Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-24 / 8142. szám
Hitel, 1991.okt.16. ?-Siklós István Augusztus 27-én, 55 évesen egy londoni kórházban elhunyt Siklós István, száműzött 56-os forradalmár, költő, a BBC magyar nyelvű adásának egykori igazgatója, magyar diplomata. 1936. május 31-én született Siklós István hithű protestáns családban született Budapesten. Középiskolai tanulmányai után nem mehetett egyetemre, annak ellenére, hogy komolyan érdeklődött az indiai kultúra és a zenbuddhizmus iránt: ezeknek a tárgyaknak a tanítását a sztálini rezsim nem tűrte meg. 1956-ban az első napoktól részt vett a felkelésben, a húszévesek idealizmusával és odaadásával harcolt a forradalmárok oldalán. A zűrzavarban öccse, a Molotovkoktélt dobáló fiúk egyike eltűnt István Írországban talált rá, de hazafelé indulva ráébredtek, hogy otthon könyörtelen bosszú várna rájuk, Londonban maradtak. London polgármesterének a menekült diákok számára biztosított ösztöndíjával bekerült a London University-re, ahol végre tanulmányozhatta az indiai szubkontinens kultúráját az Afrikanisztikai és Orientalisztikai Tanszék kedvező közegében. A keleti filozófiák ezoterikus könyvei nem hoztak számára belső megnyugvást. Nem bírta elfojtani magában a hazája iránti erős kötődést és a szégyent, amiért elhagyta szülőföldjét. A költészetben találta meg a kiutat. Bár tanulmányozta T. S. Eliotot és Ezra Poundot, költészete mégis a XVI. századi magyar protestáns prédikátorokat visszhangozta, avantgarde eszközökkel, és a buddhizmus különös beszédmódján. Költészetének legegyénibb eleme a forradalom apokaliptikus Iáto-THE TIMES FRIDAY AUGUST 30 1991 mása. Gazdag és zengzetes költői nyelvezete élesen ellentétben áll az általa kifejezett borzalommal. Verseit a Csönd erdeje előtt címen adta ki (London, 1981) a forradalom 25. évfordulójára, ezzel róva le mintegy adóját az áldozatok, az élők és holtak szenvedése előtt. Ezt a verset a magyar ellenzék is felfedezte, gyakran idézték a szamizdat irodalomban, s elhangzott 1989 nyarán is, a kivégzett mártírok újratemetésén. Annak ellenére, hogy erős szálak fűzték hazájához, Siklós sosem vett részt az emigráns politikában. Hasonló szellemű barátaival 1964-ben megalakította a Szepsi Csombor Irodalmi Kört, azt a független kulturális fórumot, ahol a Londonba látogató magyar tudósok és írók találkozhattak nyugaton élő társaikkal. Otthonában is tán karokkal várta a Magyarországról és Erdélyből érkező váratlan látogatókat, rengeteg magyar értelmiségi élvezhette vendégszeretetét. A 60-as évek elején kapcsolódott be a BBC külföldre sugárzó adásainak munkájába. 1980-ban lett a magyar nyelvű adás igazgatója. A 80-as években a BBC egyre nagyobb szerepet játszott a kelet-európai változásokban. Közismert ellenzékiek gyakran adhattak hangot véleményüknek a BBC-n keresztül, s a 80-as évek végén még a párton belüli reformmozgalom vezetői is felbecsülhetetlen értékűnek tartották a számukra biztosított publicitást: elmondhatták mindazt, amit a magyar hírközlés képtelen volt tolerálni. Siklósnak nagyon jó kapcsolatai voltak Magyarországgal, melyeket jól kamatoztatott, mindenfajta vélemény kellő egyensúlyban kapott helyet nála, melynek következtében a BBC a II. világháború alattihoz hasonló hírnévre tett szert Magyarországon. 1989-ben távozott posztjáról és minden energiáját a politikában való részvételnek szentelte, a Magyar Demokrata Fórum megalakulásától egészen az első szabadon választott kormány megalakulásáig, 1990 nyarán Jeszenszky Géza úr, az új külügyminiszter felkérte, hogy csatlakozzon a diplomáciái szolgálathoz. 34 éves száműzetés után a köztársaság elnöke rendkívüli és meghatalmazott követnek nevezte ki. 1991. január elsején kezdte meg szolgálatát Londonban. Új hivatása hirtelen ért véget Néhány hónap után megbetegedett, júliusban kórházba került. Öccse, Csaba az új kormány Közlekedési és Távközlési minisztere. Siklós Istvánt felesége, Marietta és három gyermeke, Bulcsú, Csanád és Melinda gyászolja. ★ Gyászoljuk mi is valamennyien a Hitel szerkesztőségében. Gyászoljuk szivünkben Siklós Istvánt, , István gazdát", aki a lapunk mellett állt a kezdet kezdete óta, de velünk volt már ama sötét prehisztórikus időkben is. Ha rá gondoltunk, erre a fehéredő hajú és szaka llú, csöndes tekintetű és csöndes beszédű férfira, megnyugodtunk és megvidámódiunk a szivünkben. Olyan embert szerettünk és fogunk szeretni benne mindig, aki kivételes kivételként egyszerre volt nyugati és keleti és magyar, aki tudta, hogy hol van otthon, s aki most megpihent a Csönd erdejében. (A. K.)
