Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-04 / 8147. szám

Tolnai Népújság, 1991.okt.26.

Szlovák ellenszenv, magyar lemorzsolódás

Ami nálunk Comenius, az Csehszlovákiában, pontosabban a Cseh- és Szlovák Köztársaságban Komensky. Mindezt talán azért érdemes előrebocsátani, mert a Rákóczi Kör Bátaszéken tartott összejövetelén megjelent az a Varga Sándor is, aki Pozsonyban, a híres nevelőről elnevezett egyetemen szerzett történészi diplomát. Varga Sándor pályafutása - a husáki vezetésnek köszönhető némi kitérő után -1989-ben tetőzött: az első csehszlovák forradalmi kormányban a miniszterelnök-helyettesi tisztséget vállalta el, mint a nemzetiségi ügyek felelőse. Az 1990 júniusában lezajló választásokig látta el hivatalát, ezt követően viszont nem vállalt politikai szerepet. Jelenleg a csehszlovákiai magyar tudományosság legfőbb bázisának, a Pozsony mellett található somorjai Nemzetiségi Dokumentációs Centrum igazgatója.

— Jelenlegi munkaköréből adódóan bizonyára rendelkezik adatokkal arra nézve, hogy tulajdonképpen hány magyar él a Cseh- és Szlovák Köztársaságban.

— Egészen pontos számokat tudok mondani, mert az 1991 márciusában megtartott népszámlálás adatai már a birtokomban vannak - válaszolt Varga Sándor. — Az 586 ezernyi magyarból 20 ezer a cseh országrészben, a többi pedig Szlovákiában él. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a magyarság arányának növekedése rendkívül csekély. Míg Szlovákia összlakosságának növekedése az elmúlt tíz évben mintegy 6-7 százalék, addig ez az arány a magyar nemzetiségűekre vonatkoztatva mindószsze 1,5 százalék.

— Mi lehet az oka ennek a megdöbbentően csekély gyarapodásnak?

— A pontos elemzéseket még ezután kell elvégezni, de valószínűleg a kisebbségi sors is közrejátszik a történtekben. A hátrányos, vagy vélt hátrányos helyzetben, főként többségében szlovák környezetben sokan nem merik magukat magyar nemzetiségűnek vallani. Létezik tehát ez a fajta lemorzsolódás, ami persze lehet természetes is, mert az ilyen aszszimiláció nem ritka a kisebbségi helyzetben.

— Már amennyire ezt természetesnek lehet nevezni . . .

— Valóban szerencsésebb a nem erőszakos asszimiláció kifejezést használni, bár biztos, hogy létezik egyfajta erőszakosabb nyomás is, ami az élet számos területén nyilvánul meg. A mélyen átlag alatti növekedés okait kutatva sokan arra is gyanakodnak, hogy a születések száma talán alacsonyabb a magyaroknál, mint a szlovákoknál. Egyébként az 1970-1980 közötti növekedés szlovák-magyar viszonylatban a mostanihoz hasonló arányokat mutatott.

— A szlovákiai magyarságot a politikai megosztottság is sújtja. Romániától eltérően ugyanis nem sikerült egységes magyar szervezetet indítani a választásokon.

— Ez talán nem is baj. Sőt. a tavalyi politikai helyzetben ez még előnyöket is jelentett. Ugyanis a négy jelentős magyar mozgalomban - a liberális csoportban, a Független Magyar Kezdeményezésben, az Együttélésben és a Kereszténydemokrata Tömörülésben - mindenki megtalálta a helyét, s ez a parlamenti munkában is meghozta a gyümölcsét, azaz könnyebbé vált a kommunikáció a többségi pártokkal. El lehetett kerülni azt is, hogy a parlamentben kialakuljon a két.

egymással szemben álló. nemzeti alapon működő szlovák és magyar tömb. Ez ugyanis a kisebbség számára már eleve vesztes helyzetet teremtett volna. Láttuk, hogy az egységes magyar képviselet Romániában hova vezetett, s elöbb-utóbb szerintem ott is több szervezetre válik szét az RMDSZ. Az igazi gondot tehát nem is a tagoltság, hanem inkább az jelentette, hogy a szlo- I vákiai magyar pártok főképp a személyes ellentétek és torzsalkodások miatt nem kommunikáltak egymással megfelelő módon. Bár az egyre keményedé és szélsőséges pozí' dókat elfoglaló szlovák pártok akcióinak hatására három magyar mozgalom már leült egy asztalhoz és tárgyalt egymással a tennivalók egyeztetése és összehangolása végett.

— Riasztó képsorokat láthat tunk nemrég a magyar televizr óban. Hangos csoportok a 1a siszta szlovák bábállam vezető jét, Tisot éltették. Elképzelhető hogy ez a háborús bűnös eo> szer még nemzeti hős les: Szlovákiában?

— Bizonyos szélsőséges pártok és csoportok számára Tiso már most is nemzeti hős. Bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy ez a megítélés az állami politika szintjére emelkedjen. A szélsőségesek kivétele vei azt azért mindenki sejti, hogy ezt a világ nem fogadna el.

— Milyen most a viszony a szlovákok és a magyarok között, miként vélekednek az előbbi nemzet tagjai az utóbbiakról?

— Erről nem lehet globálisan, általános értelemben nyilatkozni, mert a szlovák társadalom ebben a kérdésben is differenciált. Az viszont kijelenthető, hogy a toleráns, türelmes véleményekből van a kevesebb, s az ellenszenvből a több.

Szeri Árpád