Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

1992Népszabadság,. február 27. ZSUGORODÓ VASKOHÁSZAT Honi lemez Értesüléseink szerint már csak a jóváhagyó aláí­rásra vár az a határozat, mely alapján mennyiségi korlátozást vezetnek be a Csehszlovákiából, Romá­niából és a Független Államok Közösségéből Ma­gyarországra érkező vas- és acélipari termékekre. A piacvédő döntés ideiglenes jellegű lesz és nem öleli fel az érintett cikkek teljes körét. Mint ismeretes, a magyar vas- és acélipar nemcsak külföldön, hanem belföldön is visszaszorult, sőt egyes termékek eseté­ben korábbi piacainak 90 százalékát elvesztette. Ennek egyik oka az, hogy a volt szocialista orszá­gokban még fennálló állami támogatások igen ol­csóvá tették az energiaárakat és a szállítási költsé­geket. A szubvenciókat a világpiaci forgalomba be­kapcsolódni kívánó szomszédos államok nyilvánva­lóan belátható időn belül leépítik majd. A támoga­tások megszűntéig azonban aktiv védelemre szorul a kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar ipar. R. Zs. Radikális piacvesztés, növek­vő termelési költségek és csök­kenő árak - kész csoda, hogy a vaskohászat egyáltalán túlélte az elmúlt évet. A súlyosbodó gazdasági helyzet, a helyenként már robbanással fenyegető szo­ciális feszültségek központi vál­ságkezelést sürgetnek - véli a Magyar Vas- és Acélipari Egye­sülés, amelynek csak együk ele­me lehet a piacvédelem. Bár a vaskohászati termelés csökkenése már korábban meg­indult - a legutóbbi tiz év alatt például mind a nyersacélterme­lés, mind a hengereltáru-gyártás körülbelül a felére csökkent - ez a folyamat tavaly felgyorsult. Az ország gazdasági helyzetének romlása miatt kevesebb beruhá­zási célú vaskohászati termékre volt szükség, erősen visszaesett a másik nagy felhasználó, a gé­pipar termelése, megszűnt a volt szocialista országokba történő kivitel, emellett pedig súlyosbí­totta a piac­vesztést az im­portliberalizá­ció: a Vasko­hászati Egye­sülés - adatai* szerint tavaly körülbelül félmil­lió tonna olyan vaskohászati termék jött be főleg a Szovjetu­nióból és Csehszlovákiából, amelyeket a magyar kohászat is le tudott volna gyártani. Végső soron a hengerelt áruk termelése az 1990. évi 2165 ezer tonnáról 1511 ezer tonnára csökkent. Romlottak a termelés feltéte­lei is - az alapanyagok beszer­zésének nehézségei mellett nagy csapást mért az ágazatra az energiaárak év eleji emelkedése, ami összességében 4,7 milliárd forintos költségemelkedést oko­zott. Ennek egy részét sikerült kivédeni, ami abból is látszik, hogy a vaskohászat 1990-ben 3,1 milliárd forintos veszteséget produkált, míg 1991-ben ,,csak” 5,7 milliárdot. Mint Mezei Jó­zsef, ' az egyesülés ügyvezető igazgatója elmondta, olyan vas­­kohászati vállalat, amelyiknek igazán jól megy, nincsen. Meg­felelő a Dunai Vasmű tevékeny­sége. s ezen kívül is van még né­hány nyereséges vállalat illetve kft. A súlyos pénzügyi helyzet miatt ugyanakkor felszámolási eljárás folyik a Nyersvas és Acélgyártó Kft., a Borsodnádas­­di Lemezgyár és az Ötvözetgyár ellen, csődöt kért maga ellen az Ózdi Acélmű Rt. és a December 4. Drótmüvek, s három vállalat­nál az APEH és a TB kezdemé­nyezésére egyeztetések folynak a tartozások átütemezéséről. Mindeközben szerkezeti és szervezeti változások egyaránt végbementek a kohászatban. Például a korszerűtlen acél­gyártás részaránya 53-ról 42 százalékra csökkent, az oxigé­­nes konverteracél-gyártásé 36- ról 50 százalékra nőtt. A szerve­zetkorszerűsítés eredményekép­pen a vaskohászat állami alapí­tói vagyonának 61 százaléka társasági formában van. ma a vaskohászati vállalatoknak csaknem 150 gazdasági társa­ságban van érdekeltségük, s 1992 elején a vaskohászati saját vagyon mintegy 20 százaléka van külföldi tulajdonban. A Vaskohászati Egyesülés mindezek alapján központi be­avatkozást sürget, mert félő, hogy enélkül a még versenyké­pes kapacitások is elveszhetnek, a szakmakultúra elsorvadhat. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom