Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
Hegedűs István a parttalan választójogról Csak jogokat adnánk, kötelezettségek nélkül A Fidesz nem pártpolitikai, hanem elvi megfontolásból ellenzi, hogy minden külföldón élő magyar választójogot kaphasson. Úgy vélik, a jogok kötelezettségekkel járnak, tehát csak a magyar, illetve kettős állampolgárságú emberek szavazhatnak a parlament összetételéről. Felmerülhet ráadásul a gyanú, hogy a kormánykoalíció azért veti fel ezt a kérdést, mert a hazafias érzelmekre apellálva, a külföldi magyarok szavazataira támaszkodva akarja átmenteni hatalmát a következő négyéves időszakra. — Azt mondta a külügyi bizottság ülésén: addig kellene politikai vitát folytatni a külföldön élő magyaroknak adandó választójogról, ameddig ez a kérdés nem válik pártpolitikai csatározások tárgyává. Mi a Fidesz álláspontja ezzel kapcsolatban? — Nagyon hibásnak tartunk egy olyan javaslatot, amelyik ki akarná terjeszteni a választójogot a határokon túli magyarokra. Bármennyire is figyelemmel kell kísérnie a Magyar Köztársaságnak — s ez alkotmányos kötelezettsége is — a határokon túli magyarok ügyét, nem szabad összekeverni az állampolgárságot és a nemzeti érzést. Iszonyatos politikai konfliktusokba tudnánk bonyolódni azzal, ha komolyan felvetné bárki Magyarországon, hogy a határokon túli magyaroknak szavazati jogot adjunk. Összekevernénk ezzel — pontosabban a javaslattevő keverné össze — az állampolgárságot, amely egy adott országhoz fűződik, azzal a szolidaritásérzéssel, amely az azonos nyelvel beszélőket összeköti. Nem ezen a módon kell megoldani a régió nemzetiségi-etnikai konfliktusait. Hozzáteszem, hogy az a gondolkodás, amely ilyen törekvésekkel párosul, olyan etnoeentrikus, nosztalgikus nemzctfclfogást tükröz, amely — most sarkítom ezzel a kérdést, mert lehet, hogy a javaslattevő nem így gondolta — csak élezné az államok közötti viszonyokat. Nemzetállami reflexeket váltana ki a nálunk nacionalizmussal sokkal jobban átitatott szomszéd országokban is. Mindenképp veszélyes logikának tartanám, ha ez a javaslat komoly formában is felvetődne, parlamenti vagy képviselői indítvány, illetve választójogi reform formájában. Remélem, hogy erre nem kerül sor. Azért javasoltam: beszéljünk róla, hogy még idejében, józan érvek alapján belássuk, hol vannak azok a korlátok, amiket sohasem szabad átlépnünk. — A Fidesz tehát még akkor sem támogatná ezt a javaslatot, ha az bizonyos kritériumokhoz kötné a választójogot? — Azt el tudom képzelni, hogy kettős állampolgárság esetén valaki választójogot kaphasson. F.zt azonban nem lehet kollektiven megadni népcsoportoknak, hanem csak az egyes személyeknek. Szükséges az. is, hogy az az. állam, ahol az illető magyar vagy magyar származású cl, elfogadja ezt a kettős állampolgárságot. Ilyen esetben a szavazati jog megadása esetleg elfogadható, egyeztetve a nemzetközi jog normáival. Legföljebb ezt tudom elfogadni és semmiképpen sem gondolom, hogy tömeges méreteket ölthet. Ráadásul, ad absurdum felvetődhet az, hogy — hasonló módon — az itt élő kisebbségek talán ne is a Magyar Köztársaság parlamentjét válasszák, hanem esetleg a szomszéd országok választási küzdelmeiben vegyenek részt. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Mielőtt egy ilyen javaslatot komolyan veszünk, végig kell gondolni az összes következményét és a nemzetközi jogi gyakorlatot. — Jeszenszky Géza külügyminiszternek a tegnapi Magyar Hírlapban megjelent interjújából úgy tűnt föl, a kormány esetleg felveti ezt a javaslatot. Mit tesz akkor a Fidesz? — Választójog megadását kizárólag a külföldön élő magyar állampolgárok és, mint mondtam, esetleg a kettős állampolgárok számára tartom elfogadhatónak. Azt helyeslem, hogy az, aki magyar állampolgárként külföldön dolgozik, leadhassa a szavazatát. Ezt azonban nem szabad azzal összekeverni, hogy magukat magyarnak valló nem magyar állampolgárok is szavazhassanak, miközben adót nem fizetnek, nem katonáskodnak, egyszóval nincsenek olyan kötelezettségeik. mint a magyar állampolgároknak. Olyan szempontból is meg lehet közelíteni a kérdést: valakinek csak jogai vannak egy országban, de kötelezettségei nincsenek. Most arról a pártpolitikai megfontolásról nem is beszélek, amely talán abban reménykedik, hogy azok, akik hazafias érzelemből elmennének egy ilyen választásra — ez persze teoretikus elképzelés —, inkább a nemzeti érzést látványosabban, hangosabban képviselő .•(fáitokra szavaznának. — Ebből következik a kérdés: ha az ellenzéki pártok egy ilyen javaslatnak ellenállnak, nem lesz-e ennek olyan visszhangja, hogy ezt csak kicsinyes egyéni érdekből teszik? — Elképzelhető, hogy ilyesmivel vádolnák meg az ellenzéki pártokat. De nem erről van szó, hanem arról a képtelen nemzetközi helyzetről, ami egy ilyen javaslattal előállna. Aligha gondolhatja például bárki komolyan, hogy, mondjuk, a román állam engedélyezné: területén a magyarok elmenjenek szavazni egy másik ország parlamentjére. A Fidesz álláspontja nem párttaktikai, hanem elvi álláspont. Egyébként is, megfordítanám a kérdést. Azt mondom tehát: felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ha az MDF vagy a külügyminiszter ezt az ötletet komolyan pártfogolná, akkor ezt éppen pártpolitikai szempontból vetette fel a mai kormánykoalíció— látván a népszerűségi statisztikákat —, hogy hatalmát átmentse a következő négyéves időszakra is. • Medgyesi Csilla 60 Magyar Nemzet, 1992.ápr.2.
