Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-26 / 8126. szám

Esti Hírlap, 1991.szept.21 dig magától értetődőnek tar­tom, hogy egy vezető maga választja ki a munkatársait, hiszen a döntés utáni felelős­ség az ő vállain nyugszik. Ez nem zárja ki, hogy más véle­ményt ne hallgasson meg. Az MDF-frakció — mint a párt politikai akaratának megtes­tesítője — nyomást gyakorol­hat a kormányfőre, de ehhez olyan kikristályosodott véle­mény szükséges, amely mel­lett ki lehet állni. Nincs a vi­lágon olyan miniszterelnök, aki ilyen megalapozott véle­ményeket figyelmen kívül hagyna. — A programplatform lét­rejötte az MDF válságának a jele? — kérdeztük Zsebők Lajos képviselőtől. — Egyáltalán nem. A programplatform azért jött létre, mert jópáran az MDF helyzetének értékeléséből ar­ra a következtetésre jutot­tunk, hogy jelezni kell: torzu­lások történtek. Legfonto­sabb feladatunknak tehát azt tartjuk, hogy idejében csen­gessünk: vigyázat, baj van! A nyilatkozatban felsoroltuk az MDF-en belüli legfőbb gon­dokat, s ezt nem fogadták kedvezően azok, akik nem csatlakoztak, illetve akik kezdettől ellenezték a kezde­ményezésünket. — Mivel magyarázható ez az ellenérzés? — Többen azt vetik a sze­münkre, hogy honnan vettük az erkölcsi bátorságot erre a csengető szerepre. Ezzel szemben mi úgy érezzük, hogy éppen nekünk, a kor­mánykoalíció legnagyobb pártja képviselőinek kell je­lezni, ha baj van, hiszen ne­künk lehetőségünk van bele­szólni a dolgok menetébe, a döntéshozatali folyamatba. Ezt kívülről sokkal nehezebb megtenni. Átérezzük a fele­lősségünket és ezért szólunk. Ettől még az MDF nincs vál­ságban, vagy szétesőben. Ép­pen fordítva: ha időben felis­merjük a problémákat és or­vosoljuk azokat, ettől csak erősödhetünk. — Milyen torzulásokat lát­nak az MDF-ben? — A múlt évi választások idején, illetve ázt követően az MDF vezető személyiségei felvázolták a legfontosabb teendőket és a párt működési formáinak főbb vonásait. Nyilatkozatunkban leírtuk, hogy torzulások vannak a párt és a frakció műkódésé­­■ ben is, ezt jelzi a tekintélyelv | megnyilvánulása. Lényeges j véleménykülönbségek Van­nak a frakción belül azzal kapcsolatban is, hogy miként értelmezzük a demokráciát, j illetve hogyan viszonyuljunk í a többi párthoz. Másként ke- I zeljük a sajtót is: hibásnak t tartjuk az újságírók közötti Í különbségtételt, hogy csak annak adunk nyilatkozatot, akit a saját megítélésünk sze­rint „rendesnek”, jóindulatú­nak tartunk. Választási prog­ramunk megvalósítását ille­tően természetesen tudjuk, hogy teljes egészében nem le­het valóra váltani, hiszen a vágyak gyakran megfenekle­­nek a valóság tényein. Jogos­nak tartjuk ugyanakkor a privatizációval kapcsolatos bírálatunkat, s kifogásuljuk a magánvállalkozások nem kellő támogatását is. Nagyon fontos: bennünk nincs ellen­ségkép sem a frakción belül, sem kifelé. — Ezek a különbségek nem vezethetnek a frakció széteséséhez? — Ha a programplatform törésre akarta volna vinni a dolgot, akkor kiválhattunk volna. Erről azonban szó sincs, annál inkább felelős­ségvállalásról. Tisztában vagyunk azzal, hogy az MDF vezette koalíciót, a parla­menti többséget nem borít­hatjuk fel. Nem bontást, vál­tozásokat akarunk. — Az MDF-en belüli szel­lemi irányzatok mindegyike Lakitelek szellemére hivat­kozik és mégis sokszor per­ben állnak egymással. Ho­gyan lehetséges ez? — kér­deztük Csapody Miklós kép­viselőtől. — Eseménytörténetileg az 1987-es lakiteleki találkozó a rendszerváltozás felé tett egyik legfontosabb lépés volt. Egy üyen kritikus más­fél esztendő után Lakitelek szellemiségét nem eszme-, I vagy ideológiatörténeti ka­­* tegóriákkal kellene leírni: tehát nem arról van szó, hogy a lakiteleki szellemből azóta kiszorult volna a népi baloldal, vagy hogy ott nem lett volna jelen az az ellenzé­kiség, amelyet ma a szabad demokraták képviselnek. Lakitelek a programplat­form szempontjából annyi­ban jöhet szóba, hogy nyi­latkozatunk mottója az ala­pítólevélből származik. Egy­általán nem kérjük számon az akkor megfogalmazott program és a mai állapotok Közötti különbséget, hiszen azóta sok minden megválto­zott. Buta emberek lennénk, ha most egyszerűen vissza­kérdeznénk bizonyos prog­rampontokra. Amit mi kifo­gásolunk, az egészen más: szerintünk a rendszerválto­zás stílusa, üteme, dinami­kája és kiterjedése nem elég­séges, nem megfelelő. — Mennyiben érzi jogos­nak az olyan felvetéseket, hogy a frakció, illetve a kor­mány elszakadt eredeti sza­vazóbázisától? — Nem tartom igaznak ezt az állítást. A választási kam­pány idején többször is hi­vatkoztam a magyar nép jó­zan bölcsességére, s ez nem kortesfogás volt a részemről. A nép tényleg tudott válasz­tani. Az első fordulóban ki­szórták azt a baloldalt, amely az elmúlt negyven évben megkeserítette az életüket. A második fordulóban a szélső­ségeket szórták ki. Az MDF- nek azok a mostani stílusbeli gondjai, amelyekkel mi elé­gedetlenek vagyunk, nem je­lentenek alkotmányos válsá­got, s egyáltalán nincs ve­szélyben a demokrácia ma­­gyarországon. Megítélésünk szerint az MDF, s a frakció önmagához képest lehetne jobb is. Nem arról van szó, hogy az MDF elszakadt vol­na a választóitól, éppen el­lenkezőleg: egy megkésett in­tézkedés-sorozatot nem lehet utóbb hangos kampánnyal pótolni. Ahogy egy képvise­lőtársam megfogalmazta: nem igazán okos legény, aki a kocsmában mindenkibe be­leköt, de nincs nála kés. Az igazságtétel ügyében — de más kérdésekben is — ne­künk már rég meg kellett volna mondanunk, hogy mi az, ami teljesíthető. Ezt pedig végre kellett volna hajtani. Nem a bosszú, hanem az igazságtevés szellemében. Kőszegi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom