Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-17 / 8223. szám

érintve, megjegyezte: „... hiba volna be nem ismerni, hogy még a szociáldemokrata szervezett munkásság körében is elég gyakran és élesen nyilatkozik meg az ellenszenv a vezető helyekre sokszor túlsá­gos szerénytelenséggel törtető zsidó clvtár­­sakkal szemben”." Az antiszemitizmusnak a munkásság soraiban való megjelenését és térhódítását bizonyltja az a tény, hogy az antiszemita jelszavakat hangoztató, korábban jelenték­telen kcresztényszocialista munkásmozga­lom a háború utolsó éveiben jelentősen megerősödött.’ A háborús vereség és az azt követő forra­dalom a kérdést tovább élezte. A frontról hazaözönlő katonák keserűen állapították meg, hogy mialatt ők életüket vásárra vit­ték a hazáért, családjuk idehaza nyomor­­gott, és gyakran kényszerült arra, hogy a helyi „zsidótól” (kocsmárostól, boltostól) uzsorakamatra vegyen fel kölcsönt. Nem csoda, ha a demokratikus kormányhoz a forradalom első napjaiban falusi pogro­mokról szóló hírek érkeztek; még rabbi is volt az áldozatok között.10 A spontán antiszemitizmus növekedése szükségsze­rűen létrehozta az antiszemitizmus kohe­rens ideológiáját és a megfelelő intézmé­nyes kereteket. A demokratikus forradalom győzelme, az MSZDP hatalomra kerülése a munkás­­mozgalomban szakadáshoz vezetett. Ehhez nagymértékben hozzájárult az Oroszország­ban győzedelmeskedett bolsevik forrada­lom, amely Magyarországra küldte a maga kádereit, hogy ezzel is elősegítse a világ­forradalom győzelmét. A politikai poron­don megjelent a Kommunisták Magyar­­országi Pártja. A KMP-t létrehozó volt oroszországi hadifoglyok és radikális szociáldemokraták között nagy számban találunk zsidókat. Elég olyan nevekre utalni, mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Pór Ernő, Korvin Ottó, Szántó Béla, Rudas László. Arányuk a KMP létezésének első időszakában - ami­kor annak tevékenysége még Budapestre korlátozódott - igen magas, eléri a 60 százalékot, vagyis magasabb, mint az MSZDP-bcn. Ez az arányszám valame­lyest csökkent, ahogy a párt kiterjesztette befolyását vidékre, elsősorban a bánya­vidékekre, bár továbbra is igen magas maradt, Éílcg a vezetők és a „második garnitúra” szintjén. Az egyszerű tagok és aktivisták között nagy számban találunk leszerelt katonákat, hadirokkantakat, mun­kanélkülieket, valamint az orosz hadifog­ságból hazatért földműveseket, napszámo­sokat. Közöttük a zsidók aránya elenyésző. A zsidóság és a kommunista mozgalom találkozásának elemzésénél nein feledkez­hetünk meg arról, hogy a kommunizmus 1918-1919-hcn a század nagy utópiájaként jelent meg a történelem színpadán. A kor­társak a világforradalmat üdvözölték benne, az „új Istent”, amely eltörli a határokat, megszünteti a nemzetek és népek közötti gyűlölködést (értelemszerűen az antisze­mitizmust is) és a Eöld lakóit egyetlen nagy családdá egyesíti. Ez az eszme lénye­gében egy új vallás volt, amely iránt különös affinitást mutatott a fiatal zsidó értelmiség ama része, amely a zsidó vallást elvetette, de a keresztény vallások egyiké­hez sem közeledett. Az új vallás kielégítette Ifjúkoruk iskoláiban beléjük táplált mes­sianizmusukat, amellett látszólag racionális eszmerendszert alkotott. Birtokában úgy érezték: nemcsak a világ minden problé­máját megoldó bölcsek kövét tartják a kezükben, de egy új, magasabb rendű moralitásnak is hordozói." Nem meglepő tehát, hogy a Tanácsköz­társaság vezető testületéiben jelentős zsidó többség mutatható ki. A Népbiztosok Tanácsa 55 tagjából 33 tekinthető zsidó­nak. Ezt a tényt a Tanácsköztársaság bukása után a propaganda alaposan ki­használta arra, hogy egyenlőségjelet tegyen a zsidók és a kommunizmus közé. Ez az egyenlőségjel több szempontból is alap­talan. Először is, a zsidó népbiztosok több mint fele nem kommunista volt, hanem szociáldemokrata (méghozzá kulcsszerepet betöltő népbiztosok, mint Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán). Másrészt a Tanácsköztársaság rendeletéi legkemé­nyebben éppen a zsidó nagytőkét sújtot­ták; mondhatni, egyetlen korábbi magyar kormány sem volt - tényleges tetteit tekintve - annyira „antiszemita”, mint a tanácskormány. A Tanácsköztársaság kom­munistáira is ráillik Bibó Istvánnak a kommunista zsidókról adott kitűnő jel­lemzése : „Ez (a Kommunista Párt - B. Gy.) ugyanis olyan politikai szervezet, amely a lehető legkisebb mértékben használható fel arra, hogy saját fegyelmén, belső tör­vényein és céljain kívül cső célok érdeké­ben komoly és széles összefüggésben hasz­nálható legyen. Lehetnek és bőven vannak a párt kisebb hatalmi helyzeteiben levők közt olyanok, akikben zsidó közösségi öntudat, zsidó összetartás és zsidó szenve­dések emléke él, s ez ügyek intézésében, emberek megítélésében, kérdések felfogá­sában szerepet is játszhat, ezek azonban kizárólag alkalmi, törékeny és bizonytalan lehetőségeket eredményeznek... A kom­munizmus pártjának olyan a fegyelme és az egész belső szerkezete, hogy egyrészt felfelé, a maga magasabb vezetése felé, másrészt lefelé, a tömegek és tömegekkel való viszony irányában erős és feszült kötöttségeken épül fel, melyeken belül a különféle pozícióknak.nincs saját támasztik és egyensúlyuk, hanem fentröl és lentről érvényesülő párterők függvényei, és azok állásfoglalásán és belső áramlatain múlik, hogy meddig tartanak.”12 Amikor 1919-ben a zsidók - a magyar történelemben először - benyomultak a köz­­igazgatásba és a politikai hatalom legbelső sáncaiba, magukra vették az amúgy Is nehéz helyzet ódiumát. A rossz közellátás csakúgy, mint a vesztes háború a „zsidók bűneként” jelent meg a köztudatban, és vált az ellenforradalmi propaganda érv­rendszerének axiómájává. A fehérterror is egyenlőségjelet tett a zsidók és a kommunis­ták közé; a különítményesek sok olyan zsidót is kivégeztek, akik semmiféle szere­pet nem játszottak a Tanácsköztársaság alatt. A Tanácsköztársaság után hosszú ideig nem volt kommunista párt Magyarorszá­gon. Csak 1925-re alakult ki az illegális csoportoknak olyan szervezete, amelyet már pártnak lehetett nevezni. Ez a párt számbelileg kicsi clitpárt volt, tagjainak számát néhány száz főben lehet megha­tározni. (Hasonló számokat találunk a Komintern;hasonlőjliclyzctbcn lévő párt­jaiban, a lengyel, jugoszláv, román, török stb. pártokban.) Tagjainak többsége Bu­dapesten tevékenykedett, de volt néhány jelentősebb szervezet vidéken is, főleg a bányászok és a kubikusok között. Az ille­gális párt tagjainak többségét fiatal és nőt­len munkások alkották. Erről az illegális hálózatról - a rendőrségi jelentések alap­ján - meglehetősen pontos ismeretekkel rendelkezünk. Tudjuk, hogy a tagságnak Budapesten mintegy 28%-a volt zsidó; vidéken az arány elenyésző. A gyakran cserélődő vezetés összetételének vizsgá­latakor arra az eredményre jutunk, hogy olt a zsidók aránya mintegy 50 százalé­­kos.,s Ennek értékelésekor figyelembe kell venni az illegális kommunista mozgalom állandó fluktuációját. A tipikusnak mond­ható illegális kommunista egy-két évig fejtett ki rendszeres pártmunkát, majd börtönbe került. Onnan kikerülve ille­gális tevékenységet általában már nem folytathatott. Ezzel a fluktuációval ma­gyarázható, hogy a néhány száz fős párt soraiban a llorthy-rendszer évei alatt néhány ezer ember fordult meg. A bíróságok a kommunista perekben szintén igyekeztek hangsúlyozni a kom­munista mozgalom „zsidó” jellegét. 1920- 1943 között kommunista tevékenységért halálos ítéletet úgyszólván kizárólag zsi­dók ellen hoztak." A zsidó kommunisták a magyarországi zsidóság leginkább asszimilált rétegeiből kerültek ki. Vallási kötődéseik természe­tesen nem voltak, sokan közülük hiva­talosan is kiléptek az Izraelita hitközség­ből. (Érdekes, hogy a hasonlóképpen ate­ista nem zsidó kommunisták nem érez­ték szükségességét annak, hogy magukat „fclckezctcn kívülinek” nyilvánítsák.) Amennyiben emigránsként külföldre kerül­tek, ahol módjukban volt eldönteni, hogy az ottani magyar kolóniához avagy a zsidó közösséghez csatlakoznak (mint pl. a Szov­jetunióban), magától értetődő természe­tességgel választották a magyarokat. Tet­ték ezt nemcsak a Magyarországból, ha­nem a Csehszlovákiából, Romániából ér­kezettek is. Egyéb vonatkozásban is szinte kínosan ügyeltek arra, nehogy bármiben Is külön­bözzenek nem zsidó clvtársalktól. A bör­tönbe kerültek nemcsak a rabbit utasí­tották el, de a zsidó segélyszervezetek cső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom