Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Magyar Narancs, 1991.szept.25. St MAGYAR CAPRICCIO Négy éve már, hogy összegyűltek Lakótelken a kommunista párton belüli reformerek és a népi eszmelségű mérsékelt ellenzékiek, abból a célból, hogy egy népi szocialista (baloldali populista) alternatívát dolgozzanak lü Kádárral és a nyomába lépő .új undokokkal" (Grósz, Berecz stb.) szemben. Egy lexikoncikk valahogy így foglalhatná Össze a találkozó lényegét. hozzátéve, hogy a résztvevők a nemzet, a demokrácia és a szoclallxmtia összeegyeztetésére tettek (reménytelen) kísérletet. A valóság azonban kicsit tarkább. kicsit kuszább volt még Lakótelken Is az Ideológiai képletek világánál. Ott voltunk például ml, fiatalabbak Is, aktk .tágra nyílt szemmel", érdeklődve próbáltuk megfejteni, hogy tulajdonképpen ml történik. Csengey Dénes kérdésére - .hol vannak a fiatalok, hol vannak a húszévesek, hol vannak a harmincévesek?" - nem ugrottunk azonnal talpra: gondoltuk, megvárjuk, míg észrevesz minket. Csöndben voltunk. De hogy kerültünk egyáltalán oda? Azok közé, akik közül sokakat tiszteltünk Is talán, de gondolatvilágunk már akkor oly más volt, mint az övék. A magyarázat egyszerű: a nyolcvanas évek közepétől Bihari Mihály vezetésével megalakult a Politológia Csoport a Jogi Karon, s Bihari csakhamar a Szociológiai Kutató Intézetben Is alakíthatott egy kutatócsoportot. Ide olyan fiatal oktatókat és kutatókat vettek fel, akik már egymást Is Ismerték innen-onnan (egyetemről, katonaságtól), s ez az Ismeretség csakhamar hasonló gondolkodássá érett az akkoriban sűrűn megrendezett tanszéki vitákon. Többen eljártunk Szabó Miklós hárf »remtnártnmalra és alkalomszerűen a demokratikus ellenzék összejöveteleire. Gondolkodásunk abban volt hasonló, hogy nem hittünk a szocializmus reformálhatóságában. Ám a reform alternatívájaként elméletileg csak a forradalom Jöhetett volna szóba, s mivel ennek valószínűsége a Kádár-kori pangásban a zérushoz közelített, úgy véltük, a reform szükséges és alkalmas trójai faló lehet, hogy szabadabb társadalmi terek nyílhassanak, s elkerülhető legyen az állami erőszak. Figyeltük a reformereket és szimpatizáltunk velük: reméltük, hogy a reformok túlnőhetnek őnmagukon, s talán mégis sikerülhet a fából vaskarika, a rendszer reformokkal történő megváltoztatása. Mi történt Lakitelken? 1987 szeptemberében nagy sürgés-forgás volt a Politológia Csoport körül; Kósa Ferenc, Király Zoltán. Bíró Zoltán. Bakos István és mások bukkantak fel. s érezni lehetett: valami konspiráció készül. Egy-két nappal a rendezvény elótt szólt nekünk Bihari Mihály, hogy lesz egy találkozó Laid telken, s ha van kedvünk, menjünk el. így kerültünk Lakltelekre, mint .Bihari-fiókák', név szerint Áder János, Hegedűs István, Galló Béla, Gál Csaba, Körösényl András, Urbán László és én. Később szinte valamennyien a Fidesz tagjai lettünk. Lent Lakltelken találkoztunk Bégány Attilával és Dlczházl Bertalannal akik később szerepet Játszottak a Fidesz létrejötténél, de csakhamar váltottak, s ma az MDF tagjai. Nem tudtuk, hogy kik lesznek ott és kik nem. Lezsák Sándor és családja Ismeretlenül Is meleg barátsággal fogadott minket s a kies ház körül - még Jótávolon’ belül - rendőrautók cirkáltak. Körülnézve bennünk Is rögtön az vetődött föl, mint másokban: hol vannak az .urbánus' ellenzék képviselői? Nem hívták meg őket? Vagy ha meghívták, nem Jöttek volna el? Pozsgay ott volt. Talán ó szabta volna részvétele feltételéül az urbánus radikálisok távoltartását? Vagy a szervezők már eleve Pozsgayt választották szövetségesül egykori monorl társaikkal szemben? Pozsgay választotta a népieket, vagy a népiek Pozsgayt? A választ nem tudtuk, s ez nagyon zavaró volt. Ezt feszegette az egyik első hozzászóló, Benda Kálmán, majd nyomában Lengyel László Is, akik hiányolták az Ilyen rendezvényeken már megszokott arcokat. A vitavezető Fekete Gyula szerint azonban ez egy .baráti társaság", s mindenkinek Joga van arra, hogy a barátaival találkozzék. .Soha föl nem merült bennem, hogy kirekesztettnek érezzem magam, mert egy másik fajta baráti társaság Itt vagy ott összejött és engem nem hívott meg", tette hozzá, s Innentől kezdve értettük, miről van szó: egy fél-párt06, íél-ellenzékl közeledési kísérletről, amibe nem férhettek be a radikálisabb körök. Ennek a kísérletnek az ideológiája később úgy fogalmazódott meg az MDF alapító dokumentumában, hogy a Magyar Demokrata Fórum a hatalom és az ellenzék között áll. A hozzászólások többsége azonban nem volt adekvát ehhez a koalíciós programhoz, pontosabban semmilyen politikai programhoz. Irodalmias stílusú, versldézetekkel bőven tarkított, egymást váltó monológokat hallottunk, egyszemélyes színházakat láthattunk. Ehhez képest a tanácskozás végén elfogadott szöveg meglepően jó és összeszedett lett. Szembetűnő volt számomra a Jelenlévő egyetlen igazi politikus, Pozsgay Imre eltökéltsége a szövetségkeresésre. egyszersmind formálisnak tetsző lojalitása Grósz Károly Iránt. Fontosnak éreztem Gombár Csaba felszólalását, áld egy kukkot sem szólt ugyan a nemzet-demokrácia-szoclallzmus szentháromságáról, de annál többet emlegette a pluralizmus szükségszerűségét. Üdítően hatott e2 azok után, hogy Csurka István kijelentette: _az and-katasztrófa program elvi alapja a teljes magyarság", továbbá, hogy .a megmaradás ulüma rációja a népi Irányulás’. Feszült figyelemmel hallgattuk Konrád Györgyöt, az urbánus ellenzéki tábor egyetlen Jelenlevő képviselőjét, aki arra szólította fel a baráti társaság tagjait, .hogy bátran mondják meg, ők kicsodák’. A végére a felszólalások ellaposodtak, néhány szpíker megengedhetetlenül hosszú Ideig terrorizálta a hallgatóságot, majd Szécs! Margit elmondott egy Nagy László-verset és véget ért a nap. Úton visszafelé azzal az érzéssel ültünk a kocsiban, hogy lehet, hogy e nap fordulópontnak számit majd a magyar tórténelem. ben, de nem hozott fordulatot a ml gondolkodásunkban. Szociokulturálisan végtelenül távol állt tőlünk a politikának e metaforikus Jellegű, apokaliptikusán írodalmlas felfogása, s a résztvevők többségének a konkrétumoktól el! vonatkoztató, próíétlkusan .emelkedett’ politikai stílusa. Mégis, valami történt: a reformerek hosszas hezitálás után demonstratív módon nyitni mertek a tár. sadalom potenciálisan Jelentős rétegeinek képviseletére számot tartó népi csoportosulás felé. Mindez csalhatatlan Jele volt a rendszer mélyülő válságának, a nyűt bomlás elindulásának. Laldtelken, 1987-ben, megkezdődött a visszaszámlálás. LöXitelek anno
