Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-02 / 8212. szám
GÁLSZÉCSY: , Hivatástudat volt, küldetéstudat nem Tizennégy hónapon keresztül ült a Kossuth térre néző dolgozószobában Gálszécsy András tárca nélküli miniszter a titkosszolgálatok felügyelőiéként. Alighanem ez az utolsó interjúk egyike, ami vele a miniszteri dolgozószobában készült. Miért mondott le? Válaszképpen a miniszter elmondja, hogy az okokat Antall József miniszterelnökhöz irt lemondólevelében fejtette ki. A dolog lényege az, hogy felelős feladatának, érzése szerint, mind kevésbé tudott megfelelni, mivel belefáradt abba, hogy a köztisztviselői pozició és a politikai állása között keletkezett feszültséget napról napra feloldja. Ezért kérte a miniszterelnököt, hogy kezdeményezze a köztársasági elnöknél nyugdíjba helyezését. Ez egyet jelentene azzal, hogy március 1-jétől kezdve nem töltené be e posztot. Antall József hozzájárult a kéréshez, leszögezte, hogy megérti ezt. A kormányfő egyben megköszönte Gálszécsy miniszter eddigi sikeres működését. Biztosította változatlan bizalmáról, sőt arról is, hogy nyugállományba helyezés után is számít rá fontos missziók betöltésére. Kérdés, mi állt e kifejezetten udvarias hangú levélváltás hátterében. Gálszécsy András azt válaszolta, hogy tizennyolc hónapot töltött ebben a minisztériumban, tizennégy hónapot a miniszteri székben, amelynek átvételekor reijgeteg volt a bizonytalanság. Úgy érzi, ehhez képest a helyzet konszolidálódott; a legális pártokon kívül nincs számottevő politikai erő az országban. Ezen a ponton logikus volt a kérdés, amellyel több közéleti szereplő is foglalkozott az utóbbi hetekben: Látja-e szélsőjobboldali, vagy szélsőbaloldali erők előretörésének veszélyét a magyar közéletben? Gálszécsy András azt válaszolta, hogy egyik veszélyt sem látja. A szélsőbalnak nincs külpolitikai-nemzetközi támogatása, a szélsőjobboldal pedig ugyancsak nem volt képes számításba vehető hadállásokat kiépíteni. Arra a kérdésre, hogy a kormánybeli tevékenységre visszatekintve hogyan érezte magát ebben a testületben, azt válaszolta, hogy kifejezetten jól. „Meggyőződésem, hogy egy, maximum két kollégától eltekintve mindenki jó emlékekkel fog rám gondolni." Ä beszélgetés végén újra szó került a távozási elhatározást motiváló tényezőkre, s arra a kérdésre, hogy vajon egészséges-e, továbbá megpróbálták-e szándékáról lebeszélni. „Egéstséges és derűs vagyok" - mondta, s az utóbbi kérdésre adott válaszának a lényege az volt, hogy lebeszélni nem kívánták, Antall Józseffel a kérdést megbeszélték. Mindenképpen örül annak, hogy szolgálata idején élvezte a miniszterelnöknek - akit igen nagyra becsül - a bizalmát. A döntés összetevőivel kapcsolatban a levelében foglaltakhoz Gálszécsy András csak annyit kívánt hozzátenni, hogy a köztisztviselőnek hivatástudata, a politikusnak küldetéstudata van; ő maga az előbbivel rendelkezett. S végül megtudhattuk, Gálszécsy András, aki korengedményes nyugdíjba vonul (1933-as születésű), ezt követően is dolgozni kivan. Az átállást mindenképp megkönnyíti számára, hogy ma is ugyanabban az óbudai panelházban lakik, mint tizennégy hónappal ezelőtt, miniszteri kinevezése előtt. Vajda Péter Népszabadság, 1992. február 26.
