Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Magyar Narancs, 1991.szept.25 Lakitelek „»zelleme” Lakitelek Melleme - ha volt Ilyen —, a baloldali demokratikus populixmus szelleme volt. A spektrum egyik pólusát a demokratikus szocializmust hangsúlyozó, akkor még MSZMP-tag Bihari Mihály, míg a másik pólust a népnemzeti elvet minden más érték elé helyező Csurka István. E két irány összeeegveztetésére vállalkozott Bíró Zoltán, akinek későbbi politikai pályája e vállalkozás kudarcát bizonyítja. Ahogy a szociáldemokrácia, úgy a baloldali demokratikus popullzmus sem bizonyult életképesnek a posztkommunista átmenet politikai pluralizmusában. Egy évre rá, a második lakltelkl találkozón Blnart már kiszorult a Fórumból, mert - egy szemtanú szerint - .túl sokat beszélt a demokratikus szocializmusról". Politikai visszatérésére 1989 elején a Szociáldemokrata Pártban tett sikertelen kísérletet: az MSZP-be nem lépett be. s azóta baloldali elkötelezettségű, pártoktól független politológusként tevékenykedik. Csurka István politikusi és írói munkásságát 1987 óta reflektorfény kíséri. 1988 tavaszán lelkesen üdvözölte a Fidesz megalakulását, részese volt az Ellenzéki Kerékasztalnak, s 1989 augusztusában dokumentálhatóan egy MDF-MSZMP hatalmi koalícióban gondolkodott. Az MSZMP önfeloszlatása után viharos sebességgel tolódott Jobbra - vagy merte kimondani, hogy mindig Is ott állt. 1990 januárjától a .kirekesztő nemzetfelfogás" (Elek István) álláspontjára helyezkedett, és az MDF által meghirdetett .tavaszi nagytakarítás' zászlóvivője lett. JKa zászlóvivőnek nem is. golyófogónak talán megfelelek* - mondta még I^kltrlkm Azóta Csurka folyamatosan a túzvonalban van. s az elvetélt moszkvai puccskísérlet után már a reformkommunistákkal is élesen szembefordult Az Antall-kormány - sajátos munkamegosztásának megfelelően - politikai lakmuszpapírnak használja öt rajta tesztelvén az ellenzék és a társadalom tolarenciáját. A háromoldalú tárgyalásokat követően a .demokratikus szocializmus’ és a .népnemzeti gondolat* összekapcsolásának programja gyorsan lekerült a napirendről. Az MSZMP-ből 1988-ban kizárt Bíró Zoltánt 1989 októberében leváltották az MDF elnöki posztjáról, mert nem akarta vállalni a párt Jobbratolódását, ő maga pedig reformkommunista múltja miatt pártjának egyre nagyobb politikai tehertételt Jelentett. Bíró két szék között a pad alá zuhant. 1990 májusában Antall ármánykodó Biberachnak nevezte, ezután Bíró befolyása a minimálisra csökkent, s nem maradt más választása, mint az MDF-ből való távozás, amit 1990 novemberében meg is tett. Ezt kővetően alakította meg az MSZP- ből időközben Horn Gyuláék által slken-el kiszorított egykori minisztériumi főnőkével, Pozsgay Imrével a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely 1991 májusi Jelentkezése óta sem bizonyult másnak, mint luftballonnak a légüres térben. Abban Igaza van Bíró Zoltánnak és társainak, hogy az MDF letért a lakltelkl útról. A Jakltelklek* közül ma mindössze Jeszenszky Géza, Bába Iván. Entz Géza, Joó Rudolf, Bakos István. Kod ólányl Gyula. Bogár László és Dlczházl Bertalan dolgozik a kormányzat kötelékében - korántsem Lakitelek szellemében. De ez a letérés törvényszerű volt. mert a lakltelkl út nem vezetett sehova, Politikailag Lakitelek a változás kezdete volt. de Ideológiailag Inkább lezárt egy korszakot: a reformillúziók korát. A Jakltelklek" és a Jakltelkl gondolat* képviselői között tehát nincs teljes átfedés. Xakltelkleknek* nevezem mindazokat, akik ott voltak; míg a lakltelkl gondolat képviselőinek* azokat, akik a nemzet-demokrácla-szoclallzmus hármasságában gondolkodtak. A »lakltelkleh" között találunk nemzeti azabadeivúeket - Albert Gábor, Krasznai Zoltán, Funnann Imre, Kiss Gy. Csaba, Szabad György, Jeszenszky Géza, Kulin Ferenc (MDF), Btlecz Endre. Bertha Zoltán (SZDSZ), Morvay László. Vlgh Károly (BZSBT) stb.; zöld-alternatív-liberáiisokat (Bába Iván, Éliás Sára, Adamlk Mária, Vargha János. Vásárhelyi Judit); liberálisokat (Konxád György. Hlrschler Rlchárd és a már említett .pre-fldeszes* csoport), kereszténydemokratákat (Szesztay András, Czakó Gábor, Fasang Árpád. Szakolczay Lajos) és végül antlkommunista beállítottságú népnemzeueket, a Jobboldali populisták körét (Csurka István. Csengey Dénes. Ablonczy László, Bogdán Emil, Grezsa Ferenc, Nagy László stb.). E csoportok csupán egyetlenegy dologban voltak azonosíthatók: abban, hogy a Pozsgayékkal való együttműködést legfeljebb taktikainak tekintették és - más-más okokból - komolyan sohasem hittek a .nemzeti demokratikus szociallzmus'-ban. A baloldali popullzmus gondolatából ók vagy a baloldalt, vagy a populizmust. I vagy mindkettőt elutasították. I Csurkáék elutasították a baloldallságot. a liberálisok és az alternatívok a populizmust, míg a kereszténydemokraták mindkettőt. A Jakitelki gondolat" igazi képviselői azok voltak, akik a szocializmus felől közeledtek a nemzeti gondolathoz, vagy a nemzeti gondolat irányából tettek engedményt a demokratikus szocializmusnak. ók ezt a szövetséget stratégiai együttműködésnek gondolták, s abban reménykedtek, hogy e Pozsgay által felemelt zászló alá integrálhatják az egész népi tábort - egyfelől az urbánus radikálisokkal, másrészt a keményvonalas kommunista konzervatívokká] szemben. Törekvésük tökéletesen megfelelt az 1987-88-as peresztrojka állapo. toknak. 1988 májusában az .új undokakkal’ történt konspirációval sikerült a Kádár vezette konzervatívokat kllktani az MSZMP vezetéséből, s 1989-ben fokozatosan sikerűit kiszorítani az .új undokokat’ is. Ám a .lakltelkl gondolat* csak akkor győzhetett volna, ha a gorbacsovl peresztrojka az 1986-as szinten stabilizálódik: egy féldemokratikus, liberalizált, tekintélyelvű diktatúrában. Ahogy idővel a rendszer összeomlása maga alá temette a reformkommunistákat, úgy temette maga alá a rendszerváltás a Jakltelkl gondolatot*. Ha nincs rendszerváltás, Pozsgay step by step leszámolt volna pártbéll ellenfelel• vei, s a kommunista pártból csinált volna egy Jakltelkl* gyártmányú baloldali populista pártot- A rendszerváltás azonban nemcsak e stratégiát, hanem magát Pozsgayt és szövetségeseit Is elsodorta. A sors fintora, hogy a Jakltelkl gondolatot* a rendszerváltás bekövetkezése helyezte hatályon kívül, s képviselőinek éppen az MDF-es .új un dókák' adják meg a kegyelemdöfést. Olyanok, akik ott sem voltak a Sátor alatt, mint Antall József, Kónya Imre, Horváth Balázs, Salamon Ferenc. Zétényi Zsolt - szoros együttműködésben a Csurka-féle tőről metszett népiekkel, Ezért akarja .újrakezdeni a rendszerváltást* a szerény képességű, ám annál ambíciózusabb Varga Csaba. Nem fog menni. A Jakltelkl gondolat* képviselői eltűnőben vannak. Tragédiájuk az volt, hogy míg a többiek - helyesen - egy mozgalom elindulásának, addig ők ezen felül ideológiai programadásnak Is tekintették a találkozót. A mozgalom párttá szerveződött, de az Ideológiát elfújta a szél. Bozóki András
