Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-03 / 8111. szám

Népszabadság, 1991. augusztus, 31

Merre billeg a televízió?

BESZÉLGETÉS HANKISS ELEMÉRREL

, Bő esztendeje, 1990. augusztus 1-jén került Hankiss Elemér a Ma- új műsorrendjének első változata. A nézők már sejthetnek valamit gyár Televízió élére. Lezárult munkájának, vállalt feladatának egy abból, hogy milyen lesz a Magyar Televízió két csatornájának műsora fontos szakasza. Kialakult a televízió új szervezeti felépítése, létrejött ez év őszétől, illetve 1992 januárjától kezdve.

— Ügy énem, a televízió elnökének fő törekvése ebben az évben az intézmény függetlenségének a megteremtése, majd megerősítése volt. De mit is Jelent adott esetben a függetlenség, Illetve a semlegesség? Minden műsor függetlenségét és semlegességét, vagy valamilyen egyensúlyt a műsorok szellemisége, politikai irányultsága között?

— Is-is. Jó leime, ha minden műsort ki lehetne egyensúlyozni. De a műsorok érdekességét, élességét, izgalmát veszélyeztetheti a túlzottan kidekázott egyensúly. Az egyes műsorokon belüli, illetve a különböző műsorok közötti, időbeli egyensúly megteremtésével egyébként a világon mindenhol küszködnek a televíziók. Nálunk a feladat még nehezebb, mint, mondjuk, Nyugat-Európában. Mert itt most új honfoglalás folyik. Üj társadalom, új gazdasági és politikai rend van kialakulóban; ezekben a hónapokban, években dől el, hogy a következő évtizedekben ki, melyik társadalmi csoport hol helyezkedik majd el, ki' jár jól, s ki rosszul, ki mekkora részt kap a jaj vakból s a hatalomból. A tétek óriá- I siak; érthető, hogy lángolnak a szen- I vedélyek, robbannak a konfliktusok,

I Ebben a helyzetben ember legyen a I talpán az az újságíró, aki semleges I és tárgyilagos tud maradni, és televízió legyen a talpán az. amely hibátlanul ki tudja egyensúlyozni a műsorait. Az elmúlt évben sikerült előrehaladnunk e téren, de még van miért szégyenkeznünk. Amit elértünk, az egyelőre még inkább csak egyfajta politikai szürkeség, s még nem a politikai eszmék izgalmas ütközése, dinamikus egyensúlya.

— Sok szó esik manapság a televízió függetlenségéről. Ámde lebet-e a tévé szellemileg független, miközben gazdasagilag függőségben van. Legalábbis a parlamenttől.

Í— Teljes függetlenség sehol, egyetlen országban sincs. Nem is lehet. A társadalomnak joga van ellenőrizni a saját televízióját. Nálunk, ha az új rádió- és televíziótörvény úgy rendelkezik. hogy a rádió és a televízió vegyes finanszírozású lesz, vagyis hogy kap állami támogatást, szedhet előfizetési díjat és reklámokból s más kereskedelmi tevékenységekből is szert tehet jövedelemre, akkor a füg. gőség és függetlenség helyes aránya alakulhat ki.

— A politikai egyensúly problémája elsősorban az olyan műsorokkal kapcsolatban merül fel, mint a Híradó, A Hét, a Panoráma, amelyeknek határozott politikai irányuk van, s talán nincs velük szemben ellensúly?

— A politikai egyensúly kérdése ! minden műsorral kapcsolatban felmerülhet. Talán csak az időjárás-jelentés a kivétel. Vagy az sem. A Híradó-típusú műsorok, természetesen, különösen fontos szerepet játszanak az egyensúly megteremtésében, illetve felborításában. Ezen a téren a Magyar Televízió nem fényeskedett az elmúlt harminc évben. A nyolcvanas évek végéig kiszolgálták, otrombábban vagy kulturáltabban, de egyszerűen az egypárti hatalmat. Diktatúrában élt az ország. szó sem volt, szó sem lehetett semmiféle politikai egyensúlyról. A nyolcvanas évek vége felé e műsorok szerkesztői közül néhányan már kezdtek egy kicsit lavirozgatni a Központi Bizottság különböző urai s csoportjai között, hol a konzervatív, hol a reformistább erőkkel kacérkodva; itt tehát megfigyelhető mér valamiféle kezdetleges egyensúlyozási szándék. Matuzné leváltásával és Aczél Endre kinevezésével 1988—89-ben a Berecz—Lakatos, majd a Németh Miklós-vonal felé. Aczél leváltásával és Pálfy István kinevezésével 1990 elején a Pozsgay Imréhez közel álló reformkommunisták felé billent el az egyensúly. A választások után kialakult helyzetben azonban hirtelen átrendeződtek az erővonalak. Az új politikai erőteret a kormánypártok és az ellenzéki pártok között kialakult feszültség hozta létre. Ebben az erőtérben a Híradó — bár tett erőfeszítéseket, hogy semleges maradjon

— az előbbi pólus vonzáskörébe került. Hívei s vezetői azzal magyarázták ezt, hogy az írott sajtó túlnyomó többsége a másik irányba, az ellenzék irányába sodródott el. s így a politikai egyensúly megteremtésének érdekében indokolt s etikailag menthető volt ez az elhajlás. Én ezt a helyzetet örököltem.

— Mi történt azóta?

— Sok és nem sok. Az elmúlt 12 hónapban újra és újra megpróbáltam megoldani a dolgot, de e próbálkozások újra és újra zátonyra futottak. Mentségemre csak az szolgál, hogy a politikai konfliktusoknak és szenvedélyeknek abban a viharában, amelyben mi most Magyarországon élünk, nem könnyű megoldani ezt a kérdést. Mindenekelőtt azért, mert nem könnyű megtalálni azt az embert, aki kitűnő újságíró, erőskezű menedzser, ért a híradózáshoz, autonóm személyiség, aki képes ellenállni a külső politikai nyomásoknak és saját politikai szimpátiáinak, képes valóban semleges, tárgyszerű, pluralista szellemű híradót szerkeszteni, akit elfogadnak a munkatársai, és végül — az esetek többségében ezen a ponton bukott el a dolog — akinek legalább egy-két hónapra bizalmat szavaznak a nagy politikai erők, és nem próbálják azonnal, mielőtt még bizonyíthatott volna, lehetetlenné tenni a- munkáját.

Jobb híján azt a másik megoldást kellett, illetve kell most választanom, hogy a következő néhány évben, két híradós stáb dolgozik majd a televízióban. Azzal a feltétellel, hogy mindkettő törekszik a teljes semlegességre, tárgyszerűségre és sokoldalúságra, de annak hallgatólagos tudomásulvételével, hogy felhangjaikban. stílusukban, szellemükben különböznek, különbözhetnek egymástól. Nem tartanám azt sem szerencsétlenségnek, ha a szigorúan szabatos és semleges hírközlés mellett, kommentárjaikban időnként vitába is keverednének egymással. Ha ez a kettős felállás arra tanítaná a nézőket, hogy ugyanazokat a tényeket

— anélkül, hogy a tényeket el kellene torzítani — több szempontból s többféleképpen lehet értelmezni, akkor ez jó iskolájává válhatna a pluralista gondolkodásnak. Így lehetne gyengeségünkből s 'nehéz helyzetünkből erényt kovácsolni.