Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-25 / 8228. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.21. Or A magyarság sohasem volt antiszemita, ma sem az. ezen vissza kell utasítani azokat az ismét felbukkant nezeteket. amelyek szerint ez a nép kőitekben felelős a hazai zsidóság tragédiájáért — állítja Karsai László a magyarorszagi holocaust kezdetének 48. évfordulóján. A 42 esztendős történész szerint a legfőbb veszély mégis egyes hatalmi tényezőknek az a próbálkozása, hogy ..kilúgozzák'' a kóztudatbol a maguk ideológiájába be nem illeszthető tény eket, megszépítsék vagy elhallgassak azokauhogy azutan sajat politikai céljaiknak megfelelően tölthessék meg az így létrehozott „vákuumot . — Ön nemrég egy tanácskozáson elmondotta: történelmi és társadalmi tudatunk féloldalas maradna, ha a holocausttal kapcsolatos nyugati kutatások eredményei kimaradnának a magyarországi tankönyvekből. Milyen eredményekre gondolt ön? — Elsősorban arra. hogy a holocaust tényét európai kontextusban kellene tárgyalni, azaz világossá kellene tenni az összefüggést a nácizmus kül- és belpolitikája, valamint a fajelmélet között. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó. hogy Hitler fanatikus antiszemita volt. Lényegesebb, hogy ez a politika beleágyazódott a nácizmusnak az egy éb ..emberfajokkal" kapcsolatos álláspontjába. Az eiműlt 45 esztendő során nálunk jószerével elmulasztónak kiemelni, hogy a zsidóság a nácik ideológiája szerint nem tartozott az „emberfajok" közé. A zsidó ebben az értelmezésben nem egyszerűen „Untermensch", tehát alacsonyabbrendű ember volt. hanem „gegen mensch", azaz megsemmisítendő féreg, kártékony parazita. A Mein Kampfban Hitler rendre a természetből vagy az orvo- : si szótárból vett hasonlatokat hasz- j nál. amikor a zsidókat említi. Vér- j szívó piócának, tuberkulózis- vagy j pestisbacilusnak nevezi őket. ame- | Ivek ellen kizárólag „fertőtlenítéssel”, kiirtással lehet küzdeni. A nácizmus elméletében ugyanakkor fontos szerepet játszónak az úgyne- ) vezett alacsonyabbrendű „fajok”. I elsősorban a szlávok, amelyeket a rabszolga és szolganépek kategóriá- í jába „osztottak be". Ma már tudjuk: i ha a nácik győztek volna, kiirtották volna ezeknek a népeknek az értei- j miségét. és a szlávok jelentékeny részét áttelepítették volna más területekre. És itt a hiánylista második tétele: például a lengyel értelmiség módszeres pusztításáról sincs szó a tankönyvekben. Nem csupán arról kellene beszélni és írni. hogy Lengyelországban milyen kegyetlen volt a német megszállási politika általában. hanem arról is, hogy papokat. mérnököket, tanárokat, katonatiszteket azért gyilkoltak le tömegesen. mert értelmiségiek voltak. Pontosan kellene bemutatni, mi volt a nácik konkrét programja a meghódított keleti területeken. A zsidókat ki akarták irtani — ez világos. De a szolga- és rabszolga népek kategóriájába beletartoztak a szlávok, s nem csupán ők! Igaz. egyes magyarországi „szakértők", nép-nemzeti gerincű mélymagyarok úgy gondolják, nem is lett volna olyan rossz a nemzetiszocialista rendszer győzelme a második világháborúban. E téveszme cáfolatául akár azt is jelezhetnék a tankönyvek, milyen mérhetetlenül rossz véleménye volt Hitlernek a magyarokról. Úgynevezett asztalibeszélgetéseiben — amelyek Nyugaton már többször megjelentek, hazánkban azonban még egyszer sem — gyakran adta jelét a magyarság iránti megvetésének. Tudatosítani kellene, hogy minden olyan területet, ahol németek — vagy németek is — éltek. Hitler a birodalomhoz akart csatolni, és Magyarország határát a Dunánál szerette volna meghúzni. — Sőt, ha jói tudom, azt a Veesenmayer-jelentést sem ismeri közvéleményünk. amely szerint a magyarok különlegesen tehetségtelenek, legjobb íróik, művészeik svábok vagy németek voltak, nemde? — így van, de Veesenmavemek Szálasból sem volt hízelgő véleménye. In meg kell jegyeznem: Szálasból gyakran emlegették politikai ellenfelei, hogy örmény származású.. Mostanában az Új Magyarország, a Szent Korona, a Hunnia és a Magyar Fórum elevenítette föl ezt . az undorító hagyományt, időnként egyes cikkekben zárójelesen tüntetve fel az eredeti, tehát még nem magyarosított nevet. Persze ezek a népnemzeti-fajnemesítési szándéktól hevített, leszármazási táblázatokat böngészgető emberek engem I valójában mulattatnának, ha nem : történt volna meg a holocaust tragédiája. — Mennyit árulnak el a leg' újabb ny ugati kutatások arról a folyamatról. amelynek során az antiszemitizmus népirtásba torkollott? — A kutatások nyomán kiderült, de a tankönyvekből hiányzik, hogy a nácik folyamatosan keresték a zsidókérdés „megoldásának" legracionálisabb, leghatékonyabb módját. A zsidók elüldözésével kezdték. Az 1989 előtti gimnáziumi tankönyvben volt egy megjegyzés: a náci párt programjában szerepelt a zsidók fizikai megsemmisítésének szándéka. Nos. ez így nem igaz. A parlamenti választásokon induló náci párt nem vehetett programjába ilyen passzust, annál is kevésbé, mert ez a weimari demokráciában elképzelhetetlen lett volna. Az sincs a tankönyvben, hogy 1939—40-ig a nácik a kitelepítésben látták a zsidókérdés „megoldását". Bár Hitler gondolatvilágában már jóval korábban is jelen volt. csak a körülmények hatására a háborús viszonyok között. 1941-ben adott parancsot a tömeges megsemmisítésre. — Fel-felbukkan az a nézet, amely szerint a nácik „szelektív módon" kezelték volna a zsidókat, egyesek származása fölött szívesen hunytak szemet. Ismeretes egy történet, amely szerint Gönng ezekkel a szavakkal vette volna pártfogásába kedvenc operakarmesterét. Leo Blechet: „hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!" Mítosz-e ez csupán, vagy valóság ? — Az idézetet valóban Göringnek tulajdonítják, de a mondás valójában a századelő kedélyes bécsi antiszemitáitól származik. Nyilvánvaló. hogy Himmlernek. az SS birodalmi vezetőjének jóval nagyobb szerepe volt a zsidókérdés kezelésében. mint például bármely kúlügyémek. gazdasági szakembernek vagy akár a Luftwaffe irányítójának. Himmlert pedig nem hatotta meg, ha egy-egy zsidó ügyében protekcióért fordultak hozzá. Es ne feledjük: egy erősen központosított, egypártrendszerű országról van szó. amelyben Hitlert ilyen nagyságrendű kérdéssel nem lehetett volna megkerülni. Más kérdés, hogy. amint már említettem. 1941- ig a kitelepítést részesítették előnyben. noha már 1938-ban kiderült, hogy a nyugati demokráciák nem hajlandók befogadni a zsidókat. A totális fizikai megsemmisítés 1941- ben kezdődött. Nos, a tankönyvekben nem volt és ma sincs szó például a Szovjetunióban működő úgynevezett Einsatzgruppékról, gyilkolócsoportokról. Ahogyan nincs szó az 1940—ti-ben végrehajtott Euthanasiaprogramról sem, amely azt bizonyította: a nácik nemcsak a zsidóságtól. SZOMBATI MII-EXTRA Karsai I r->'« történésszel hcs/.c^ct Lcnf^yel András György Gyomnövények a magyar mezőn — az antiszemitizmus I _ CT
