Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-04 / 8147. szám

Pesti Hírlap, 1991.okt.29.

praktikus szempontból számunkra talán még ezek is jobbak voltak, mert legalább tudtuk róluk, hogy kicsodák. Am jönnek az új csodacsinálók, a szerencselovagok, a volt pufajkás ezredesek, akik ma lutri kft.-t alapítanak, s engem, a véletlenül életben maradtat, a véletlenül nem köböl lévő szobrot a múzeum pincéjébe próbálnak letuszkolni. Hát nem. Ezt nem hagyom. Kérdezted, hogy érzem magam. Mégegyszer mondom: mint társadalmi lény rosszul, mint egyén szuper jól, mert ezek életben tartanak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elpuhuljak, hogy fejemen, s fenekem alatt babérokkal elpihenjek, mert pimasz verebek csipkedik a

babért. Közéjük kell csapnom, s ez fiatalon tart, muszáj Herkulesnek lennem.

— Bevallom, felkavart) szavaid megnyugtatnak. Én is gyakran elbizonytalanodom, amikor nap mint nap azt kell olvasnom, hogy Magyarországon diktatúra van, diktatúrát gyakorol a demokratikusan választott kormány.

— Nézd, énbennem nincs bosszúvágy' Mert tudom, mi az eredménye. Háromszáztizenkét napon át vártam, hogy akasztani vigyenek Volt bennük annyi szadizmus, hogy a halálos zárkát az akasztófák fölött jelölték ki. Ott tartottak minket fogva, ahonnan hallhattuk legszeretettebb bajtársaink — ne félj ettől a szótól, írd csak le —, legszeretettebb bajtársaink utolsó kiáltásait, utolsó sóhajtásait, és hörgéseit is. Engem béklyóztak mint egy állatot, vagy még jobban, mert nem a két lábamat bilincselték össze, hanem a jobb csuklómat szorosan a bal lábamhoz, hogy csak görnyedten tudjak menni. En tehát tudom, mi a diktatúra, mi a bosszú, s nem engedem, hogy lelkemben fölébredjen ez az érzés. Na de: és itt most nyugodtan írd oda zárójelben, hogy ordítok, mert ordítani fogok. Zárójel bezárva: Nem túróm! Érted?!

ZSÍROS KENYÉRHEZ ZSÍROS KENYERET

Nem tűröm tovább, hogy ezek a vértól csöpögő ,hat napos kutyakölök tekintetű, szennyes emberek engem, akit a hóhér tenyere márkásított, tovább üldözzenek. Hogy a rendszerváltás után, amikor azt hiszem, vége a megaláztatásoknak, kiderül, hogy most jön a java. Mert ezek nemcsak engem rúgatbattak ki a munkahelyemről, de még a páromat is. Hogy míg ók Mercedeseken, vagyonátmentett pénzekből kreált kft.-k igazgatóiként, elvtársból úrrá átvedlettekként élik világukat, addig nekem nincs pénzem benzinre, hogy lemenjek például Tiszaszederkénvbe vág}' máshova, ahol pedig fontos politikai ügyek miatt várnak. Zsíros kenve' Tét eszünk zsíros kenyérhez 1989 óta, azóta, hog}' erkölcsileg megdicsóültem... Tudod. nekem kellett volna még egy-két év a rendes nyugdíjhoz, mert a börtön-éveimet nem számolják be. S akkor jön a Pénzügyminisztérium volt párttitkára, és a szekrénybe akaszt, mint eg}' régi kabátot, miközben ó a pufajkát szmokingra cseréli?

— Szeretted a Sport foga- I dúst?

— Büszke voltam rá. Mert egy rossz brossúrából én tettem a vállalat legnyereségesebb lapjai közé, s mert közel 25 éven át büszkeségem egyetlen tárgya lehetett.

— Szerinted miért, s hogyan történhetett., hogy bár a tengerhez eljutottál, a kenyered az 'asztalodon kisebbeden.

— Tudod, az nagyon jó, hogy a szabadság nálunk egy csepp vér nélkül született meg, ugyanakkor rossz is, mert nem látjuk tisztán, hogy a barikádnak ki állt az egyik, s ki a másik oldalán. Rózsadombi és zuglói luxuslakásaikból üzengetnek a mindenkori lakájok, a hatnapos kutyakölök szemű buták, és elveszik a nép kedvét. És nem engedik átélni, hogy itt igenis forradalom volt, mégpedig a legszebb, mert vértelen. Per- í sze, hogy nem engedik, mert akkor le kellene költözniük az általuk építtetett lakótelepekre, amelyek kizárólag alvásra alkalmasak, emberi életre nem. De ezek az elvtár- 1 sak nem aluszékonyak. Jár a szemük, mint a patkánynak, hogy hol van még egy kis kft.konc, amire le lehet csapni, hol van még egy újság, amit megszerezve tovább lehet hülyíteni a népet. Mert a lapok

egyrésze forró őszt jósol, azt sejtetve, hogy a nép készül valamire. Ezzel szemben arról van szó, hogy az urakká dölyfosödött — vagy inkább szerényedett? — elvtársak a lehető legolcsóbb módon ki akaiják használni a nép szegénységét, csóróságát és fájdalmát. amelyet pedig ók okoztak, s nyilvánvalóan nem az Antall-kormány.

— Kormánypárti vagy?

— Eg}' frászt. Semmilyen pártnak sem vagyok sem tagja, sem ellensége. Csak a butaságot és az aljasságot gyűlölöm. Itt járt nálam Neuhauser János, egykori rabtársam, hog}' segítsek neki megalapítani eg}' helyi MDF-szervezetet. Támogattam. De ugyan úgy segítem, aki SZDSZ avagy kisgazda pártszervezetet akar létrehozni. Már említettem, hog}' sem pártok mellett, sem pártok ellen nem teszem le a voksot. A butaság és <a klikkesedés ellen harcolok. Fölháborít például, hogy bizonyos újságok és újságírók, a politikai divatnak hódolva bele mernek rúgni Csurka Istvánba avagy Csoón Sándorba, azzal, hogy kisbetűvel írják a neveiket. Hát csak írják. Nemecsek is kibírta. Én tudom, hogy Csoóri mennyit tett a mindenkori kisebbségért, láttam, tapasztaltam, hogyan védte Csurka Izrael államot, amikor az akkori hivatalos újságírás belerúgott. És Csurka ott állt mellettem a temetésen, titkosrendórök gyűrűjében, sőt, ó búcsúztatta legjobb barátomat, a zsidómagyar, avagy magyar-zsidó Gáli Józsefet. Legalábbis meggondolatlan az. aki Csoórit, Csurkát antiszemitának mondja, és sokat árt vele, veszélyesjáték az ilyen.

— Végülis akkor kire haragszol ?

— Mint már mondtam, a bűnbánatot nem ismerő, csokornyakkendóben pökhendizó kommunistákra, és — leírod, nem írod — a kormányra, s főleg Antall Józsefre.

HARAG — BOSSZÚVÁGY NÉLKÜL

— Miért gondolod, hogy nem akarom leírni ?

— Te, annyit bántják ezt a kormányt, igaztaianul. De bántani vagyok kénytelen én is. Csak ellenkező oldalról. Míg többnyire azzal vádolják, hogy diktatórikus, hatalomgyújtögetó. én azt mondom, hog}' nem elég kemény. Nem volt mersze — a sok támadás adta kényszerből is fakad ez —, nem volt bátorsága rendet csinálni. Igazságot tenni. Hangsúlyozom: nem az internálást, a B-listázást, a bebörtönzést, a vérbíróságokat hiányolom. De azt igenis, hog}' a piócákat megnevezzék, s lesöpörjék a társadalom ütőereiről. amelyekre szívósan tapadnak ma éppúgy, mint húsz esztendeje, s szívják a vért. vigyázva. hog}' hófehér menedzseringeikre eg}' pötty piros se essen.

Hallgatunk, koccintunk, megkóstoljuk a bort. Édeskeserű.

— Mondd Gyula, hol van az az ősz?

Sokáig nem.válaszöl. Forgatja kezében az egyszerű átlátszó üvegpoharat, amelynek színe attól függ. fehér vág}' vörösbort töltenek bele.

— Nagyon közel, és nagyon távol.

(Ez az interjú 1991. szeptemberében készült, két héttel a MÜOSZ közgyűlése előtt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Bencsik Andrásnak azt a felszólítását, hogy a MÚOSZ kövesse meg Ober- I sovszky Gyulát az elmúlt 35 évben ót ért szenvedésekért, döntő többséggel—elutasította.)