Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-25 / 8125. szám

H V G, 1991.szept.21. VITA AZ ALKOTMANYOSSAGROL ' ' ' Válságálság? > % Gyökeresen új alkotmány tudná csak megoldani azt az „alkotmányos válsá­got”, amely érzékelhető Magyarországon - hja a neves alkotmányjogász szerző. A helyzet olyannyira tarthatatlan, hogy ugyanahhoz a párthoz tartozó politikusok sem jutottak még dűlőre, vajon valóban van-e ilyen válság. Az elmúlt hetek talán még a szokásos­nál is hekdkusabb közéleti vitáinak egyik legtöbbet hasmáit kifejezése az alkotmá­nyos válság volt. Emlékezetem szerint első ízben a legnagyobb kormánypárt parlamenti frakciójának vezetője, Kónya Imre élt e sokat sejtető fogalommal az egvik kormánylapnak adott inteijújában, midőn a kárpótlási törvény kapcsán két­ségbe vonta az Alkotmánybíróság kompe­tenciáját, mondván a magvar nép a parla­mentet hatalmazta fel a rendszerváltozás alapvető kérdéseiben való döntésre. A parlamentarizmust a korlátlan par­lamenti szuverenitással azonosító eme felfogás kimondva-kimondatlanul felál­dozza a jogállamiság eszméjét azzal, hogy zárójelbe teszi az alkotmányvédelem in­tézményeit, amelyek arra hivatottak, hogy kiküszöböljék a törvényhozás által is elkövethető hibákat. Márpedig az eu­rópai fejlődés szolgáltatott már szomorú, sőt tragikus példákat is a választások út­ján kifejeződő többségi akarat ellenőri­zetlenségének veszélyeire. Gondoljunk csak a demokrácia elvét zászlajára tűző és alkotmányába foglaló, végül Hitler hata­lomra jutásába torkolló weimari idő­szakra, ahol a nép mindent eldőnthetett, beleértve a demokrácia felszámolását is. Ezen ma is időszerű a liberalizmus egyik fő teoretikusának, Benjamin Constant­­nak majd’ két évszázados intése: a de­mokrácia lefegyverezhet egy adott oli­garchát, egy kiváltságos egyént vagy ki­váltságos egyének csoportját, de ettől még éppoly könyörtelenül elnyomhatja az egyéneket, mint a korábbi uralkodó. Ezért Constant úgy véli, a fő kérdés nem az, hogy kinek a kezében van a hatalom, hanem az, hogy mennyi hatalom össz­pontosulhat egy-egy kézben. Az alkotmányos válság rémét máso­dikként felvillantó, s ugyancsak a legna­gyobb kormánypárthoz tartozó politi­kus, Debreczeni József éppen a hatalom­nak a két nagy párt választások utáni pak­tumában foglalt elosztásában, az ellen­zéki pártpolitikusból lett köztársasági el­nökben és annak hatáskörében Tátja a kormányos válság, amit, mint látható, a legnagyobb kormánypárt képviselői sem .egymás között, sem saját magúkkal nem voltak képesek tisztázni Annyi azonban - bizonyos: a gyakran alkotmányosnak is □evezett magyarországi átalakulás maga előtt görget számos megoldatlan alkot­mányjogi problémát. Ezek közé tartozik például az Alkotmánybíróság vagy a köz­­társasági elnök alkotmányos helyzetének pontos tisztázása. Ezek az elsősorban al­kotmányjogi vitakérdések azonban ma szinte kizárólag a politikai harc mezején merülnek fel. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe az a kézenfekvő megoldás, 1T­• ■- : . . * w Göncz Árpád hivatalos programra tart. Megszakított jogfolytonosság potenciális veszélyforrást Az .Alkotmá­nyos válság felé?" címet viselő cikkének megjelenését követő napokban előbb a már említett frakcióvezető nyilatkozott a televízióban, hogy a sajtó és az ellenzék az alkotmányos válság emlegetésével kelt hisztériát a társadalomban, majd a kor­mány nyilatkozatban bélyegezte felelőt­lennek azokat a megnyilvánulásokat, amelyek .bármilyen politikai indíttatás­ból az alkotmányos válság lehetőségének kifejezésével - akár szándékosan, akár akaratlanul - megingatják a közvéle­mény hitét a parlamentáris demokrácia működő intézményrendszerében..." Nehéz lenne arra vállalkozni, hogy el­döntsem azt a vitát, létezik-e valóban al­hogy egy új alkotmányozás keretében próbáljon megoldást keresni ezekre a problémákra. Érdekes módon még a leg­nagyobb ellenzéki párt vezetője sem egy új alkotmányban javasolta lefektetni a minimális alapé Iveket, mikor az aggoda­lomra okot adó megnyilatkozások kap­csán egy demokratikus charta elfogadá­sát szorgalmazta. Az átalakulás kezded szakaszában tel­jesen indokolt volt a korábbi ellenzéki erők félelme az idő előtti alkotmányozás­tól. Akkor az hozzájárulhatott volna egv ácmened állapot konzerválásához. Ezért az Ellenzéki Kerékasztal pártjai először a demokratikus átmenet úgynevezett sar­kalatos törvényeinek tartalmáról igve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom