Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-22 / 8244. szám
Figyelő, 1992.ápr.9. to. melyek létrehozása kényszerítőén Szűk- ' séges. • •*MIND EGYSZERRE? & Minden egyszerre kellene. Az egyidejűség jámbor óhaj lehet, de kivihetetlen. Egy jogállam a gazdaságban is nehezen fogadja be a drasztikus sokkterápiát, a „0-napokat”. A változás csak folyamat eredménye lehet. A magyar átalakítás legnagyobb pozitív tanulsága ez: folyamatokra épül és folyamatokat generál. Csodák nincsenek, csak fáradságos és szorgos hétköznapok. A piacgazdaság csak valós tulajdonosok állal működtetett tőke alapján jöhet létre. A tulajdonreformhoz egyidejűleg kell elősegíteni a tulajdonosok létrejöttét, a tulajdon keresletét és kínálatát, mindazokat az intézményeket, melyek egyengetik a tulajdonváltás útját. Magyarország kormánya nem engedett a látványos akciók csábításának, a vagyon feloszlásának, hanem a folyamatok indukálásának piackonform útját választotta, mégha ezek néha győzelmesek is. Az elmúlt két évben létrejöttek az önkormányzatok és tényleges tulajdonosi helyzetbe kerültek. Ez a korábbi állami tulajdonnak jóval több, mint a 10 százalékát érinti. A szövetkezés új formái felbontják az államiként működő kolhozrendszer tulajdoni bázisát, s a tényleges, nevesített tulajdonosok ellenőrzése alá kerül ez a vagyontömeg. Ez a „szocialista iársadalom’-ban levő összvagyon legalább 15 százalékát érinti. A kárpótlás az összvagyon néhány százalékát érinti, s a tulajdonvál- ; tást piaci folyamatokra bízta: ' • , < « A tulajdonszerkezet átrendezése a magánszektor markáns térfoglalása is, ideértve a külföldiek szakmakultúrákat telepítő befektetéseit — például autóiparban — és a hazai magánszektor robbanásszerű bővülését. Alig hihető, hogy ma 15—20 százalék alatt lenne a magánszektor aránya, y ... A tulajdonosi és privatizációs stratégia világos helyzetei teremt. A kevés, stratégiai jellegű vagyon piaci formában állami tulajdonban marad, de az óriási tömegű, eladásra szánt vagyontárgy esetében a tulajdonosi ellenőrzést gyorsan megteremtő technikákkal a magángazdasági logika áttörése fog bekövetkezni. Ennek jele lesz a bankszféra és a telekommunikáció idén megkezdődő privatizációja is. A félig-meddig elzárt magyar gazdaság egyszerre került szembe piacai jelentős részének összeomlásával, a világiad verseny hatásával és saját versenyépessége korlátáivá}. A recesszió ezért szükségszerű. Törvényszerű, hogy a támogatások leépítése, az árak teljes felszabadítása és a verseny lökésszerű árszínvonal-emelkedéssel és árarányváltozással járt. Törvényszerű a tömeges munkanélküliség is. S törvényszerű lehetne az egyensúly — külkereskedelmi, költségvetési és nemzetközi fizetési — megbomlása is. A tények azonban nem negatívak. Az infláció a prognosztizált keretek között maradt, növekedési folyamata megtört. Fizetőképességünk stabil. Az első két év recessziója és a munkanélküliség növekedése nagy probléma, de meggyőződésem szerint elkerülhetetlen. mELOLASZOSODÁS ‘ Új kihívások sora áll előttünk. Talán mindenekelőtt a gazdaság „elolaszosodására” kell felfigyelnünk. A gazdaság egyre szélesedő része kibújik a közterhek alól, s ennek révén halmozza fel új tőkéjét. Ez gyakran törvénysértő és demoralizáló. Rontja a piacgazdaság egészséges etikai rendjét. Ebből szinte következik a tőkefelhalmozás társadalmi kihívása. Politikailag rettenetesen nehéz kérdés, hogy a modernizációt végrehajtani képes új polgárság, a nagyburzsoázia és a középburzsoázia annak a széles értelemben vett középosztálynak a terhére hajtja végre a rekapitalizációt, ami a mai kormányzatot adó polgári pártok bázisát adta és adja. E társadalmi bázis összefügg az állami elosztás nagyságrendjével és ennek változásával. A gazdasági zsugorodás körülményei között ezek lényeges leépítésre alig van mód. Reális csak a fokozatos átnövés és átépítés lehet. Az életkörülmények változásának és differenciálódásának kihívására sem lehet feleletet találni a gazdaság szűkülésének körülményei között, hiszen alternatívaként csak a járhatatlan egyenlősdi vethető fel. Sajátos feszültséget jelent a korábbi nagy erőcsoportok, lobbyk léte és érdekérvényesítő képessége. Ezek erősödése kétségtelen. Az Antall-kormány első két éve, egy egészséges növekedés gyötrelmes, ám sikeres előkészítéseként fog bevonulni a magyar gazdaságtörténetbe. Most az a kérdés, hogy az eddigi gyors és eredményes alkalmazkodás töretlen marad-e, s a feszítő kényszerek, a gazdaság már kialakult alkalmazkodó ké-. pessége — kormányzati rásegítésekkel — új, növekedési pályára állítja-e a magyar gazdaságot. DR. SZABÓ TAMÁS
