Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Magyar Nemzet, 1992.febr.29. 4°. valóban kötelesség. De azt nehezen hiszem, hogy a sajtónak egyetlen dolga szidni a kor­mányt, a kormánynak pedig, mint a bokszolók­­nál a zsáknak, ezt jól kell tűrnie, és erre alig szabad reagálnia. Folklorizálódott gyűlölet-Kö:bevet\’e kérdeznék valamit. Fel tudná-e idézni azt a személyére vonatkozó megjegyzést, kitételt, ami legjobban megbántotta?- Nem vagyok sértődékeny. Ha sértődé­­keny lennék, akkor már nagyon meg lennék sértődve. Tulajdonképpen már számomra mindez majdnem szublimálódott és folklorizá­lódott. Meglehetős érdektelenséggel olvasom a hazugságokat, egyes újságokban meglepnek a korrekt írások, aggódom a szerzőikért...- Nem hazugságokra gondolok, hanem a személyét érintő dolgokra. Mi a véleménye a homéri, sztereotip jelzőkről, hogy ön jobbolda­li, szociálisan érzéketlen, gőgös?- Akik ismernek, tudják, hogy egyáltalán nem vagyok gőgös. Egyébként Pándi (Kardos) Pál, sokak kedvence, a tűnt idők ismert iroda­lomtörténésze és újságírója, lihegő marxista már 1951-ben egy ilyen megjegyzést tett rám, amire azt válaszoltam, hogy a gőgösség csak magatartás az emberi hülyeséggel szemben. Nagyon megsértődött. Amit néhányan gőgös­ségnek vélnek, az egyszerűen tartózkodás. Ezt mindenki tudja, aki valaha a környezetemben ( élt, aki együn dolgozott velem. Másképp aligha ragaszkodtak volna hozzám a tanítványaim, munkatársaim vagy bárki, aki közelebbről megismert. Amit a szociális érzéketlenségről mondanak, a legkevésbé sem igaz, mert ponto­san a szociális kérdésekkel szemben voltam mindig a legérzékenyebb, akár egyes emberek­ről, akár az egész társadalomról van szó. Aján­lom figyelmébe a... de ezt nem is folytatom. Szóval valaha vicceket gyártottak a kávéház­ban, most valahol, nem kávéházban, kitalálják ezeket a szlogeneket, és nyűvik, sulykolják, is­mételgetik. Kinek ki a barátja- Ilyen szlogen szól kormányba került bará­tairól is...- Ha hozzám hasonló helyzetbe kerül, bár­ki olyan embereket vesz, gyűjt maga köré, akikben megbízik. Évtizedes politikai vagy más küzdelmei révén kötődnek hozzá emberek. Főleg bizalomról van szó, nem barátságról. A világon mindenütt így van. Bármelyik kor­mánynál. És mi más a Fidesz vezérkara, mint egy baráti kör, és ott ezt erényként hirdetik, mi más az SZDSZ úgynevezett kemény magja, mint egykori baráti kör? Talán ha kormányra kerültek volna, vagy kormányra kerülnek vala­mikor a Fidesz vagy bárki, akkor a barátokat elfelejtik és a másik oldalról toboroznak? Az len volna a kötelességem, hogy az SZDSZ ba­ráti körét vegyem be a kormány ba, vagy a Fide­­szét? Vagy az MSZP baráti társaságát? Ezt nem tudom. Ez természetesen nem komoly dolog, ez csak egy a sok fogás közül, amellyel az el­lenzék és a sajtó egy része él...- Engem nem is annyira a politikusi véle­mény érdekel, mint inkább az emberi érzékeny­ség. A Demokratikus Charta egyik alapítója önt úgy ábrázolta egyik „ irodalmi” publicisztiká­jában, mint vérszívó öreg rókát, aki dalolásra biztatja a Fideszt, hogy az ejtse ki a szájából a: SZDSZ sajtját. Ez a szép ezópusiság milyen ér­zést vált ki önből?- Semmilyet. A túlcsorduló gyűlölet - szó ciológiai értelemben - az elmekórtani esetei közé tartozik. Sajnos Magyarországon a politi­kában valami olyan elemi gyűlölet van, olyan gyűlöletet sikerült itt kialakítani és polarizálni, ami a normális ember számára elviselhetetlen lenne, ha nem burkolózna elutasító közönybe.- Ez keserű része volt ennek a beszélgetés­nek. Most arra kérem, beszéljen liberális, de­mokrata, hazafias elkötelezettségének hagyo­mányairól.- Nem akarok ilyen kérdésekről szólni. Ez egyszerű evidencia. Aki nálam a hazafiságot, a demokráciához, a szabadsághoz, a jogállami­sághoz, piacgazdasághoz való elkötelezettsé­get, ezeket az alapvető kérdéseket megkérdője­lezi vagy egyáltalán ezt úgy veti fel, hogy ne­kem erTŐl szólni kell, annak nincs mit monda­nom. Nem hiszem, hogy az egész múltbeli pá­lyafutásom és magatartásom, és a közelmúlt időszakában szélesebb körben megismert ma­gatartásom után nekem erről egyáltalán beszél­nem kellene. Nyugodtan állítom és mondha­tom, hogy a sors kegyeltjének tartom magamat, mert megkímélt attól, hogy a politikai nézetei­men gyermekkorom óta bármiben változtassak. Kristóf Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom