Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-18 / 8204. szám

Pesti Hírlap, 1992.febr.12. 21 GERGÁTZ ELEMÉR MINISZTER A MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJÉRŐL Gazdálkodni tudni kell rAkos József — Miként zárta az 1991-es esztendőt a magyar mezőgaz­dasági — kérdeztem beveze­tőként Gergátz Elemér mi­nisztertől, aki a rendszervál­tás óta immár a második eb­ben a funkcióban. —Az eredményesség meg­ítélése elég kétes. Ha az össz­teljesítményt nézzük, akkor a termelési volumen egyszáza­lékos növekedése kellemes meglepetés, hiszen az ipar et­től jelentősebb mértékben esett vissza. Ezzel párhuza­­mosan a nemzetgazdaság asztalát az igényeknek meg­felelően láttuk el. Megtermel­tük a szükséges élelmiszert, ilyen minőségi és mennyiségi választék egyetlen valamiko­ri szocialista országban sem volt. Az export az első félév­ben még szinte kétségbeesés­re adott okot, hiszen jelentős felvásárlóink, mint az NDK és a Szovjetunió szűntek meg. Erőteljes gazdasági diplomá­cia kellett ahhoz, hogy az ag­rárexport csúcsteljesítményt — közélíjmllliárddöllárt-2-éijen el. “ • • APADÓ PÉNZTÁRCÁK —A belpiaci valóság viszont a kereslet erőteljes visszaesését jelzi. — Ez is érzékenyen érin­tette a hazai mezőgazdasá­got, annak ellenére, hogy nőtt a kivitel. Tény, hogy a fo­gyasztói árak emelkedése mi­att csökkent a vásárlókedv, azonban nekünk ez ügyben nincs semmiféle lelkiismeret­­furdalásunk. Huszonnégy százalékos volt a fogyasztói áremelkedés az élelmiszerek­nél, miközben a nemzetgaz­dasági szint harminchat szá­zalékos. — Ez ügyben néhányon c fogyasztói szokások változá­sát hozzák fel indokként. — Nem a szokások, a fo­gyasztói pénztárcák változ­tak meg. Az iparcikkek, szol­gáltatások ára olyan mérték­ben emelkedett, hogy a lakos­ság bizonyos rétegeinek nem Jut minőségi élelmiszerre,, A mezőgazdasági termelői árak fél százalékkal csökkentek — erről Bokán hajlamosak meg­­, feledkezni —, miközben min­den költség nőtt. Nem köny­velt el egyetlen gazdaság sem extraprofitot. Vegyük csak a — mostanában nem túl hízel­gő stílusban emlegetett — tej­gazdaságokat. Az egész évi nyereségük — országos szin­ten — nem érte el a nyolcszáz millió forintot. VÁLTOZÓ GAZDASÁGOK — Az idén nyolcvanhárom ál­lami gazdaságot vontak kor­mányzati felügyelet alá. Mek­kora hányaduk marad állami tulajdonban, s milyen mérték­ben részesednek majd a teljes mezőgazdasági termelésből ? — A privatizáció a teljes agrárstruktúra átalakításá­ban kevésbé fontos. Lényege­sebb a szövetkezetek átalaku­lása. Teljesen mások lesznek, s nagyságrendben is komo­lyabb erőt képviselnek, ók súlyosabb anyagi gondokkal is küzdenek, hiszen közel harmaduk lesz veszteséges. Az állami gazdaságok privati­zálását éppen emiatt körülte­kintőbben kell végrehajtani. Nem szeretnénk megengedni az állami vagyon elherdálá­sát, a gazdálkodás változásá­nak lassítását, de túlzott gyorsítását sem. Az állam kö­zel húsz gazdaságban szeret­né megtartani a majoritást, vagyis a többségi tulajdon­­arányt. A maradék többségé­ben jelentős állami részarány lenne, míg lesz olyan is, ame­lyet fel kell számolni. Rész­ben azért, mert nincs pénz a további támogatásra, rész­ben, mert hosszú ideje veszte­ségesen működnek, s remény sincs a felemelkedésre. Csök­kenni fog az állami gazdasá­gokban művelt földterület is, hiszen a kárpótlási törvény rendelkezései alapján innen is kell földalapot biztosítani. Magsmi abban bízom, hogy az ‘bgykori** ’éllámi ü gazdaságok földjén megjelennek m^jd azok az agrárszakemberek, akik tulajdonosokként — et-’ tői a szemlélettől vezetve — ■ akarnak gazdálkodni. —' Az állami gazdaságok vezetői viszont arra panasz­kodnak, hogy nem jutnak megfelelő információhoz sem a belföldi, die ami ettől lénye­gesebb, a külső piaci lehetősé­gekről. Az idei őszön például jelentős veszteséget „sikerült termelni“ az almatermelők­nek, akik — állítólag — nem tudtak arról, hogy Nyugat- Európában elfagyott a termés zöme. VÉGE A KÉZIVEZÉRLÉSNEK — Én is hallottam hírét en­nek. Olyannyira, hogy az őszi, Nyíregyházára kihelyezett kormányülés előtt demonst­rációra készültek az almater­melők. Megkértem valakit: nézzen utána, hogy milyen korúak azok a gyümölcsfák, amelyeket az útra akarnak fektetni. Ha fiatal csemeték, akkor minden bizonnyal iga­zuk van a gazdáknak. Nem ilyenek voltak, hanem alig termő idős fák, emiatt azt üzentem a demonstrációra készülőknek, hogy nagyon helyesen húzkodták ki a régi fákat. Alig terem rajtuk már gyümölcs, ideje, hogy meg­újítsák az állományt. Az in­formációhiányról pedig csak annyit: tudomásul kell venni, hogy nem fogjuk senki kezét sem. Aki termel és el is akar adni, az igenis legyen tisztá­ban a piaci körülményekkel. Mindegy, hogy bel-, vagy kül­földön, de ismerni kell az álla­potokat. Tudomásul kell ven­ni, hogy vége a kézivezérlés­nek. Gazdálkodni tudni kell, s nem kell áthárítani a felelős­séget a minisztériumra. Gyermekkoromból még em­lékszem azokra a gazdákra, akik azt lesték, hogy a szom­széd milyen szerszámmal in­dul el otthonról, s ők is ehhez igazodtak. Soha nem vitték semmire. Mindenkinek ma­gának kell kitalálni a legjobb termelési, értékesítési módo­kat. Egyébként jeleztük az al­matermelőknek a várható piaci lehetőségeket. Az őszi árak még belföldön is jóval kedvezőbbek voltak, mint az előző évben, ám erről sokan hajlamosak megfeledkezni. MUNKANÉLKÜLIEK HOLNAPJA — Az állami gazdaságok jő része a privatizációs .cso­magba“ kerül, átalakulnak a i téeszek. Ezek miatt jelentős

Next

/
Oldalképek
Tartalom