Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
História, 1992/2.szám. 39 szélütésből az következik: azok nemcsak, hogy nem rendelkeznek tömegekkel, de az antikommuista elemek „elszemtelenednek." Október 30-án reggel a helyzetet a PB-vel együtt szándékozlak megtárgyalni. Október 30-án Szuszlov és Mikojan közölték: „A politikai helyzet az országban és Budapesten nem javul, hanem rosszabbodik. Ez a következőkben fejeződik ki: a pán vezető szerveiben gyámoltalanság érződik, a pártszervezetekben a szétesés állapotában vannak. A huligán elemek elszemtelenedtek, elfoglalják a kerületi pánbizouságokat, megölik a kommunistákat. Az önkéntes munkás csapatok szervezése lassan halad. (Mikojan egyik javaslata az volt, hogy a Vörös Gárda mintájára fegyverezzék fel a munkásokat és szervezzenek munkásmilíciákat.) Az üzemek állnak. Az emberek otthon ülnek. A vasutak nem működnek, a gátlástalan egyetemista és más felkelő elemek, taktikát változtatva nagy aktivitást mutatnak... Még nincs kialakult álláspontunk a helyzetről, mennyire éles a rosszabbodás..." Megígérték, hogy kifejtik következtetéseiket. a végén pedig következett a javaslat: „Úgy véljük, hogy feltétlenül szükséges Konyev elvtárs mielőbbi Magyarországra érkezése". Milyenek voltak Mikojan és Szuszlov következtetései, csak feltételezni lehet. Küldtck-e dokumentumot. vagy a beszélgetés telefonon zajlott le - ez nem világos. Október elén elutaztak Moszkvába. Ami Konyev marsall! illeti, ekkor már kinevezték a „Forgószél" hadművelet parancsnokának (ilyen fedőnevet kapott a magyarországi beavatkozás) és november 1-én megkezdte a csapatok átcsoportosítását. az erősítések átdobását, a repülőterek bekerítését. A végső lökés: Egy iptom Ily módon október végén eldöntötték - Magyarországot „nem adni. Nagy Imrének nem hinni!" Fel kell tételezni, hogy Moszkva pozíciójára érzelmi befolyást gyakorolt a kommunistákkal, államvédelmisekkel való leszámolás, a rendszer sok hívének a szomszédos országokba menekülése és a budapesti városi pártbizottság eleste. Szerepe volt természetesen a moszkvai álláspont kialakulásában a biztonsági meggondolásból Moszkvába vitt volt magyar vezetők csoportja részéről érkező nyomásnak is. Gerő. Révai. Hegedűs részt vettek a jövendő Kádár-kormány dokumentum terveinek kidolgozásában. De a szövegben szereplő Rákosi-Gerő klikk kifejezés Kádár személyes követelésére kerüli bele. Ami Rákosit illeti, reménykedett a visszatérésben, később megemlíti ezt a tervét a Hruscsovnak írt leveleiben. A Szovjetunió határozott cselekvéséhez a végső lökést Izrael, Anglia és Franciaország Egyiptom elleni 1956. október 28-án kezdődött hármas agressziója adta. A nyugati hatalmak kezét megkötötte a közel-keleti helyzet, az USA és a nyugateurópai országok propagandája nem titkolta öröméi Magyarországnak a Varsói Szerződésből történt kilépése kapcsán, ebből Moszkvában azt a következtetést vonták le, hogy ki kell használni a kedvező szituációt, véget kell vetni az események nem kívánatos kifejlődésének, nem szabad megengedni a Szovjetunió biztonságának veszélyeztetését. Ilyen összefüggésben az összes többi elgondolást elvetették. A jugoszláv „vonal” A szovjet vezetés magatartására hatott a jugoszláv szindróma is. A két ország kapcsolatát helyreállították, de a viták a szocializmus kanonizált szovjet modellje és a jugoszláv út körül folytatódtak. A jugoszláv vezetés nyugtalanságot érzett a magyarországi helyzet kapcsán, a vérontás folytatódása esetén kész volt az. önálló lépésekre, beleértve a katonai tevékenységet is. Tito nem titkolta Nagy Imre iránti szimpátiáját. A jugoszlávoknak megvolt a kapcsolatuk Losonczy Gézával is, aki kérte a közvetítésüket a Szovjetunióval való konfliktusban. November 2-án Hruscsov és Malenkov inkognitóban Titonál voltak Brionin a magyar helyzet megvitatása és a szovjet tervek egyeztetése végett. Kádár Jánosi illetően egyetértésre jutottak. Korábban létrejött a találkozó a többi szocialista ország vezetőivel. A kínaiak bizonyos ideig vonakodtak, feltételezve, hogy még egy kicsit várni kell. úgymond, nem olyan sok vér folyt cl. de azután Liu Sao-esi Mao Ce-tung nevében közölte a katonai akcióba való beleegyezést. A románok felajánlották saját csapataikat, de Hruscsovnak volt elég esze. hogy visszautasíta. El szerette volna kerülni a magyarok és románok közötti konfliktust. A nyugati diplomaták Moszkvában észrevették Hruscsov távollétét, de kérdéseikre Buleanyin azt felelte, hogy otthon van. A magyarországi események első stádiumában október 23-30. között öt szovjet hadosztály vett részt, a „Forgószél" hadműveletben már két, 9 hadosztályból és egy (három hadosztályból álló, Magyarországon tartózkodó) önálló (székesfehérvári) hadtestből összeállított hadsereg vett részt. Légi desszant egységeket is átdoblak. November 4-én hajnalban a csapatok Konyev parancsára hozzákezdtek a fő feladat - „segíteni megtörni a lázadók ellenállását Budapesten, visszaállítani a törvényes hatalmat és a rendet az országban" - végrehajtásához. Lascsenko altábornagy önálló hadteste lépett először működésbe. Természetesen ezek a cselekmények a Kádár-kormány kérésével lettek igazolva. Erről volt szó az SZKP KB november 3-i, a területi pártbizottságoknak és a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai Központi Bizottságainak küldött táviratában. Novemberben Magyarország területén összesen körülbelül 60 ezer katona és tiszt volt. Megbízhatatlanságukra való tekintettel elhatározták a magyar hadsereg egységeinek lefegyverzéséi. A magyar alegységek ritka kivételtől eltekintve nem tanúsítottak szervezett ellenállást. De Budapesten a felkelőkkel vívott csatákban kitűntek keménységükkel. A szovjet dokumentumokban felsorolt magyar adatok szerint a harcokban meghalt körülbelül 4 ezer magyar. Az ellenállást 7-10 nap alatt megtörték. A „győzelem” ára a szovjet fél számára nem volt kevés — a harcokban 669 szovjet katona és tiszt esett el. 1450 volt a sebesült és 51 ember nyomtalanul eltűnt. Ilyen véres volt a végeredménve a birodalmi politikának emberéletekben. Megkezdődtek a letartóztatások. Malétcr Pált november 4-én éjjeli fél kettőkor a Malinyin hadscregtábornokkal való tárgyalás alatt fogták cl. November 15-re a szovjet államvédelmi szervek 1326 főt tartóztattak le és adtak át a magyar Belügyminisztériumnak. Azután jöttek a bírósági perek (Kádár János l9S5-ber. az: mondta Gorbaesovnak. hogy amikor a halálra ítéltek szama elérte a népi demokratikus rendszer hívei közül kikerül; áldozatok számát, azt kérte a bírósági szervektől és a Belügyminisztériumtól, hogy álljanak meg. Igaz volt-e ez és mennyire volt ez hatásssal, most nehéz megítélni.) Ami országunkat illeti, az 1956-os fegyveres intervenció negatívan hatott a Szovjetunió belső fejlődésére, megl'agyasztotta a XX. kongresszus utáni olvadást, egy időre megállította a dcsztaünizációt. 1956 birodalmi gondolkodásának logikáját majdnem százszázalékban megismételte a szovjet vezetés 1968-ban a „prágai tavasz” idején. Talán az egyetlen tanulság, amiből az 1956-os magyar eseményekben szintén résztvevő Brezsnyev okult, a szocialista országok vezetőinek 1968. augusztus lS-i zárt ülésén elejtett frázisában van: a csapatoknak katonai feladatot kell teljesíteni. És nem azt keli tenniük, amit Magyarországon tettek, hogy ui. összeszedjük a letartóztatottakat és nem fogjuk tudni, mit csináljunk velük - lelőjük őket vagy megkegyelmezzünk nekik. A csehszlovák „hadjárat” ismét elzárta az oxigént a szovjetunióbeli reform számára, társadalmunkat pangáshoz vezette. V. MUSZATOV Oroszország
