Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-20 / 8122. szám

Új Magyarország, 1991.szept.16. ie- Ezek a szomszédos népek az elmúlt het­ven év során kétszer szabadultakjel, először az Osztrák-Magyar Monarchia, másodszor az orosz birodalom fennhatósága alól. Problé­máikat a függetlenség egyik esetben sem ol­dotta meg, es újabban számos jele mutatkozik annak, hogy nosztalgiák ébrednek az egykori Monarchia iránt.- Valójában háromszor szabadultak fel, mert a nád megszállás alóli felszaba­dulásukról sem szabad megfeledkez­nünk. Ez utóbbi különösen a cseh és mor­va intelligenciára gyakorolt mély hatást, mert ez a réteg Európa árulásának tartot­ta az 1038-as müncheni egyezményt. Ez a tudat az ötvenes évek elejéig, a kom­munista diktatúra kialakulásáig nagyon elevenen élt bennük. Számos emigráns cseh értelmiségivel tartottam az elmúlt években kapcsolatot, akik bevallották, hogy a kommunista hatalomátvételig ab­ban a meggyőződésben éltek, hogy min­den korábbi társadalmi problémára az egyetlen megoldást csak a kommuniz­mus hozhatja. Később ezeka várakozása­ikban csalódott emberek lettek a legszi­gorúbb kritikusai mindannak), ami náluk es másutt is. a szocializmus égisze alatt történt. Ehhez hozzájárulnak sajátos bel­ső problémáik, mint a délszlávok eseté­ben is. Többnyire az államalkotó nemzet kilétét és vezető szerepét vitatják. A jelen időszak belvillongásokkal súlyosbított Eondiai közepette, az időmúlás követ­­eztében, megszépült és idealizált Mo­narchia jelentkezik számukra menekvés­ként. Ezenkívül az Ausztria iránti nosz­talgiák keletkezésében az is közrejátszik, hogy az osztrák külpolitika a délszláv vi­tát illetően is jó ideje arra hívja fel a figyel­met; ez esetben elsősorban nem pozido­­náhs hatalmi harcról van szó; hanem két egymástól eltérő kultúrkör, világnézet és et­nikum akar egymástól eltávolodni. De a Mo­narchia „megszépüléséhez" hozzájárul Ausztria jelenlegi politikai, gazdaságúés kulturális rangja is. . <■ .í- Professzor úr, az 1918/19-es magyaror­szágiforradalmak valóban a korabeli magyar társadalmi-politikai valóságból következtékbe, vagy a háborúban meggyengült ország nehéz­ségeit, s az ebből fakadó pillanatnyi névhan­gulatot kihasználva, valakik kiprovokalták a forradalmat? Milyen felelősség terheli ezért Károlyi Mihályt és Kun Bélát 7 -- Pethő Sándor azt írja az Asztalos Sán­dorral közösen írt történeti munkájában, hogy »Csendesen és alig észrevehetően osont el a forradalom arcvonaláról a rrya­­gyar Kerenszki, Károlyi Mihály. Az 6 btúpe az, hogy hazájának és nemzetének leg­válságosabb időszakában követelte *es verekedte ki magának a vezérséget„és vállalt olyan történelmi szerepet, amely­re szellemi és erkölcsi gyarlóságai egye­nesen diszkvalifikálták Másokat, hasz­nos és értékes erőket., egyenesen kimart a hatalomból. Kritika nélkül hódolt meg a tanok és ideológiák előtt" Cratz Gusz­táv, a Monarchia diplomatája is pontosan és találóan ítéli meg a helyzetet, amikor arról ír, hogy a külföldről nazatért, zöm­mel zsidó származású, fiatal értelmiségi­ek megkísérelték Magyarországot egy­szerre a fejlettebb európai országok szín­vonalára emelni. Miközben megfeled­keztek arról - írja Gratz -, hogy mindaddig, amíg bizonyos politikai el­vek, világnézeti felfogások meg nem gyökereztek egy társadalom tudatában, addig azt nem lehet sokszorta magasabb nívóra emelni. Még akkor sem, ha ezek az elvek, törekvéseka fejlődés szempont­­jából hasznosak vagy szükségesek. Ter­mészetesen jelenleg, hozzávetőlegesen ismerve már a szocializmus mérhetetlpn pusztításait, könnyebb megítélni azokat a káros következenyeket, amelyeket az elhamarkodott Károlyi-féle forradalqm és a proletárdiktatúra okozott Magyaror­szágon. Garami Ernő 1922-ben megjelent Forrongó Magyarország rímű könyvé­ben bevallja, hogy a forradalom csak ak­kor sikerülhetett volna, ha a parasztság és munkásság együttműködésére tá­maszkodhatott volna. Ennek azonban 1918-19-ben nem voltak meg az előfelté­telei Kunfi Zsigmond szerint is súlyos hi­ba volt a proletárdiktatúra kikiáltása. A kudarcért Kun Bélát terheli a legnagyobb felelősség, aki - Kunfi szerint - na talomé­­hes vát, és nem voltak koncepciói.- Hozzájárult-e a két forradalom a Ma­gyarország számára megállapított szigorú trianoni békefeltételekhez 7- A békefeltételek lényegében már a két forradalom előtt készen voltak. Ugyanakkor, véleményem szerint döntő hatással bírt a fegyverszüneti és a későbbi békefeltételek megfogalmazására az, hogy a románoknak és a cseheknek sike­rült bebizonyítaniuk, miszerint Magyar­­ország beáll a kommunista országok so­rába, amelyhez ha Ausztria is csatlakoz­nék - ezt Kun Béla is elmondta egy inter­júban a bécsi Pressének -, a kommunizmus Moszkvától Párizsig ter­jedne. Magyarország az orosz kommu­nizmus előretolt bástyája, amelyet mi­előbb meg kell semmisíteni. Az úgyneve­zett Keleti Hadsereg francia vezetéssel egy átfogó szovjetelienes hadjáratra ké­szült. A románok nagyszámú katonasá­got bocsátottak a franciák rendelkezésé­re. A keleti hadjárat tervét az amerikaiak fújták le végül, abból az elgondolásból, hogy a nagymértékben megerősödött Ja­pánt nem lehet a teljesen legyengült Oroszországgal ellensúlyozni Tehát az 1918-as összeomlás óta eltelt három év eseményei nem is annyira kibővítették, mint inkább megerősítették a magyar bé­kefeltételeket Érveket adtak azok kezé­be, akiknek ezt a világ közvéleménye el­őtt indokolniuk kellett. A magam részé­ről a legnagyobb felelősséget Károlyi és a kommunista vezetők részéről abban lá­tom, hogy a nemzetiségek fellépése ide­jén fellazították a hadsereg fegyelmét, és hozzájárultak a csapatok leszereléséhez. Enélkül [óbb kilátásaink lehettek volna az ország nagyobb területének megvédé­séhez.- A mai ötven éven aluli generáció tanul­mányai során a két világháború közötti rend­szernek csak sommásan elmarasztaló megíté­lését hallhatta. Eszerint Horthy kormányzó rendszerefasiszta diktatúra, vagy ahhoz közel álló képződmény volt. Mi erről az ön vélemé­nye?

Next

/
Oldalképek
Tartalom