Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-02 / 8212. szám

A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központjának 1992-es prognózisa (1.)

Új kihívások Európa és a volt Szovjetunió számára

Magyar Hírlap, 1992. február 2b.

A világpolitikában manapság semmi sem biztos, csak a bizonytalanság: a viharos változások legtöbbje váratlanul éri a politikát, felkészületlenül a társadalmakat, sokkszerűen a nemzeteket és vezetőiket. A kommunizmus bukása felértékelte ugyan a parlamentáris demokráciát, de korántsem biztos, hogy útja diadalmenet lesz. Eligazodni is nehéz a világpolitikában, prognózist készíteni még inkább az. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja (BHKK) azonban megpróbálta; tanulmány ában áttekinti a világpolitika főbb színtereit, az erőviszonyokat és azok várható alakulását, valamint azt is, mily en kihívásokkal kerülhet szembe az 1992-es évben a magy ar kül- és biztonságpolitika.

A prognózis elkészítésének kiindulópontja az 1992. elejére a nemzetközi politikában és a világkereskedelemben kialakult bizonytalansági tényezők összefoglalása. Ezek a következők:

— a Szovjetunió összeomlása;

— Közép- és Kelet-Európa kommunizmustól megszabadult országaiban politikailag még nem szilárdult meg a demokrácia, mindegyikben mély gazdasági és morális válság van;

— Az Egyesült Államokban hosszan elhúzódó a recesszió, s ez párosul azzal, hogy az ország vezető szerepét tudományos, gazdasági és politikai téren is megkérdőjelezi Japán és az egységesülő Európa.

— Jelentős változások történtek a Közel-Keleten, ahol a Szovjetunió felbomlásával nincs többé szuperha-, talmi diplomáciai-politikai védelme-1 zője, bankára és fegyverszállítója a radikális vagy kalandor hajlamú arab rendszereknek;

— Új típusú kihívások érik a békét és a biztonságot. Egyrészt a kábítószer-kereskedelem, amely behatol az országok pénzügyi rendszerébe — becslések szerint 250 milliárd dollárnyi tisztára mosandó pénzt tudnak befektetni csak Nyugat-Európában —, és financiális manővereivel feldúlja hitelpiacaikat. A másik új kihívás a tömeges méretű migráció, amely egyre elviselhetetlenebb terheket ró a célországokra, társadalmi visszahatásként pedig fokozza az idegengyűlöletet és szélesíti a szélsőséges szervezetek bázisát.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a Szovjetunió felbomlásával keletkezett posztszovjet térség továbbra is olyan súlyos problémahalmazként létezik, amely változatlanul fenyegeti szűkebb környezetét, Európát és más földrészeket. Egyelőre nem semmisítenék meg az Oroszország, Ukrajna, Belarusszia és Kazahsztán területén éllomásoztaxott.

mintegy 27 ezer nukleáris fegyverből álló stratégiai atomerőt, és nem állították le a nukleáris fegyverek gyártását sem.

Nem lenne abszolút megnyugtató megoldás, ha ezt az arzenált Oroszország területére összpontosítanák, ugyanis nincs garancia arra, hogy az orosz politika — Jelcinnel vagy nélküle — nem fordul-e kalandor irányba; nem enged-e annak a csábításnak, hogy atomzsarolással éljen a gazdasági nyomás kiegészítéseképpen vagy ahelyett. Fennáll a veszélye annak is, hogy a közép-ázsiai vagy kaukázusi utódállamok kisebb taktikai atomfegyvert juttatnak muzulmán „testvérországoknak", s nem kizárt, hogy szovjet atomtudósok szegődjenek politikailag kétes országok szolgálatiba.

Rengeteg a bizonytalanság a hadsereg körül, amely destabilizáló tényező lehet a köztársaságokon belül és egymás közötti viszonyukban is. Az alapprobléma a hadsereggel az, hogy egyelőre ez az egyetlen, ami „közös”, elfogyott viszont fölötte a politikai ellenőrző hatalom. Ez pedig óriási kihívást jelenthet a hadsereg számára, hogy önálló életet kezdjen élni, politikai szerepre vállalkozzék.

Erőteljesen destabilizálódik a posztszovjet utódállamokban a gazdaság és a belpolitika. Csökken a termelés, általános az áru, az élelem és az energia hiánya, hiperinfláció tombol. Valódi piac nincs, csak beszélnek róla, már a második vagy fekete gazdaság sem működik. Nagyfokú a politikai apátia, sok, erőtlennél erőtlenebb, súlytalan, felkészületlen párt szerveződön. A hatalmi posztokat a volt apparátus volt tagjai uralják. A köztársaságok legtöbbjében — Oroszországban és Ukrajnában is — új tekintélyelvű rendszer honosodott meg. Nem kizárható a fegyveres erők hatalomátvételi kísérlete sem helyileg, sem Moszkvában — in azzal a céllal, hogy megpróbálják helyreállítani az egységes szovjet birodalmat. Kitörhetnek polgárháborúk,