Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-31 / 8231. (8232.) szám
Magyar Nemzet, 1992.márc.26. Keresztútnál a Történelmi Igazságtétel Bizottsága Ki viszi tovább a lyukas zászlót? A botrányba fulladt decemberi küldöttgyűlésen csak abban tudtak dűlőre jutni: márciusban újra kezdik. S most szombaton híreink szerint valóban sor kerül a Történelmi Igazságtétel Bizottsága sorsdöntőként emlegetett közgyűlésére. Megpecsételődik-e a keresztúthoz érkezett T1B sorsa a hétvégén, lesz-e, aki továbbviszi az 56-os forradalom lyukas lobogóját? - ennek jártunk utána a héten. Vásárhelyi Miklós: Vízválasztó- A TIB az elmúlt hónapok során külső beavatkozásra, erőszakos fellépések nyomán, alapvetően megváltoztatta szemléletét. A magam részéről, ezt az új vonalat nem tudom vállalni, és mint azt már korábban bejelentettem, nem kívánom magam a továbbiakban az elnöki tisztségre jelöltetni. Amennyiben ez a nem szerencsés fordulat tovább tart, akkor kilépek a szervezetből is - szögezte le beszélgetésünk legelején Vásárhelyi Miklós országgyűlési képviselő, a Nagy Imre-per - Kopácsi Sándorral együtt - túlélője.- A TIB vitathatatlanul a rendszerváltozás egyik előkészítője volt, iránymutatóvá vált, megnyilatkozásai idehaza és külföldön is közfigyelmet keltettek, szavaik higgadságra, megbékélésre intettek. Hogy jutott el a TIB odáig, hogy a széthullás veszélye fenyegeti? Többen azzal keresik erre a magyarázatot: betöltötte történelmi küldetését-.- Nem osztom ezeket a diplomatikus megfogalmazásokat, miszerint a TIB betöltötte a történelmi szerepét, s nem lévén dolga, egyszeriben fölöslegessé vált. Inkább arról van szó, a TTB-en belül erős agitáció folyt, megszerveződtek csoportok, s külső biztatásra nagyon határozottan a kormány politikája mellett foglaltak állást és a napi politikában különböző érdekek mellett akarták elkötelezni a TIB-et. De nekünk egyik alapvető törekvésünk volt kezdettől fogva, hogy a TIB tevékenységében ne legyen sem kormányellenes, sem kormánypárti, mint független társadalmi szervezet az intézkedéseket azon mérje le, mennyiben felelnek meg az emberi méltóságnak; pártokon felül és kívül álljon, semleges legyen.- Mi okozta a végzetes szakadást?- A vízválasztó a Zétényi-Takács-féle elévülési töm ény fogadtatása volt, amely általában a magyar közéletet is alaposan megosztotta. Én nyíltan felléptem a törvénytervezet ellen. A TIB-tagság jelentős része azonban támogatta ezt a törvényjavaslatot. Amit meg tudok érteni, mert ezek az emberek úgy érzik, kitoltak velük, sem erkölcsileg, sem anyagilag nem részesültek abban a megbecsülésben, ami őket megillette volna. Sikerült ezeket az embereket felheccelni és a Zétényi-Takács törvényből választóvizet csináltak, mondván, aki igazi 56-os, az e mögött sorakozik fel, s aki ez ellen van, az elárulta a forradalom ügyét.- 1988-ban, amikor elkészült első kiáltványuk, az ereklyeként őrzött lyukas zászlót ismét a magasba emelvén eltökélték, a messzehangzó igaz szó erejével fogják a történelmi igazságtételt követelni. Megtörtént az igazságtétel?- Nem történt meg. A mi zászlófölemelésünk az illegalitás körülményei között történt. Akkor, ezek közül az urak közül, akik most ilyen nagyon hangosak és a bátrak bátrát alakítják, senkt sem csatlakozott hozzánk. Pedig lehetett volna, hiszen kevesen voltunk, szívesen vettük volna, ha minél többen állnak közénk.’ Leszögeztük: nem akarunk megtorló politikai pereket. Egyszerűen a társadalmi józanság és célszerűség vezetett bennünket, a békés átmenetet hirdettük. Azt akartuk, a hatalmukhoz az utolsó pillanatig ragaszkodók semmiféle ellenállást ne fejtsenek ki, hanem minél simábban adják át a kormányzást. Ugyanakkor múltunk tisztázásában nem ismertünk alkut. Létrehoztuk az 56-os Intézetet, amely ma már szép dolgokat produkál. Amikor a történelmi igazságtételről beszéltünk, azt akartuk, a jövő és a közvélemény számára tisztázva le- Syen a múlt, s tisztázva legyen többek között az is, ki miért felelős személy szerint.- Az előbb már emlegetett lyukas zászlót most - úgy tűnik - kicsavarják az önök kezéből, s mások akarják továbbvinni, még magasabbra tartani, de már egészen más célok érdekében. Hogy éli ezt meg?- Poli tikai manőver ez, manipuláció, amely erős támogatásban részesül a hatalom részéről. Rosszul esik, hogy így történik, hogy a TTB-en egy egész más szellem uralkodik el, mint amit magunkénak tekintettünk.- Van a TIB-nek jövője?- Szerintem akkor volt jövője, amikor tényleg nagyon szigorúan és elvhűen betartotta a pártsemlegességet, betartotta, hogy nem avatkozik napi politikai dolgokba. így, hogy újdonsült hangadói révén szorosan elkötelezi magát a kormány politikája mellett, szerintem nincs: elveszíti arculatát, össze fog mosódni a többivel. Nem tudom, ez marad-e meg, vagy a többi, de az a véleményem, rövid időn belül eljátsza erkölcsi megbecsülését és politikai súlyát. Olyan manifesztáció, mint amit mi 1989. június I6-án rendeztünk a Hősök terén, azt hiszem, a történelmünkben kevés van. Forintos György: A válság gyökerei- A TIB-ben koncentráltan jelentek meg a politikai, sőt egész társadalmi életünket megosztó folyamatok - fejti ki véleményét Forintos György, aki 56-ban jogászhallgatóként vett részt az utcai harcokban (a fél szemevilága is ráment), s a börtönbüntetést sem kerülhette el. - A TIB jelenlegi válságának oka abban keresendő: olyan szerep vállalására kényszerült, amelyre eredetileg nem volt felkészülve. Az alapítók ’88 tavaszán arra vállalkoztak, mint - az arányok messzemenő megőrzésével - az írószövetség ’56 tavaszán és nyarán: kimondják azt, amit mindenki tudott és ami már mindenkinek az ajkán lebegett - jelen esetben azt, Magyarországon forradatom és szabadságharc zajlott 56-ban, amelyet kegyetlenül eltiportak, megtoroltak és meghamisítani törekedtek, következésképp a forradalom tagadására felépülő Kádár-rendszer egyetlen nagy hazugság volt, folytatója és méltó örököse a megelőző Rákosi-rendszer lidércnyomásának. Ez a kis létszámú, bár tagságában széles spektrumú kör erre alkalmas volt, sőt még nagyszabású, sokakat megmozgató, de egyedi akciók megszervezésére is (ű mártírok illő végtisztességének megadása),valamint a politikai elítéltek jogi és erkölcsi rehabilitációja. Nem volt azonban alkalmas arra, hogy a tevékenység nyomán hozzá fordulók sokaságának egyéni ügyeit intézze, és az észrevétlenül megnövekedett TIB- et mint tömegszenezetet működtesse.- A szervezeti válság oka az egykori elítéltek és meghurcoltak elkeseredése máig tartó nyomorú életkörülményeik miatt, amely a TIB ellen fordult, az vált mindezekért bűnbakká, mondván, nem tett eleget érdek\édelmi feladatainak. Kétségtelen, lehetett volna többet és máshogyan is tenni, de a lényeget tekintve olyasmit kémek rajta számon, ami egyszerűen kívül esik lehetőségein: nem töltheti be a törvényhozás, a Kárpótlási Hivatal, a Társadalombiztosítási Intézet, s esetleg még a levéltárak és bíróságok (ügyiratnyomozás) feladatait is. A for-
