Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Új Magyarország, 1991.szept.24. A megegyezés - mint az várható volt - kompromisszumo\ révén jött létre. Az ellenzék célkitűzései nagyjában-egészé ben megvalósultak. Ez azért fontos, mert ezek a célok azonosak a demokráciába vezető úttal. Mi az, ami sikerült? Európai színvonalú választójogi törvényt előkészíteni, amely elvileg maximálisan biztosítja a választópolgárok akaratának teljes érvé*yes»lés*t Megállapodtak a pártok szabad működéséről, t az alapításban - amint azt az ellenzék kezdettől szerette volna - az egyesülési törvény szabályai az irányadók. Eg)’párt alapítása most éppen olyan egyszerű, mint pgy klub vagy egy társaság életre hívása, nincsenek különleges kritériumai. Sikerült olyan alkotmányt kiküzdeni, amelyből már hiányoznak az állampárti uralom motívumai. A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság intézményét mégis megalkották a nemzeti kerékasztalnál, holott az ellenzék álláspontja kezdetben az volt, hogy erre a tárgyaló feleknek nincs kompetenciája, mivel ezzel olyan mértékben nyúlnak be az államszervezetbe, amire csak egy legitim parlamentnek van joga. Az Alkotmánybíróságról szóló megegyezés már a megváltozott körülményeknek tudható be, mert a módosított alkotmány tényleg méltó egy független bírásig védelmére. Csak az a félő, hogy most még függetlensége nem garantált. Ez is a hatalomátmentéshez tartozik. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos tézisek oroszlánrészét Tölgvessy Péter dolgozta ki, a köztársasági elnöki intézmény szabályozásában Antall József játszott kiemelkedő szerepet Úgy indult hogy jó, az Elnöki Tanácsot mint az államszocializmus maradványát megszüntetjük, az új parlament majd dönt az egyszemélyi államfő jog- és hatásköréről, s addig, amíg a testület meg nem választja az elnököt, ezt a tisztséget - ideiglenes jelleggel - az Országgyűlés első embere töltse be. Szűrös Mátyás személve minden félnek megfelelL Ehhez képest érkezett az a kompromisszumos javaslat, hogy már most vezessék be a köztársasági elnöki intézményt, de úgy, hogy emeljék át az 1946. évei 1. törvényben lefektetett szabályozást Ebbe az ellenzék - teljesen egységesen - még bele is ment ez volt az utolsó kompromisszum, amellyel valamennyien - az SZDSZ-t és a Fideszt is beleértve - egyetértettek. Ennek a döntésnek gesztusértéke is van: azt a demokratikus hatalmi státust ameivet annak idején erőszakkal megszüntettek, most emeljük vissza a negyedik Magyar Köztársaság jogrendszerébe. Tavaly szeptemberben a Szárszó 86 tanácskozáson mondta Szalai Pál közíró, az egykori radikális párti politikus, Csécsy Imre tanítványa a fiatalokhoz szólva: „A helyzet reménytelen, barátaim, de ebben a reménytelenségben méltóság van-' Nem a forradalom emelkedettségét értette ezen, hanem a legutóbbi időkig tartó „pangás' kilátástalan méltóságáL Tényleg megvan ez a nemzetben?- A helyzetben van meg - legalábbis a mai helyzetben s csak rajtunk múlik, hogy a magunkévá tegyük. A nemzetnek még hátravan a legnehezebb: vissza kell találnia a méltósághoz. Hiszen a sárba tiporták, amiből kikecmeregni is nehéz, nemhogy méltóságteljesen viselkedni. A reménytelenségben egyébként mindig van méltóság, s ha az ember ilyen helyzetben cselekedni mer és tud, akkor az fölöttébb tiszteletre méltó. Ezt érezhettük 1956-ban. Most— Most eljutottunk odáig hogy van remény - megszületett a köztársaság törvény biztosítja a többpártrendszert, előbb-utóbb sor kerül a szabad választásokra -, talán van remény, de méltóság nincsen. Abban, aki tettekkel járul hozzá a megvalósuláshoz, vám méltóság - de ez törpe kisebbség egyelőre.- Én úgy mondanám, hogy most már van lehetőség - de nincs remény. Nem ilyen végsó pillanatban kellett volna a demokratikus megoldásokhoz nyúlni, amikor nem is mi akartunk, hanem csak úgy megengedték. Szebb lett volna, ha magunk vívjuk ki.- De hiszen ez történt Persze, kompromisszumok árán, úgy , hogy a hatalom is engedett, meg a tömegek kívánságait hozdozó erűk is. Ezért van remény! A változásra! A méltóság? - az majd elválik. Mindenesetre ma több reális esély nyílik arra, hogy sikerül az országot megmenteni, az átállást végrehajtani, mint tegnap: ezzel megszűnt a teljes reménytelenség s benne a méltóság is. De más méltóság nincs helyette. Az emberekben eddig sem volt sem hit sem önbecsülés, sem akaraterő, mélypontra süllyedt bennük minden, ami eszményi, ami emberi, ami túlmutat a köznapok kicsinyes kívánságain. A tartás, az hiányzik. Mert összezúzták bennük, s maguktól nem képesek újraépíteni. Nem kárhoztatom őket sőt magamat, magunkat is közéjük értem. Mi volt az alapelv? Nem kell elpusztulni, lehet élni, pontosabban élve lehet maradni... hát akkor maradjunk. Úgy, ahogy lehet Nem a nép állított ki magáról rossz bizonyítványt - a nép azt tette, amit szabad volt neki -, hanem a rendszer, méghozzá elégtelent Mert azzal, hogy rákénysz erí tette az embereket ennek az ürességelvnek az elfogadására, többet rombolt mintha vad, kemény diktatúrát vezetett volna be.
