Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
munkamegosztásban betöltött alacsonyabb pozícióra is). Rossz, szociális helyzetükből kifolyólag a magyar nemzetiségi! nők különösen rosszul tartották magukat a vegyes házasságokban. A vegyes házasságuk szociális értelemben jót hozott nekik, de ez lekötelező erejű volt, jószerint minden esetheti, mert a nemzeti hovatartozás elvesztésével járt az utódaiknál. Ezt várták el tőlük és ők ezt meg is adták. Az egész, jelenség a visszájára fordult, mert az elégtelen vagy helytelen kisebbségi politika a dolgokat ebben a mederben tartotta. Az. előző politikai rendszer egy olyan szocio-nacionális keretet teremtett, amelyben kialakult egy passzív, meghunyászkodó, leereszkedő és hálálkodó magatartás (s csak ilyennek kínáltak lehetőséget) mind a közéletben, mind a magánéletben, mind állami szinten, mind a családban, minden kisebbséghez tartozótól. Ebben a szocio-nacionális keretben az anyagi jólétre törekvés a társadalmi aííirmálódás és felemelkedés egyéni lehetőségeinek a megválasztása és megszerzése fejében majdnem mindig elvárták a kisebbségitől a nemzeti hovatartozásról való lemondást (különösen az utódai esetében). Nem kellett ezt sohasem hangosan kimondani a politikában (minek?), de mégis mindenki tudta, hogy ez így van és így kell hogy legyen. Ennek a folyamatnak a demográfiában látható eredményeit majd továbbra is elemezni fogjuk, mihelyt bővebb információkat tesznek közzé a népszámlálásról és a vitális statisztikában. . A népszámlálás előzetes adatai máris kimutatják, hogy a magyarság száma legjobban esett ott, ahol a magyarság különben is kisszámú és kis közösségekben él, vagyis a szórványokban. Egy hipotézis és aproximáció alapján azt mondhatjuk, hogy minden csökkenés, amely az elmúlt 10 évben nagyobb volt 5 százaléknál, az vagy a kivándorlás vagy az asszimiláció, illetve e két tényező együttes hatásának a következménye. Tehát az 5-6 százalékig történő csökkenés kimondottan a depopuláció, vagyis a gyermekhiány következménye, az 5-6 százalék feletti százalékok pedig már más tényező következménye. Mivel 1981 és 1991 között a magyarság száma 54 000- rel csökkent, ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy ennek a számnak a fele (17 000) a depopuláció következménye, a másik fele meg az asszimiláció és kivándorlás számlájára tehető. A magyarság száma 25-50 százalékkal csökkent a következő községekben: Alibunár, Beocsin, Zsablja, Ürög, Peéind, Síd. A magyarság száma 20-25 százalékkal csökkent a következő községekben: Bács, Bácspalánka, Fehértemplom, Versec, Pancsova, Titel. Itt is mint az előző esetben a magyarság aránylag kis létszámú szórványokban él, kivéve Bárspalánkát és Versecet. Ugyanis ezekben a községekben már más politikai tényezők is odahathattak a magyarság számának ilyen nagy méretű csökkenésére. A magyarság száma 15-20 százalékkal esett a következő községekben: Apatin, Begaszentgyörgy, Indjia, Kikinda, Kovaéica, Kula, Törökbecse, Magyarcsernye, Törökkanizsa, Újvidék, Hódság, Plandilte, Zombor, Titoverbász. Ezekben a községekben harcos népek közé ékelték a magyarságot. Ezek nagyfokú érzéketlenséget tanúsítottak a megmaradásuk iránt. A legkevésbé csökkent a magyarság száma azokon a helyeken, ahol különben is tömbökben él (de itt is az alacsony születésszám mellett éreztetik a hatásukat más tényezők is). Ezek a községek a következők: Ada (5 százalék), Bácstopolya (8,5 százalék), Becse (10 százalék), Kanizsa (5 százalék). Kishegyes (9 százalék), Zenta (7,5 százalék), Szabadka (9,5 százalék).
