Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-31 / 8231. (8232.) szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.26.

Azt viszont senki nem tudta garantálni, hogy csak olasz, vagy csak finn érdekeltségű berendezéseket vásároljunk.

— Mégis szinte biztosnak látszik, hogy ha kikerül az ön kezéből a beruházás irányítása, szinte napokon belül lesz külföldi beruházó. i

— Szeretném, ha így lenne. De ehhez az szükséges, hogy a leendő miniszteri vagy kormánybiztosnak olyan hatásköre legyen, amivel ma a honvédség építési és beruházási főnöke nem rendelkezik.

— Ön több alkalommal is figyelmen kívül hagyta az orvosok véleményét, méghozzá olyan kérdésekben, amelyek megítélése nem feltétlenül mérnöki feladat.

— Azt gondolom, ezt nem az orvosok, hanem csak néhány vezetőjük mondta. Itt vannak a dokumentumok, amelyek világosan mutatják, hogy a műszerektől kezdve a műtőajtók nyitásirányáig mindenben az orvosok hozzájárulásával döntöttek. Például az orvosi kar javaslatára álltunk el a műtőberendezéssel kapcsolatos eredeti elképzeléseinktől. Azonban nem tudok elképzelni olyan együttműködést, amelyben mindig csak az egvik fél fogadja el a másik nézeteit. Én például a pavilonok lebontásával kapcsolatos nézeteiket nem osztottam, ez egyértelmű.

— A kórház műszerbeszerzési programja is ezek közé tartozott? '

— Mi is követtünk el hibákat. Az egyik, hogy — bár hangsúlyozom, az akkori jogszabály szerint. ez nem minősíthető annak — az j 1976-os miniszteri rendelet alapján i döntöttek úgy az illetékesek, hogy egyelőre ne készüljön el ez a fontos beruházási program. Tehát aki ma hiányolja, annak igaza is van. De az akkori egészségügyi miniszter támogatta, hogy a program helyett csak egy orvostechnológiai terv készüljön. S ez valóban nem azonos azzal, amit az orvosok kértek. Ismerve az ebből eredő feszültségeket, ma már úgy döntenék, hogy a rendelet ellenére készüljön el ez a program.

— A honvédelmi bizottság határozata arra enged következtetni, hogy a beruházás irányítása hamarosan kikerül az ön kezéből.

— Ha ez így lesz, s ennek eredményeként az építkezés vita nélkül zajlik és felgyorsul, végtelenül fogok neki örülni. S amennyiben közöm lesz valamelyik periférikus részéhez, segíteni is fogom a munkát. Ha a sors úgy hozza, hogy nem veszek részt a további munkálatokban, vigasztal a tudat, hogy ezen az épületen még öreg koromban is felismerhetem néhány gondolatomat.

* Gaál Zoltán