Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
Magyar Szó, 1991.szept.7 ír A következő községekben a magyarság százaléka meghaladja a község összlakosságának az 50 százalékát: Ada (77,8 százalék), Bácsiopólya (65,5 százalék), Becse (54,5 százalék), Kanizsa (88,5 százalék). Kishegyes (59,1 százalék), Zenta (81,6 százalék), Csóka (56,8 százalék). Szahadkán a magyarság az össznépesség 42,7 százalékát adja, de még így is abszolút többséget képez a megosztó nemzetiségiek között. A kővetkező községekben a magyarság száma az öesznépesség 25 százaié kát adja: Törökkanizsa (54 százalék), ■Szenttamás (50 százalék), Temerin (59 százalék). A kővetkező községekben a magyarság száma meghaladja az össznépesség 10 százalékát: Apatin (14,6 százalék). Begaszentgyörgy (22,2 százalék), Zrenjanin (12,8 számlék). Kikinda (14,5 százalék). Kovaäca (11,9 százalék), Kovin (10,1 százalék), Kula (10,0 százalék), Magyarcsernye (20,6 százalék), Törökbecse (215 százalék). Plandiita (12,3 százalék), Szécsány (15,5 százalék) és Zombor (16,1 százalék). Újvidéken ugyan nem haladja meg a magyarság az óssznépesség 10 százalékát, mégis jelentős a százaléka (7,7) tekintettel a város nagyságára. Ha a nemzeti kisebbségeknek nem engedélyezik az Önszervező lehetőségeket, a viszonylagos különállóságot a többséggel szemben, a teljes értékű kulturális önkormányzatot, ha nem veszik figyelembe az arányos társadalmi és gazdasági fejlesztés szükségességét, úgy a nagyon gyón elmúlás vár rájuk. Minden etnológiai és politológiai elmélet megerősíti ezt a tézist. Különösen érvényes ez a szabály ott, ahol az arányuk nem haladja meg az össznépességnek 10 százalékát egy. helységben; ha ennél nagyobb, de 25 százaléknál kisebb, úgy valamennyivel lassúbb, de így is biztos elmúlás vár rájuk. Sokkal tovább megmaradhat a nemzeti kisebbség ott, ahol aránya meghaladja az össznépesség felét - de csak ha lesz elég gyermek (ha nincs depopuládő). , Ezért csakis a minden erőszaktól mentes kisebbségi politika hívei lehetünk; az olyan politikáé, amelynek nem az a célja, bogy a kisebbségi népcsoportokat kiszorítsa etnikai területükből és beolvassza őket. A kisebbségek maradjanak meg addig, ameddig ragaszkodnak a maguk fennmaradásához. Csakis a nyitott határok hívei lehetünk. amelyek teljesen lehetővé tennék, hogy kulturális szempontból a nemzeti kisebbségek minél jobban együtléljenek és szabadon VrimrminiltáTha«anak anya, nemzetükkel, élvezzék annak sokoldalú és teljes támogatását minden tekintetben. A kisebbségi önkormányzat, amely Sábádon támaok/víhat anyanemzett támogatására (s ea meg is kaphatja), de ugyanakkor tiszteletben tartja minden nép érdekeit is, a kisebbség számára megtartó politika lehetne. De ez már olyan politika, amely a kölcsönös bizalmon kell hogy alapuljon. Egy szomorúan igaz anekdota: A vajdasági magyarok és a magyar történelem „közismerten nagy szakértőjét" megkérdezték nemrégen egy nagyobb asztaltársaságban (ahol jelen volt még számos kiemelkedő személyiség), hogy mién bántja a magyarokat, és meddig fogja ezt még így csinálni. A felelete: addig, míg nem lesznek in is ugyanannyian, mini Magyarországon a szerbek (ötezren). Következett az általános nevetés. Ez nem járható út. Ennél valamivel jobb uat kéne kigondolni... A magyarok veszélyeztetettsége abban nyilvánul meg, hogy állandóan bizonygatniuk és igazolniuk kell, hogy lojálisak és hűek a hazájukhoz, Jugoszláviához - Szerbiához. Ezt napról napra szigorúan számon kérik. A számonkérésnek eleget tenni nap mint nap lélekólóen fárasztó feladat Ebben van a távlaaalanságuk legtöbb oka, és ezért fogyatkozik olyan rohamosan a pámnk # Ez az út sem járható a jövőben. Ennél is jobbat kellene kigondolni-. MTR.NTCS Károly