénykezés egy új államiság kiépítése je­gyében folyik a választások óta. Stabil hatalommegosztás és hatalomkiegyenlí­tés jött létre, ellenpontokkal és nyilvá­nossággal, 8z önkormányzati rendszer megteremtésével. Visszafordíthatatlan és átértékelhetetlen történések láncolata alakult ki. A törékeny egyensúly, a poli­tikai stabilitás megnyugtató közegként öleli körül a gazdasági szférát: ápolóan és tolakodásmentesen. Körülöttünk egy világrendszer om­lott össze, történelmileg percek alatt. Új igazodási pont és illeszkedés kellett.-^ELŐNYÜNK MTT Piaci szempontból, ha egy ország egy­két év alatt veszíti el piacai egyharma­­dát, teljesen instabillá válhat. Ha ko­rábbi szövetei hirtelen szétszakadnak, évek hosszú sora, amire ez újra össze áll. Magyarország a váltás rendkívüli méretéhez képest kis recesszióval, az új világban való térfoglalás pontos és ada tokkal igazolható tényeivel, exportex panzióval és stabil közállapotokkal fe lelt a kihívásokra. Igyekszik ellensú lyozni az összeomlott KGST-kapcsolat rendszert, s társulási megállapodást kö tött az Európai Közösséggel. Évszáza dók óta újra a világ fejlődési centruma közvetlen közelében van az ország. Az Antall-kormány nem vétett arányhibát sem: az amerikai kontinens és Távol- Kelet befektetéseivel bizonyította pozi­tív ítéletét, és a sokpólusú világ ki­egyenlített jelenlétét. Cáfolhatatlan tény: az illeszkedés első szakaszát Kelet-Európábán Ma­gyarország oldotta meg a legjobban. A befektetések zöme itt történik, a betétek ide áramlanak, a tartalékok itt gyarapod­nak, az idegenforgalom itt nő, az export itt bővül a legjobban. A beilleszkedés első szakasza szomszédainkhoz képest javította a „reformországából származó versenyelőnyünket. Az új rendező eszme, a piac műkö­dése is új keretek megalkotását igé­nyelte. Megnyugtatóan és piaci módon született megoldás a volt tulajdonosok Kelet-Európábán megkerülhetetlen kér­déseire. Már 1991 elejére kifeszült a szociális háló alapeleme, a munkanélkü­liek ellátását szolgáló rendszer. A ver­seny és az árliberalizáció a korábbi ala­pokon fejlődött tovább, s meghatározó rendszerré vált. Megteremtődött a ver­seny védelmének jogi és intézményi fel­tétele. Az import- és árliberalizációval, a piacra lépés szabadságának megterem­tésével, a robbanásszerűen terjedő és bővülő új (magán) szektorral a verseny­­feltételek megteremtésében áttörést ért el a gazdaság. A jogi keretek szinte nap­ról napra jobban megfelelnek egy piaci mechanizmusnak. Az adórendszeren kí­vül a pénzügyi szektor törvényi szabá­lyozása, a számvitel új rendje, a csőd és a felszámolási eljárás illeszkedik a piac­­gazdaságok megoldásaihoz Ugyanak­kor számos intézmény — garanciarend­szer, térségi fejlesztési társaságok, föld­hitelrendszer, inkubátorházak — még hiányzik a magyar piacgazdaságból, Nehéz menetelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom