Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-02 / 8212. szám
Magyar Hírlap, 199k. február 26. S V)r kerülhet erőszakos leszámolásokra, pogromokra akár ideológiai, akár etnikai alapon. Területi követelések felmerülésére, határviszályokra is számítani lehet. Elkerülhetetlennek látszik a hatalmi harc a magát a Szovjetunió legitim örökösének nyilvánító Oroszország és Ukrajna között; a kaukázusi és közép-ázsiai köztársaságok fölötti befolyás megszerzéséért pedig Oroszország, illetve az egymással is vetélkedő két muzulmán hatalom, Irán és Törökország között A súlyos etnikai-nemzeti konfliktusok veszélye maga után vonja, hogy hatalmas belső, esetleg Nyugat felé tartó népvándorlás indulhat meg a posztszovjet térségben. Demográfus és szociológus szakemberek nagyon valószínűnek tartják, hogy a zsidók, németek és türk származásúak kivándorlása folytatódni fog — ha lesz, ahol befogadják őket. A volt Szovjetunió tehát egy sor, olyan kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen demográfiai és politikai folyamatot indukálhat, amelyek általános biztonságpolitikai veszélyt jelenthetnek Eurázsia számára. Kérdésessé válhatnak a már megkötött fegyverkorlátozási, leszerelési, kereskedelmi és államközi szerződések, elakadhat a helsinki folyamat. Kérdés az is, hogy vajon a posztszovjet térség elmerül-e saját gondjaiba és befelé fordul, vagy a cári birodalmi tradíciókhoz híven kifelé tör, s a birodalomról levált országokra nukleáris- vagy nyersanyagkészletei birtokában gazdasági nyomás gyakorlásával próbálja kiterjeszteni befolyását. Ami Európát illeti, a Szovjetunió megszűnése látszólag véget veten a földrész megosztottságának. A Varsói Szerződés felbomlása új helyzetet teremten, új kihívásokat hozott Nyugat-Európa szempontjából. A NATO kénytelen újrafogalmazni feladatát, az Európai Közösség is válaszút elé került: elmélyítse-e az összefogást vagy kitágítsa, bevonva a szovjet birodalomról levált országokat. A vita, úgy tűnik, az előbbit szorgalmazók győzelmével végződött: 1992. az előkészítés éve lesz, amikor az EK belülről nyitottabbá válik — azaz a tőke, az áru, a szolgáltatások és a munkaerő szabadon áramolhat a tizenkettek területói — kifelé viszont „minden eddiginél zártabb lesz". Szelektíven kezelik a volt VSZ-tagországokat: a visegrádi hármakkal társulási szerződést kötöttek, de a teljes jogú tagságra belátható időn belül még ők sem számíthatnak. Az EK politikai unióvá akar válni, de közben heves viták folynak arról! milyen szerepkört akar és tud betölteni. Az egyik legfogasabb kérdés, í mit kezdjenek a válságban fuldokló ■ Közép- és Kelet-Európával: az anyagi megsegítést az Egyesült Államok akarja megszervezni, de úgy, hogy a pénzt elsősorban Nyugat-Európa és Japán adja Washington nemigen képes jelentősebb pénzügyi támogatást nyújtani a térségnek. (Ennek oka egyrészt az elhúzódó recesszió, másrészt a belpolitika: 1992 elnökválasztási év az Egyesült Államokban.) Pedig Közép- és Kelet-Európa ígéretes és jelentős — négyszáz milliós — piac, amelyet öt év alatt fel lehetne „húzni”. Éppen ezért érthetetlen, hogy az Egyesült Államok, de Franciaország és Nagy-Britannia is nagyon későn „kapcsolt", mintegy átengedve a térséget Németországnak A Varsói Szerződés és a KGST megszűntével leomlottak ugyan a mesterséges válaszfalak Európa két fele között, felszínre kerültek viszont nyomban a történelmileg meghatározott törésvonalak, a fejlődésbeli szintkülönbségek, a tradicionális ellenszenvek egyfelől, másfelől a történelmi együttélés és egymásrautaltság, a közös kulturális örökség táplálta ösztönös vonzódások. Felértékelődtek a „határátlépő szubregionális együttműködési formák”, akár a visegrádi hármakra, akár a Hexagonáléra gondolunk. A felértékelődés még akkor is igaz, ha például a hármak, illetve a hatok legalább annyira a2 atlanti világ kifejezett — vagy csak sejtetett — kívánságára szerveződtek egybe, mint amennyire organikus belső igény következtében. Mindenesetre nincs egyetértés a szakértők körében azzal kapcsolatban, milyen feladatot kell ellátniuk az európai szereposztásban a hármaknak vagy a hatoknak: az-e a rendeltetésük, hogy egyfajta „egészségügyi övezetként” védőárkot vonjanak az atlanti világ keleti limesén, avagy átemelő zsilipkamraként segítsék elő Közép- és Kelet-Európa, illetve a posztszovjet államok „EK- konformmá” fejlődését és Európába integrálódását. A regionális együttműködéseknek biztonságpolitikai téren is érzékelhető a húzóhatásuk. Először is mérsékelhetik vagy leköthetik a bennük résztvevő országok történelmi konfliktus-potenciálját. Másodszor, részleges stabilizáló funkciókat tölthetnek be addig, amíg nem épül ki az új európai biztonsági rendszer. Harmadszor, a NATO-hoz fűződő kapcsolatok mind szélesebb intézményesítésével Közép- és Kelet-Európát biztonságpolitikai garanciák nélkül is az euro-atlanú térség részeként ismerték el. Negyedszer, a politikai és szakmai koordináció intézményi kereteként működhetnek olyan ügyekben, mint a menekültkérdés, a szovjet fegyverrendszerektől való egyoldalú fiiggés.összehangolt mérséklése és az emiatt keletkező esetleges félelmi reflexek ellensúlyozása. ' Ötödször, elősegíthetik az új államok szerződéses beillesztését az európai államok közösségébe szabadkereskedelmi övezet létesítésén keresztül. ( A maastrichti csúcstalálkozó után sem teljesen világos, milyen lesz az EK-n belül a védelmi és biztonságpolitikai együttműködés és mi lesz a rendeltetése a Nyugat-európai Uniónak. Kérdéses az Egyesült Államok jövőbeli európai szerepe is: csak haderejének és fegyverzetének egy részét vonja-e ki vajon a földrészről, vagy kivonul, netán kiszorul politikailag is? Az sem elhanyagolható kérdés, hogy megtalálja-e új szerepkörét a i NATO. Viszonya ugyanis mind az EK felé, mind a kívülállók tekintetében tisztázatlan. Újból meg kell határoznia illetékességi körét földrajzilag és politikailag egyaránt. Kötelezettségek helyen követeléseket szabhat meg: az együttműködés előnyeiben eszerint lépcsőzetesen és annak arányában részesedhet bárki, amilyen mértékben e kritériumoknak megfelel. Norma lehet a fegyverkorlálozási megállapodások teljesítése, a hadsereg demokratizálása és hathatós polgári ellenőrzés alá helyezése, > az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Az Észak-atlanti Együttműködési Tanács megalakításával létrejön az első intézményes kapcsolat a NATO és az EBEÉ kpzött. Utóbbi esetében »ürgető feladat eszköztárának bővítése és döntési mechanizmusának átalakítása. Már nem elegendő az egyeztetés, egyre inkább szükség lesz gazdasági nyomásgyakorlásra, katonai elrettentésre, rendhelyreállító beavatkozásra és békefenntartó tevékenységre, Mindezeknek feltétele, hogy feladják a konszenzus elvét, nehogy a renitens ország megvétózhassa a kollektív és egységes fellépést.
