Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
forint feleltei bruttó keresetet a jövendő munkahelyen. Bár a munkanélküliek az inflációhoz igazították a kívánt keresetet, és így az magasabb, mint a munkanélküliség előtti kereset volt, mindazonáltal még mindig csak igen szerény anyagi igények fogalmazódnak meg a munkanélküliek részéről. A túlzottan magas kereseti igények tehát nem szabhatnak korlátot az elhelyezkedésben. A városiak kereseti elvárásai magasabbak, mint a vidékieké, és relatíve magasak a kereseti igények az idegenforgalmi jellegű településeken is. Még ezekben az esetekben sem olyan magasak azonban, hogy irreális voltuk megakadályozná az újbóli elhelyezkedést. A munkahely megtalálásában legfőképp a munkaközvetítő irodákban bíznak az álláskeresők (55,7%-uk jelölte meg ezeket az állásmegtalálás eszközeként), de sokan bíznak személyes kapcsolataikban is (51,9%) és abban, hogy az újsághirdetések alapján találnak újra állást (42,6%). Az egyes munkacrőpiaci szegmensek lényegesen eltérő sajátosságait jelzi azonban az, hogy az állás megtalálásához igénybe venni kívánt eszközök az egyes almintákban lényegesen eltérőek. Az új állás megtalálásában Igénybe kívánja venni... (a megkérdezettek százalékában) Telepit lés Ismerősöket Újsághirdetést Munkaközvetítő irodát , 48,5 50,7 40,3 II. 54,1 63,2 79,5 111. 47,7 43,1 70,6 IV. 30,3 27,3 75,8 V. 57,t 33,7 40,5 VI. 54,8 16,4 38,4 VII. 60,0 20,0 40,0 A kistelepüléseken lakók márcsak földrajzi okokból is kevésbé hagyatkozhatnak a lakóhelyükön kívül cső munkaközvetítő irodákra, így viszonylag jobban bíznak a személyes ismercitségcken alapuló álláshoz jutás lehetőségében. Budapest esetében viszont azt tapasztaltuk, hogy a munkát vállalni szándékozóknak az előnyös munkaerőpiac! keresleti viszonyok közölt kevésbé van szükségük a munkaközvetítők segítségére, hiszen önállóan is tudnak állást találni. A munkanélküliség időtartamának a növekedésével párhuzamosan a tartós munkanélküliek is egyre kevésbé hagyatkoznak a munkaközvetítő irodák állásajánlataira, megpróbálnak a személyes ismeretségeken és az újsághirdetések böngészésén keresztül munkahelyhez jutni. Az állástalanok egy része úgy kíván véget vetni a munkanélküliségnek, hogy önálló vállalkozó próbál lenni. A vállalkozást kezdeni akarók aránya Miskolcon és Pécsett (15,7%), Budapesten (13,9%) és a Battonya és Lenti alkotta almintáhan (11,2%) a legmagasabb. A vállalkozásba kezdeni akarok aránya n kis településeken a legalacsonyabb (5,5% és 6,1 % közötti). Az elemzések során úgy találtuk, hogy összességében a munkanélküliek maximum 9"/„-a kíván 1991-ben Magyarországon vállalkozólenni. (A vállalkozási esélyek ntéré- [ sekor használt index a következő négy változóból készült: a munkanélkülivé válás módja, a munkanélküliség időtartama, a szakképzettség és az egészségi állapot.) Ennek a 9%-nak mintegy 27- )0%-a esc- j tében van komoly és 6U-64%-a esetében kisebb-nagyobb remény arra, hogy bele is kezdjenek a vállalkozásba és meg is álljanak vállalkozókként a lábukon. Mindazonáltal 1991 végén a legjobb esetben az összes munkanélkülinek várhatóan mintcgy 8%-a leltet képes arra, hogy hosszéi távon is sikeres vállalkozó legyen. Ezek a vállalkozók elsősorban a jelentős piaccal rendelkező nagyvárosi és idegenjorgalmi régiókban élő 40 év alatti, kvalifikált munkanélküliek közül kerülnek ki, és főleg szolgáltató tevékenységek végzését tervezik. Az olyan kistelepülések, amelyek nem idcgcnforgalmilag frekventált régiók vagy nagyvárosok piacai közelében vannak, és ahol a munkanélküliek gyakran 40 évnél idősebbek és az állagnál alacsonyabban kvalifikáltak, sem nem mutatnak komoly vállalkozó kedvet a munkanélküliek között, sem pedig nem látszik garancia arra, hogy a létrejövő, a jóvátétel és a privatizáció nyomán megnyíló, elsődlegesen mezőgazdasági vállalkozások nagyobb arányban oldanák meg az éppen ezeken a településeken legnyomasztóbh munkanélküliségi problémát. A munkanélküliek túlnyomó többsége számára az alkalmazotti státusz kínálkozik a munkanélküliségi helyzettől való szabadulásra. Ezért tanulságos annak közelebbi megvizsgálása, hogy az alábbiakban felsorolt szempontok közül - igennel vagy nemmel válaszolva - a munkanélküliek melyiket milyen százalékban tartották fontosnak a jövendő munkahellyel kapcsolatban. Fontos Nem fontos Megfelelő fÍ7Ctés 89,0 11,0 lliztos munkahely 55,3 44,7 Ne legyen nehéz fizikai tminkn 14,6 85,4 Ne kelljen egy óránál többet utazni 21,3 78,7 Ne legyen veszélyes a munlm 8,6 91,4 I -egyen jó munkahelyi légkör 43,2 56,8 I -egyen érdekes a munka 18,1 81,9 I egyen fontos a munka a* társadalomnak 8,5 91,5 Teleljen meg a munka a képzettségemnek 27,5 72,5 Kegyen kötetlen a munkaidő 14,4 85,6 Kitűnik, hogy a fizetés a legfontosabb a jövendő munkahely megítélésében, mcszszc ez után következik a munkahely biztonsága (stabilitása) és a munkahelyi légkör szempontja. Olyan kvalitatív tényezők, mint a munka társadalmi fontossága, vagy az, hogy a munka ne legyen veszélyes, viszont csak elhanyagolható szempontok a munkanélküliek szemében a jövendő munkahely kiválasztásakor. A munkacrőpiaci szegmensek eltéréseivel kapcsolatban most legyen elég arra felhívni a figyelmet, hogy Záhonyban a válaszolók 3%-a szeretné, ha nem lenne a jövendő munka nehéz fizikai munka, ugyanakkor ez az arány a nagyvárosokban cs a I lort-Tiszaalpár mintában ennek több mint hatszorosa (18,7-19,7%). Szintén kiugróak az eltérések a munka nehézségével kapcsolatos igényekben: a záhonyi mintában ez senki számára nem fontos szempont, alig szempont a falvakban, de viszonylag sokan említik a városokban (9,5-11%). A munkától csak a nagy és a közepes méretű városokban élők várják cl, hogy érdekes legyen (19,9-26,9%), a képzettségi kritérium Záhonyban 42,2%-han van említve, Hort és Tiszaalpár esetében ez az arány viszont csak 6,9%. Végezetül még egy dolog az újraclhclyczkedési szándékot illetően:a munkanélküliek 24%-a utasított cl valamilyen állásajánlatot. (Az elutasítás Budapesten a leggyakoribb, 35,6%.) Az elutasítás okaként leggyakrabban a felkínált alacsony fizetést (54,8%) és a nem a képzettségüknek megfelelő munkát (15,4%) említették a megkérdezettek. összegzócn az a benyomásunk a globális elemzés nyomán, hogy a munkanélküliek túlnyomó többsége munkavállalóként vagy (kisebb arányban) vállalkozóként újra ne akar lépni a munkaerőpiacra és a jövendő munkavégzést illető elvárásaik reálisan visszafogottak. A munkahclykcrcslct szándék és elvárás oldaláról tehát nem látszik akadálya a munkavállalásnak. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy az újraelhclyezkedés reális lehetőség, hiszen ezt a munkaerő iránti kereslet mennyiségi, szerkezeti és minőségi jellemzői is befolyásolják. HOGYAN fi.UK MFC, A7 HMttp.RF.K A MUNKANfil.KÜI.ISl-ORT? Mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, hogy milyen a munkanélküliek átlalános önmegítélése és közérzete. Mennyiben tér ez el a nem munkanélküliekétől ? Az alábbi kijelentésekkel egyetértek aránya Dolgozók MimimnélkOtick Mindennap sokféle emberrel találkozom Fgész nap van valami elfoglalt-61,2 50,6 ságom Ró,5 60,1 Amit én csinálok, az a társadalom egészére nézve hasznos A társadalom, az emberek álta-76,1 32,6 Iában megbecsülik az olyanokat, mint én vagyok Majdnem mindennap vannak 50,2 28,4 rendszeres tennivalóim 81,0 66,1 Egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliek kevésbé tartják magukat a társadalom hasznos tagjainak és kevésbé Is érzik magukat megbecsültnek, mint a dől-
