Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-04 / 8112. szám

>■ így van. Ezért a nagy nyugati kereskedelmi bankok kivonulóban vannak a szovjet pénzpiacról és kevés az esély arra, hogy' a hivatalos, úgynevezett intézményi hitelnyújtás pótolhatja a hiányt. A kereskedelmi bankok a meghiúsult puccsot is a destabilizáció súlyos megnyilvánulásának minősítik. Ez nem zátja ki annak a valószínűségét, hogy a Nyugat, például a Hetek legalábbis egy gesztusértékű gyorssegélyben részesíti a Szovjetuniót. Esetleg a Gorbacsov által eredetileg kért 7 milliárd fontnyl támogatásra gondol?

► Kockázatos volna találgatásokba bocsátkozni a várható támogatás nagyságrendjéről, tartalmáról, jellegéről. Nem látom azonban különösebb akadályát akár egy nagyon jelentős élelmiszersegélynek sem, amire a Szovjetunió az idén különösen rá van szorulva. Szó lehet kereskedelempolitikai könnyítésekről és másfajta támogatásról is. A szovjet gazdaság stabüizálásához, illetve átalakításához azonban ezen messze túlmenően egyrészt a folyó fizetési mérleg finanszírozását megkönnyítő nagyon jelentős összegű segítségre volna szükség. A viszonylag rövid lejáratú és kereskedelmi feltételekkel nyújtott hitelek ugyanis a szovjet fizetési helyzetet 1—2 éven belül csak súlyosbítanák. Másrészt hosszú lejáratú fejlesztési támogatásra is szükség van. Ezekkel kapcsolatban olyan sokrétű politikai, gazdasági, pénzügyi problémák jelentkeznek, hogy’ a belátható jövőben jelentős haladásra még a továbbiakban esetleg felhőtlenné váló szovjet—nyugati viszony esetén sem volna indokolt Hámítani.

Magyarországon több olyan nyilatkozat látott napvilágot, maly szerint a szovjet helyzet majd Jobb belátásra bírja a Nyugatot a kőzép-kelet-európal országok irányában. Ön Is így gondolja?

>- A kereskedelmi bankok a térséget lényegében egyetlen blokként kezelik. Ez tény és nem feltételezés. Már 1990-ben a bolgár fizetési krízis idején, majd a lengyel adósságelengedéskor is tapasztalnunk kellett, hogy Magyarország megítélésében is tükröződnek a régió konfliktusai. Ez nagyon sajnálatos, de tény és semmi okom azt feltételezni, hogy ez a banki magatartás a jövőben megváltozna.

Ón tahát ellentmond azon nyilatkozatoknak, amelyek szerint Magyarországnak a région belüli relatív pénz- és tőkepiaci pozíciója javulhat?

>• Azok a nyilatkozatok, amelyeknek egy részét azóta visszavonták, arra vonatkoztak, hogy ha a Nyugatnak valami nagy baja lenne a Szovjetunióval, akkor a „frontországgá” váló Magyarországra a Nyugat nagyobb figyelmet fordítson. Ezt a spekulációt most nem kommentálom, de tény, hogy ez a szituáció nem következett be. Az államcsíny-kísérlettől függetlenül a szovjet gazdaság stabilizálásának lehetősége továbbra is kérdéses és az előkészületben lévő szövetségi szerződés akár még zavarosabbá is teheti a gazdaság működését. Ne feledkezzünk el arról, hogy a központ és a köztársaságok közötti hatáskör- és felelősségmegosztás tisztázatlan, s ezt valószínűleg nem is lehet egyetlen okmányban, egyszer s mindenkorra tisztázni. Nem könnyít a helyzeten, ha okkal feltételezzük, hogy ami eddig a központ és a köztársaságok közötti ellentétként jelent meg, az ezután a köztársaságok egymásközti ellentéteként, elsősorban Oroszország és a többiek közötti ellentétként fog jelentkezni. Ráadásul a köztársaságokon belül is súlyos konfliktusok vannak az érdekeik érvényesítésére képes erős területi, nemzeti és ágazati csoportok között A világban ma éppen úgy tovább él a félelem a szovjet helyzet destabilizálódásától, mint a puccs előtt vagy alatt. Sőt megkockáztatom: ez a félelem az államcsíny-kísérlet óta nagyobb. Az ország egyenesen irányíthatatlanná válhat Nos, ennek az árnyéka Magyarországra is rávetül.

Mondanivalóm lényege tehát az, bog}’ amíg a Szovjetunióban kialakulhat egy, a stabilizációt bizton megteremtő irányvonat amíg a köztársaságok laza szövetségéből álló államszövetségben kialakulhatnak a gazdaság működési mechanizmusát addig válság válságot követ Igaz, e válságok lehetséges forgatókönyvéről ma még keveset tudunk, de ez nem változtat a jövőről alkotott véleményemen. A helyzet stabilizálása rendkívül nehéz, hoszszadalmas és fájdalmas lesz.

Ezért úgy gondolom, hogy a Nyugatnak módosítania kellene stratégiáját A kőzép-kelet-európai térség országait ugyanis meg kell óvni attól, hogy a nagy keleti szomszéd destabilizáló hatása rájuk is átteijedjen. Ne feledje, hogy a mi térségünkben amúgy is jelen vannak a destabilizáló tényezők. A további gazdasági hanyatlás és

az azzal járó súlyos társadalmi-politikai zavarok veszélyét csak akkor lehet elhárítani, ha a Nyugat — a szovjet eseményektől függetlenül is — felülvizsgálja a közép-kelet-európai országokkal szembeni politikáját Ón bízik ebben a felülvizsgálatban? ► Nincs okom az optimizmusra. Az olyan nyilatkozatok, melyek az EK- val a társulási szerződésről folyó tárgyalások meggyorsítását időről-időre nagydobra verik, igazában semmit sem mondanak arról, hogy valójában milyenek is lesznek ezek a társulási szerződések. A jelenlegi nyugati elképzelések kevéssé kielégítőek. Nem zárható ki, hogy a társulási szerződés nem csak hogy’ keveset ad majd, de esetleg többet vesz el annál, mint amennyit ad, a szó kereskedelempolitikai értelmében. Például egyelőre ez a helyzet az agrárrendtartásban. Márpedig ennek megváltoztatása lenne az a minimum, amit Magyarország vagy Lengyelország joggal elvár.

Faltétalezhatő-«, hogy a puccs leverésével a reformerők Időt nyertek és türelmet „vásároltak"?

>- Tény, hogy most olyan erők szenvedtek súlyos vereséget a Szovjetunióban, amelyek szembenálltak a reformvonallal. így az utóbbi megerősödhet. Kérdés azonban, hogy léteak-e egyáltalán — s főleg, hogy az új helyzetben is megmarad-e — valamiféle egységes ,reformvonal” Itt Közép-Kelet- Európában az a tapasztalat, hogy a reformokkal járó nehézségeket nem lehet csak a konzervatív, sztálinista csoportok visszahúzó szerepével magyarázni. Itt, de még inkább a Szovjetunióban oly súlyosak a megoldásra váró problémák, hogy egy megvalósítható reformprogram kidolgozása és megkezdése roppant nehézségekbe ütközik. Politikailag, szakmaüag, intellektuálisan is bonyolult feladatról van szó. Úgy látom, a Nyugat a reformok radikalizmusát kéri számon a Szovjetuniótól. Én inkább a reformok következetességére helyezném a hangsúlyt. A lépéseknek van egy bizonyos logikus sorrendiségük és fokozatosságuk. Erről különösen a katasztrofális áruhiánnyal küszködő Szovjetunió esetében hiba volna megfeledkezni. Ilyen kritikus helyzetben — a radikális reformok jelszavát hangoztatva — óvakodnék a meggondolatlan lépésektől. Vagyis a magukat joggal reformpártiaknak nevező csoportok köböt*, is várhatók összeütközések. Nem hiszek a gyors és könnyű megoldások lehetőségében