Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-08 / 8238. szám

Új Magyaxország, 1992.ápr.4.

SonskéPdés a nemzeti polgárság

Csurka István a titkos bankszámlákról, a szabad rablásról, az ellenzéki médiákról, az antiszemitizmusról

A Magyar Demokrata Fórum alelnöke egy amerikai befektetési társaság meghívására nemrég az Egyesült Államokban járt Elsősorban ennek az útnak a tapasztalatairól kérdeztük- Részt vett valamilyen gazdasági megállapodás előkészítésében, esetleg konkrét üzletkötésben?- Egy tájékozódó küldöttség tagja voltam, és az ottani programok keretében üzemlátogatásokat is tettem, de üzleti tárgyalásokon nem vettem részt. Úgy értesültem, hogy a lefolytatott tárgyalások gyümölcsözőek voltak Magam is olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek alapján elmondható, hogy jó üzleti kapcsolatok alakulnak ki a kél ország között.

Megjáratták őket- Egy korábbi interjúban említést tett a tisztességes tőkés vállalkozások magyarországi lehetőségeiről. Milyen biztosítékot lát arra, hogy a hazai befektetések sorsa nem korrupciós ügyletek révén dőljön el?

j - Túlnyomóan rossz hagyományokkal kezdtünk bele a gazdasági kapcsolatok építésébe. Rossz hagyományaink voltak a külkereskedelem területén is. Szóbeszéd tárgya volt, hogy ez több kárt okozott az országnak, mint hasznot. Egyes körök, persze, itt is megtalálták a maguk számítását. A régi keletű külkereskedelmi kapcsolatok a jelenlegi rendszerben is nagyjából érintetlenek maradtak, sót az ellenőrzéstől is nagy mértékben megszabadultak Sok cég maga kereste meg partnereit úgy, hogy eladták nekik a jól vagy rosszul működő vállalatokat. Ezt senki nem tudta ellenőrizni és befolyásolni, illetve megállapítani, hogy a hivatalos vételáron kívül mennyi pénz folyt be titkos bankszámlákra. Szóval egy rothadt állapotot örököltünk. Nem lehet elvitatni, hogy vannak jó folyamatok is, hiszen a tőke beáramlásával számos pozitív vállalkozás indult. Az erkölcsi háborgás nem azt jelenti, hogy itt bárki vállalkozásellenes volna. Arról van szó, hogy nagyon sok idelátogató magyar szerzett keserű tapasztalatokat. Megjáratták őket a bürokrácia útvesztőiben, a bankok nem fogadták szívesen az ajánlataikat, miközben más, talán kedvezőtlenebb ajánlatokat elfogadtak. Az ellenőrzés mellett a szabályozottság is hiányzik. Túlságosan optimista volt az a feltételezés, hogy a korábbi időszakból örökölt garnitúra majd erkölcsösebben és tisztábban fogja végrehajtani a feladatokat akkor, ha lehetőséget kap erre. Sajnos, nem ilyen az ember, és nem is kell mindent a kommunistákra fogni. Ha valakinek módjában áll kihasználni egy joghézagot, vagy egy olyan reformkommunista törvényt, amely lehetővé teszi a szabad rablást, akkor ne csodálkozzunk, ha ezzel a lehetőséggel sokan megpróbálnak élni. Ezek azok a kavargó, kinti és hazai élmények, amelyek összegződnek és mind azt mondják, hogy valamilyen bődületes igazságtalanság történik ebben az országban. A dolgozó, szorongó, létbizonytalanságban éló ember döbbenten nézi, hogy micsoda milliós felhalmozások történnek, és nem érti, hogyan lehetséges mindez.- Valóban, hogyan lehetséges?- Ma nagy jövedelmekre lehet •szert tenni úgy, hogy közben

visszaélések történnek az adófizetés, a TB-járulékok fizetése terén. Ma lehet tartozni és nem fizetni, és közben folytatható a gazdálkodás. Ez elfogadhatatlan. ,- Az egyszerű munkavállaló tehetetlen és hátrányosan megkülönböztetett szemlélője a privatizációs folyamatoknak, tanúja a külföldi és hazai tőkéből kovácsolt vállalkozásoknak. Az 6 szempontjából vajon,van-e jelentősége annak, hogy tisztességes, vagy tisztességtelen tőkés vállalkozótól kapja a fizetését? Lehet, hogy neki mindegy?- Nem mindegy! Nekem nem mindegy. Nem mindegy, hogy milyen alapra helyeződik a jövő, nem mindegy, hogy milyen új polgárság fejlődik, milyen példákat követ, képviseli-e a nemzet szellemét, erkölcsi értékeit, vagy sem. Történelmünkből felidézhetnénk számos példát arra, hogy a kiváltságosok a nemzeti fejlődés útjába álltak. Voltak ilyen korszakaink, sajnos azoknak a levét isszuk most is. Ma lehetőségünk nyílik arra, hogy felszabaduljunk, hogy kialakuljon egy megfelelő tartással, értékrend del, identitással rendelkező nemzeti polgárság. Ezt a magyarság legfontosabb sorskérdésének tartom. Egy munkavállaló, aki a béréért harcol, ezeket a szempontokat, persze, nem valószínű, hogy szem előtt tartja, ezt nem is várhatjuk tőle, de a baj az, hogy vannak, akik nem is akarják, hogy ebben a kérdésben állást foglalhasson. Olyan kukurá-l lis környezetet 'akarnak 'erőltetni'* az országra, amelyben az emberek

nem tudnak különbséget tenni az érték és az értéktelenség között, és amely a munkavállalók jelentős részét közömbössé teszi. Ami ma egy munkavállalónak mindegy, az a gyerekének, az unokájának semmiképpen sem az.

Mi történt Washingtonban?- Az említett kulturális környezet kialakításában nagy szerepe van a médiának. fAanapság gyakran elhangzik, hogy a média ügyeit kizárólag jogi és szakmai szempontok alapján, a politikától függetlenül kellene kezelni és rendezni, és elhangzanak vádak a kormányzati beavatkozásról, hadállások kiépítéséről. Hogyan vélekedik erről?- Sajnálom az időt, amikor erre válaszolnom kell, mert a helyzet úgy áll, hogy a nagy médiumokbár ezt a szót is utálom -, szóval a rádió és a televízió 90 százalékban az ellenzéki pártok, illetve a volt és kellően el nem takarított rendszer korifeusainak a kezében van. Itt tehát mindenekelőtt az ellenzéknek az írott és az elektronikus sajtóban elfoglalt pozícióiról kellene beszélni.- Térjünk vissza az amerikai úthoz. Mi történt Washingtonban?- Megbeszéléseket folytattam a külügyminisztérium illetékes vezetőivel, a közép-európai és a magyarországi ügyek referenseivel. Igyekeztem őket úgy tájékoztatni,

hogy hazánk lehetőleg több támogatást kapjon a rendszerváltoztató feladatok végrehajtásához. Nem lehet véka alá rejteni, hogy a kongresszus elé tárt egyik elnöki jelentésben szerepelt egy mellékmondat, amely engem eléggé elítélt, mint az antiszemitizmus egyik képviselőjét, ami nemcsak személyemre nézve hátrányos, hanem hazánk egyik vezető pártját is hátrányosan érinti. Soha nem volt kétségem afelől, hogy ezt a mellékmondatot budapesti indíttatásra gyömöszölték bele ebbe a jelentésbe. Egyes ellenzéki körök annak idején többször interveniáltak a budapesti amerikai nagykövetségen azért, hogy ez benne legyen, máskor meg azért, hogy pozitív és számunkra hasznos kitételek ne legyenek benne.

Befeketítő híresztelések- Tett-e lépéseket a híresztelések megcáfolásáért, a hiteles kép kialaklláifáírt?Jf.iffjn. lg, yv/l - -n !J A

"r’ -' Találkoztamíaz Európai Zsidó Bizottság képviselőivel, és látogatást tettem a Holocaust Múzeumban, ahol elég hosszan elbeszélgettem az ottani vezetőkkel. Nem magyarázkodva és mentegetődzve, hanem egyszerűen csak feltárva a magyarországi helyzetet. Kifejtettem, mennyire káros mindkét fél számára, ha ilyen valótlanságok terjednek, ha ilyen ingoványos talajra épül fel egy politika. Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos mozzanata volt amerikai utazásunknak.- Változott-e az amerikai zsidó szervezetek hazánkról alkotott véleménye7- Azt hiszem, lassan változik, mert a befeketítő híresztelések valóság-utánpótlása egyre nagyobb hiányosságokat mutat. A hézagokat már nem lehet kitölteni, és egy idő után a hírek kijuttatóitól meg fogják kérdezni, miként lehetséges az, hogy ennyi antiszemitizmust jelentenek egy országról, ahol nem történik semmi, ami ezt igazolná. Mert hálTstennek semmi sem történik. Az Egyesült Államok még egy kis országgal szemben sem engedheti meg magának, hogy nem reális ismeretekre építve alakítsa kapcsolatait és politikáját. Szerencsére, változatos a színkép, kormányaink kitűnő kapcsolatban vannak egymással, és nekünk a valóság felmutatásával ezt tovább kell erősítenünk.

. * Bánó Attila