Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-09 / 8133. szám

Magyar Hírlap, 1991. Október 5. Csóti Györggyel, a külügyi bizottság elnökével beszélget Pintér Dezső ÉPÜL-E ÚJABB FAL EURÓPA KÉT FELE KÖZÖTT? — „Csak a: remélhet, aki az eu­rópai gazdasági és politikai folya­matokban egyaránt jelen van" — ezt a választ kaptam egy német kormánytisztviselőtől, amikor az európai szerveződésben betöltött lehetséges magyar szerepről kér­deztem. Ön szerint jelenleg mennyire hangsúlyos ez a szerep? — Nem túlzás, ha azt állítom, hogy szinte hétről-hétre hangsú­lyosabb. Lehetséges, hogy a világ néhány pontján az európai integrá­cióban betöltött pozíciónk kizáró­lag magyar érdeknek tűnik, ez a felfogás azonban téves, mert jól ki­mutatható európai érdekről is szó van. Ha az európai integrációs fo lyamatokban nem vehetünk részt, nagy valószínűséggel erre a sorsra jutnak a térség más államai is. így pedig újra fal keletkezik Európa két fele között. Európa kettéválik, csak már nem politikai, hanem gazdasági okokból — Mivel indokolja, hogy a ma­gyar tervek jövője a térség más or­szágainak sorsát is befolyásolja? — Ebben a pillanatban Magyar­­ország a térség legstabilabb orszá­ga, itt a legelőrehaladottabb a gaz­dasági átalakulás. Ez nem nagy­­mellényű önértékelés, ez a nemzet­közi gazdasági közvélemény néze­te. Ha ilyen feltételek mellett Ma­gyarország nem tud megbirkózni az integrációs folyamatokkal, ak­kor az nem fog menni Csehszlová­kia és Lengyelország erőinek sem és akkor még nem beszéltem Ro­mániáról vagy Bulgáriáról. Való­színűsége kicsi, elméletileg mégis elképzelhető, hogy Magyarország megtorpan, s egy másik ország — például Csehszlovákia — kedve­zőbb helyzetbe kerül. Ebben az esetben érvényét veszti a fenti megállapítás. Pentagonale, illetőleg ma már He­xagonale. így az Európai Közössé­get célzó integrációs folyamat és a regionális együttműködés is egyet­len irányba mutatna, mert az nem kétséges, hogy előbb-utóbb mind­egyik országnak be kell érkeznie az Európai Közösségbe. Magyaror­szág nem tekinti magát vezérszó­noknak, de a helyzetéből adódó előnyöket nem hagyhatja veszni. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az elkövetkező tíz esztendő­ben az Európai Közösség tagja kell legyen Ausztria, Svédország, Finn­ország, Magyarország, Csehszlo­vákia és Lengyelország — talán éppen az általam most megadott sorrendben. Ez messzemenően megegyezne a magyar érdekekkel, mert ellenkező esetben az a bizo­nyos fal menthetetlenül felépül. — A: ön személyes tapasztala­tai szerint az előnyök miatt hogyan tekintenek Magyarországra Prágá­ban és Varsóban? — Egyfelől elismeréssel, másfe­lől némi irigységgel, de ezt nem éreztetik velünk. — Érte-e eddig kár Magyaror­szágot amiatt, hogy a három or­szág nem mindig összehangolt ál­láspontokkal jelent meg az Euró­pai Közösség előtt? — Erről nincsenek információ­im. — Mennyire érti, mennyire tart­ja számon a Nyugat a Visegrádon elfogadott szándékot, a három ál­lam együttműködését? — Kezdetben többen feltették a ' kérdést: mi ez, új tömbösítés? Ne­­j tán új katonai paktum keletkezik? ? Sikerült megnyugtatni a kétkedő­iket, hogy itt csupán hasonló sorsra 'jutott országok egymás iránt tanú­sított szolidaritásáról, kölcsönös tá­mogatásáról és bizonyos lépések 'egyeztetéséről van szó. Már min­— Vannak jelei ennek? — Nem, nincsenek, de én azt gondolom, hogy ha Magyarorszá­gon bekövetkezik egy-két taxisblo­kádhoz hasonló esemény és az másként végződik, mint a tavalyi, akkor elveszíthetjük előnyös hely-, zetünket. Hangsúlyozom, hogy ez: elméleti fejtegetés. Arra szeretném t felhívni a figyelmet, hogy nincs 1 szó Magyarország abszolút érte­lemben vett elsőbbségéről, amely mindörökké gond nélkül fenntart­ható. — Bárhogy gondolta, az elmon­dottakból világos, hogy ön a tér- ' ség országainak rivalizálását nem tartja kizártnak. — A visegrádi találkozó három állama — Lengyelország, Csehsz­lovákia és Magyarország — bizo-. nyos gazdasági, politikai és bizton- > ságpolitikai kérdésekben egyezteti álláspontját és él az információcse­re lehetőségeivel. Másrészt mind- j három ország arra törekszik, hogy • ne kerüljön hátrább a rangsorolás- ■ ban, ne veszítsen csatlakozási po- • judoiból. Lengyelország és j Csehszlovákia hajlik arra, hogy a i három állam egyszerre legyen tár­sult tagja az Európai Közösségnek. Ez elől mi nem zárkózunk el, de ez a megközelítés számunkra hátrá­nyos lehet akkor, ha bizonyos fel­tételeket mi igen, de mondjuk Len­gyelország nem tud teljesíteni. Ha ez beigazolódik, nekünk nem kell megvárni, míg Lengyelországban is teljesülnek a feltételek, ez súlyos hátrányt jelentene számunkra. Ha mi már ott vagyunk: megkaptuk a társult tagságot, vagy később a tel­jes jogú tagságot, akkor jobban se­gíthetünk azoknak, akik az „első körben” kívül maradtak. így Ma­gyarországgal már lenne hídfőállá­sa az Európai Közösségnek a kelet­­közép-európai térségben, s Ma­gyarország folytatná intenzív regi­onális együttműködését a térség ál­lamaival. Erre a célra alakult a denki számára nyilvánvaló, hogy a három állam számára nélkülözhe­tetlen valamiféle biztonsági együtt­működés a szovjet csapatok kivo­nása után, ez azonban nem azonos egy új biztonsági rendszerrel. A biztonságot egyelőre csak kétolda­lú szerződések hálózatával lehet kialakítani, de a végső, megnyug­tató megoldás a teljes európai in­tegráció lesz. Ma már szinte min­denhol a világon együtt emleget- I nek bennünket, ami egyben politi­­: kai és gazdasági értékítélet is. „Az elkövetkező tíz esztendőben az Európai Közösség tagja kell legyen Ausztria, Svédország, Finnország, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország - talán éppen az általam most megadott sorrendben” — így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Csóti György. Az országgyűlés külügyi bizottságának MDF-tag alelnöke kifejtette, hogy az európai biztonsági rendszer j jövője nem képzelhető el az Egyesült Államok jelenléte nélkül. Csóti György meggyőződése, hogy hazánkban a reformfolyamat zászlóvivői a nyolcvanas évek közepén az ellenzékiek voltak, „s hozzájuk csatlakoztak az állampárt reformkommunistái.” ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom