Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-05 / 8148. szám

MH-tudósitás_____________________ Több személyszállító helikopter landolt tegnap délelőtt Barcs egyik focipályáján, miközben a levegőben harci helikopterek köröztek. Az egyik gépből Antall József minisz­terelnök szállt ki, aki személyesen kívánta megnyugtatni a polgárokat •es megszemlélni a vasárnap esti légi­­incidens okozta károkat. A gépkocsi­konvoj azonnal a bombakazetta be­csapódásának színhelyére hajtott, ahol a sérült házak utcára tóduló la­kóinak, a miniszterelnökkel együtt érkező politikusok, magas rangú ka­tonatisztek és újságírók gyűrűjében folytatott kemény hangú párbeszédet Antall József, Für Lajos honvédelmi miniszter, Rudi Sova, Jugoszlávia magyarországi nagykövete és a tár­saságában lévő Jusuf Banjica katonai attasé. Elismeri-e a nagykövet úr, hogy Jugoszlávia területéről érkező jármű dobta le a robbanószerkezetet? — kérdezte a miniszterelnök. A kö­vet erre igent mondott, ám hozzátet­te, tisztázásra szorul, hogy a jugo­szláv néphadsereg gépéről van-e szó. A katonai attasé pedig közölte, ér­deklődésére otthonról olyan infor­mációt kapott, hogy a jugoszláv nép­hadsereg hadfelszerelése között olyan svéd származású eszköz nincs, mint amilyet Barcson találtak. Kö­zölte, elsődleges érdekük, hogy mi­hamarabb kiderüljön az igazság, s ezért készek azonnali szakértői vizs­gálatokra, akár kétoldalúakra, akár nemzetköziekre is. Mindenképpen elfogadják majd az eredményt. Ezután a miniszterelnök azt kér­dezte meg, van-e olyan utasítása a jugoszláv néphadseregnek, hogy a határtól bizonyos távolságra ne foly­tasson hadműveleteket. Az attasé ki­térő választ adott. Antall József ki je­lentette, hogy amennyiben 19 légiér­és határsértés után el akarják kerülni a provokáció látszatát, és szeretnék jószándékukat bizonyítani, akkor feltétlenül elvárja Magyarország, l\ogy határainktól bizonyos távolság­ra ne folytassanak hadműveleteket. Antall: Barcs ne féljen! Az attasé közbevetette, hogy ed­dig egyetlen légtérsértést sem hite­lesített a jugoszláv hadsereg. Amit igazoltnak látnak, azért nyilváno­san bocsánatot kémek majd, de ad­dig nem tudják elfogadni ezt a szá­mot. A nagykövet azt bizonygatta, hogy elég bajuk van otthon, így el­sődleges érdekük szomszédaikkal jó viszonyban élni és kerülni min­denféle provokációt. A miniszterelnök szerint a bere­pülések tényét miharabb el kellene ismernie a jugoszláv félnek, és az elnézéskérés mellett — ami egyéb­ként nem elég — konkrét preven­­j«*y intézkedéseket kell tenniük, kü­lönben elkerülhetetlen lesz hasonló tragikus esetek előfordulása. Hoz­zátette még, hogy ha Jugoszlávia és a jugoszláv néphadsereg nem­zetközi jogi alanyiságát változatla­nul fenntartja, akkor mindenkép­pen őket terheli a felelősség bármi­lyen onnan érkező incidens miatt. Ugyanez vonatkozik a határ mel­lett telepített olyan aknákra is, amelyek robbanási hatóköre Ma­gyarországot is veszélyezteti. E te­lepítések ugyancsak elfogadhatat­lanok számunkra. A megyei rendőr-főkapitányság munkatársaiból, a honvédség és a határőrség szakembereiből alakult szemlebizottság vezetői részletes jelentést adlak a vasárnap esti ese­ményekről és az azóta folytatott te­vékenységükről a vendégeknek. A barcsi rendőrkapitányság épületé­ben bemutatták a tárgyi bizonyíté­kokat is. A beszámolóból kiderült, kedden délutánra fejeződött be a robbanási terület mentesítése, és addigra kijavították a házakban ke­letkezett károkat is. A végső meg­állapítások szerint 2-300 közötti robbanás történhetett, és összesen 15 fel nem robbant szerkezetet ta­láltak. Sikerült felkutatni a két bombakazetta több darabját is. A vizsgálat minden mozzanatát do­kumentálták, és videófelvételek is készültek. Egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy a bombakazettát magyar területen, akarattal oldot­ták ki. Az itt elmondott rövid beszédé­ben Antall József kijelentette, hogy Magyarország mindeddig rendkí­vül visszafogottan viselkedett, de azt semmiképpen nem tolerálhatja, hogy a Jugoszlávia területén folyó harcok átterjedjenek hazánkra. A történtekért minden felelősség a ju­goszláv felet terheli, ám ez nem érinti azt, hogy Magyarország jó­szomszédi viszonyban akar élni Ju­goszlávia valamennyi köztársa­ságával és nemzetével. Külön ag­godalom hazánk számára, hogy a Jugoszlávia területén élő magyar kisebbség akaratán kívül belekeve­redik a délszláv népek belső konf­liktusába. Mindent megtett a kor­mányzat annak érdekében, hogy e kérdéseket nemzetközi módon ke­zelje, tájékoztatta mind az ENSZ Biztonsági Tanácsát, mind az Eu­rópai Közösség országait a történ­tekről. Felajánlották azt is, hogy a határ mentén nemzetközi figyelő­­szolgálat épüljön ki. A miniszterel­nök kérte az illetékeseket, hogy nyugtassák meg a lakosságot, a barcsiaknak pedig azt üzente: ne féljenek! Ezután a küldöttség Drávatamá­­siba indult, ahol határőrkatonákkal váltott néhány szót a miniszterel­nök. A magyar kormányfő tréfásan invitálta a jugoszláv diplomatát a Dráva határfolyó partjához: „Jöj­jön, követ úr, lőjenek le együtt bennünket!” A küldöttség a kora délutáni órákban visszaindult Budapestre, ugyanis Antall Józsefnek a NATO európai haderőinek főparancsnoká­val kellett találkoznia. • L. László János o Magyar Hírlap, 1991.okt.31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom