Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Magyar Hírlap, 1991. Oktdber 5. biztonsági rendszerben előbbutóbb Oroszországnak is helyet kell biztosítani. Hogy milyen formában, azt ma még nem lehet tudni. — Elképzelhető, hogy Magyarország az orosz biztonságpolitikai integráció előmozdítása érdekében valamilyen szerepet vállal? — A közvetítő szerep nincs kizárva, e kérdésben valószínűleg együttműködhetnénk Lengyelországgal és Csehszlovákiával is. — Voltak már ilyen kezdeményezések? — Erről nem tudok. — A magyar országgyűlés külügyi bizottságának tagjai folytatnak-e vitákat integrációs témákról? — Külön koncepciót nem dolgoztunk ki, de folyamatosan egyeztetjük a pártok álláspontját. — Az elmúlt hetekben láttak napvilágot az' elemzések, melyek szerint a kormánykoalíció szeretne kijutni a korábbi kormány külpolitikai sikereinek árnyékából. Sajátos helyzet: a parlament külügyi bizottságának elnöke a korábbi külügyminiszter, Horn Gyula. Vannak-e kínos nézeteltéréseik? — Nézeteltéréseink vannak, de azok nem kínosak. Az előző kormányzat külpolitikai sikereit senki sem akarja kétségbe vonni, de > azért azt sem állíthatja senki, hogy a jelenlegi kormányzat ezekből a sikerekből él. A kommunista uralom évtizedeiben Magyarországnak gyakorlatilag nem volt külpolitikája, közvetlen a rendszerváltozás előtt azonban már más volt a helyzet. A változások nem a kormányzat érdemeinek voltak tulajdoníthatók, a változások a középeurópai folyamatok eredményeként következtek be. —Jól értem, ön szerint a korábbi kormányzat nem e változások elérésében, hanem csak követésében jeleskedett volna? — Én nem állítom, hogy az akkori uralkodó pártban nem voltak reformerők, sőt azok komoly sikereket értek el. Ám magának a reformfolyamatnak a zászlóvivői a nyolcvanas évek közepén az ellenzékiek voltak, s hozzájuk csatlakoztak az állampárt reformkommunistái. — Nem gondolja, hogy a képlet ennél sokkal de sokkal bonyolultabb? — Majd a történészek eldöntik, hogy mikor indult meg a reformfolyamat az állampárton belül és mikor kezdődött az ellenzék tevékenysége. Szerintem az ellenzéki folyamat már 1956-ban megindult, de három évtizedes kényszerszünetre volt ítélve, hangját azonban ebben az időszakban is hallatta. A rendszerváltozást eredményező folyamat egységesen hatott Közép- Európa államaira. A sikerek éppen úgy köszönhetők Lech Walesának és Vaclav Havelnak, mint az akkori magyar ellenzéknek. Én tehát nem azt állítom, hogy az európai sikerek elindítója az akkori magyar ellenzék — én azt mondom, hogy a részvétele döntően hozzájárult a változásokhoz. Ezt a folyamatot felgyorsította és új alapokra helyezte az új magyar kormányzat. Nyilvánvalóan csak a szabadon választott parlamentből alakult legitim kormány folytathat felelős, önálló és független külpolitikát. Ez tény, s ehhez nincs mit hozzátenném. — Egy-egy külügyi bizottsági álláspont elfogadása előtt ön kikkel folytat konzultációt a kormányig ban illetve a Magyar Demokrata Fórumban? ' — Az MDF parlamenti frakciójának külügyi munkacsoportjával, a koalíciós partnerek képviselőivel, nagyobb horderejű kérdések napirendre kerülésekor az MDF Bem téri külügyi bizottságával, s természetesen a kormányzat tagjaival. —A miniszterelnök úrral is? — Igen. — Ez a miniszterelnök úr igénye, vagy az öné? — Az enyém. — Ki irányítja a magyar külpolitikát? — Természetesen Jeszenszky Géza, de ugyanakkor az is természetes, hogy Antall József miniszterelnök különös figyelmet és gondot fordít a külpolitikára, ez Magyarország és Európa mai helyzetében magától értetődő. Végső soron a kormányfő a felelős a külpolitikáért is. — Ön sokat utazik a világban, jutott-e nem várt felismerések birtokába? — Korábban is tudtam, hogy az Egyesült Államok magyarságának körében nagy a széthúzás, de olyan mértékű ellenségeskedésre nem számítottam, mint amit tapasztaltam. Sokan nehezen tudják feldolgozni mgukban a Magyarországon történt változásokat, mások úgy érzik, immár nincs szükség arra, hogy a magyarság ügyének zászlóvivői legyenek Amerikában, megint mások magatartását önző, egyéni érdekek motiválják. A legfontosabb felismerés: a nyugati magyarságot még nem sikerült kellő mértékben bekapcsolni a Magyarország jövőjét biztosító folyamatokba. Éppen ezért nagyon sokat várok a rövidesen teljesen megújuló Magyarok Világszövetsége tájékoztató, koordináló munkájától. Nem titkolom, sokféle módon megnyilvánuló támogatást remélünk a következő években a Nyugaton élő magyarságtól, de az új Magyarország is sokkal többet kíván nyújtani számukra — például a nyelvi és a kulturális együttműködésben vagy a tájékoztatásban.
